„Clapton az Isten” feliratot festett egy graffitiművész egy téglafalra Londonban, még a hatvanas évek végén. A rock és a blues szerelmese, a gitáros géniusz, ismerjük el közösen, valóban letett „valamit” az asztalra. Ám eljött a nap, amikor az alkoholfüggés és a drogfogyasztás okozta visszafordíthatatlannak tűnő pusztítást már csak az igaz Isten tudta megállítani benne.
A korai neveltetéséből fakadó identitászavarral küzdő előadó élete nem indult egyszerűen. Eric az anyja és egy kanadai katona rövid kapcsolatából született. Vér szerinti apját soha nem látta, leginkább a nagyszülei nevelték fel. Sokáig úgy hitte, hogy a nagynénje a valódi édesanyja. A küzdelmek végül az alkohol- és a drogfogyasztás pusztító folyamataihoz vezették – mindeközben mindenki előtt fényesen tündökölni kezdett zenei tehetségével.
Mindössze tizenöt évesen kezdett el gitározni. Az önképzés kíméletlen mestere volt: magnószalagra felvett gyakorlásait addig-addig csiszolta, amíg azok teljesen tökéletesek nem lettek. Több formáció után a Cream csapatában lett igazán széles körben ismertté.
1969-ben aztán nagy fordulat következett be az előadó életében – kapcsolatba került a kereszténységgel, ám ekkor még csak a drogtól szabadult meg. A teljes fordulat 1987-ben érkezett el: „Teljesen megrémültem és kétségbeestem. A lábaim teljesen maguktól összcsuklottak, és én térdre estem. A szobámból segítségért kiáltottam. Nem voltam tisztában azzal, hogy mi is történik, de felismertem, hogy vége a káros függőségeimnek. Nem volt már mivel küzdenem. Azután felsejlett bennem valami emlék, mit is jelent átadni az életünket. Ezt korábban túl büszke voltam megtenni. Tudtam, hogy egyedül kudarcot vallanék, ezért segítséget kértem – és ott, térden állva, végül megadtam magam” – emlékezett vissza megtérésének pillanatára Eric Clapton.
„Ettől a naptól kezdve minden reggel térden állva imádkoztam, este pedig hálát adtam az életemért és azért, hogy józan lehetek. Ez pedig csak alázatosan, az egóm visszaszorításával sikerülhetett” – tette hozzá a zenész, aki bizony az alkohol- és drogproblémáiban egy időben olyan mélyre került, hogy volt olyan koncertje, amelyet úgy játszott végig, hogy belőve lefeküdt a színpadon a mikrofonja mellé.
A megtérése évében született meg második gyermeke, egyben egyedüli kisfia, aki négyéves korában kiesett az 53. utcai emeleti lakásuk ablakából. Rettenetes volt ezt átélnie az apának, aki mégis túljutott ezen az időszakon, amelynek emlékét a világszerte ismert „Tears In Heaven” című dala őrzi. Azóta még három kislánya született.
hirdetés„Clapton is God” – gondolják ma is sokan, és azon vannak, hogy olyanok lehessenek, mint a gitáros géniusz. Fontos azonban észrevennünk, hogy a zseniális előadó tökéletesen ismeri belső gyengeségeit és esendőségét, és tisztában van Isten létezésével, gondoskodó jelenlétével. Ahogyan azzal is, hogy a Megváltó Édesanyja olyan asszony, akinek ölébe Isten minden gyermeke odahajthatja a fejét.
Talán éppen ezt a hitet visszhangozza a „Holy Mother” című szám, amely élő kapcsolatot feltételez Jézus anyjával, Máriával. „Szűzanya, hol vagy, amikor darabokra hullok? Szükségem van a segítségedre ezen a magányos éjszakán, hogy megtaláljam az irányt és végre önmagam lehessek! Noha sokszor átkoztam a nevedet, de ma csak a kezedre lenne szükségem. Bárcsak karjaidban lehetnék!” – szól hittel és alázattal a gyönyörű és őszinte Mária-ének Eric Clapton előadásában.
Gável András
Kiemelt képünk forrása: Wikipédia
