Budapest elveszett tetődíszei X.

Mennyivel szebb lenne Budapestünk, ha a második világháború után – Bécshez és Prágához hasonlóan – odafigyeltek volna az épületek tetőelemeinek eredeti vagy azt megközelítő állapotának helyreállítására. Sajnos pont az ellenkezője történt, beszámolók és dokumentumok bizonyítják, hogy a szocializmusban szándékosan pusztították a háborúban megmaradt díszes tetőzetű házakat. Mert ami díszes és régi, az nem illeszkedett a szocialista ember ideáljához.

Az alábbi épület története kilóg az eddigiek sorából. Eddig főleg olyan bérpalotákat mutattam be, amelyek a második világháború, 1956, illetve a szocializmus pusztításának estek áldozatul. Nos, a Hősök tere Andrássy úti torkolatában álló Babocsay-villa viszont az emberi hiúság áldozata lett. Az 1906-ban épült villa tervezője Árkay Aladár, névadója pedig Babocsay Hermann, az épület megrendelője volt. A magyaros szecessziós stílusban (ez volt sokáig az egyetlen magyar építészeti stílus) felhúzott épület kiemelt városképi elhelyezkedése miatt a kritikusok céltáblájává vált. Babocsay Hermann – megelégedve a kritikákat – elhatározta, hogy átalakítja a házat. Pár évvel az elkészülte után, 1910-ben megbízta Kozma Lajos építészt az épület áttervezésével, aki a homlokzati díszeket eltávolíttatta, és egy, Bauhaus-stílusúra emlékeztető villává alakította a házat. Az épület szerepet kapott a magyar történelem egy szomorú momentumában: 1956. november 4-én az akkor már Jugoszláv nagykövetségként funkcionáló épületben keresett menedéket Nagy Imre miniszterelnök, akit pár hónappal később onnan kilépve tartóztattak le, majd hurcoltak Romániába a szovjetek. Az egykori csodálatos szecessziós palota ma Szerbia nagykövetsége.

A Babocsay-villa eredeti, szecessziós díszeiben, 1907-ben (Forrás: www.wikipedia.hu)

A villa épülete díszeitől és stílusaitól megfosztva szimbolizálhatja akár Szerbia XX. századi történetét (Forrás: www.wikipedia.hu)

Tovább haladva, az egykori Aréna (ma Dózsa György) úton, az Ajtósi Dührer út sarkán találjuk a Csányi-bérházat. Az épület 1907-ben épült szecessziós stílusban Csányi Aladár orvosprofesszor számára, aki a benne kialakított hatalmas luxuslakásokat bérbe adta. Tervezője Dénes Dezső műépítész volt, építőmestere pedig Paulheim István és Stahulyal Iván. A második világháborúban – stratégiai elhelyezkedése miatt – jelentős károk érték. Díszei megsérültek, de a kupolája sértetlen maradt. A fővárosban egyedülálló kovácsoltvas toronysüvegét a katonai parádék és a május elsejei menetekre átalakított Felvonulási tér létrehozásával egyidőben egyszerű bádogtoronyra cserélték, az épület díszeit pedig teljesen leverték. A városi legenda szerint a legfelsőbb pártvezetés kérése volt a szocialista térhez illő épületek kialakítása. A mai Dózsa György út számos épülete hasonló módon vesztette el díszeit, néhány esetben pedig teljes bontás és szocialista realista stílusú újjáépítés történt (ilyen például az Építők Szakszervezetének székháza).

A Csányi-bérház csodálatos kovácsoltvas tornyaival az 1910-es években (Forrás: FSZEK)

Az egykori Csányi-bérház csak árnyéka önmagának. Az egykori szecessziós jegyek csak néhány ablak és párkányzat formájában maradtak fenn (Forrás: www.maps.google.com)

Képzeletben haladjunk tovább a Dózsa György úton egészen a Thököly útig. Itt áll a hányattatott sorsú Schanzer-bérház. Budapest számos szecessziós bérháza megszenvedte a háborút és az azt követő szocializmust, de ezzel az épülettel különösen barbár módon bántak el a proletár „gondolkodás” hívei. A Schütz Rezső által tervezett ötszintes szecessziós palota 1905-ben épült. Homlokzatán, egy másfél emelet nagyságú mozaikon – más budapesti homlokzatokhoz hasonlóan – Hungária allegorikus nőalakja volt látható, tetőzete Zsolnay majolikával és mázas cserepekkel volt díszítve. Budapest ostromakor a véderők géppuska- és páncélököl-állásokat helyeztek el az épület különböző szintjein, így a Thököly úton előretörő szovjetek nem kímélték az épületet. Minden pusztítás ellenére, egy 1956-ban készült fénykép tanúsága szerint még többé-kevésbé épek voltak a mozaikdíszítések és a tetőzet formája is az eredeti vonalakat követte. Ami azóta történt a Schanzer-bérházzal, az viszont egyszerűen felfoghatatlan!

A főváros egyik legszebb szecessziós palotája a Schanzer-bérház (Forrás: FSZEK)

Egyszerűen nincsenek szavak az emberi barbárságra (Forrás: www.maps.google.com)

A VIII. kerületi Tavaszmező és Szűz utca torkolatában áll egy hatalmas iskolaépület, amely eklektikus stílusban épült, Wellisch Alfréd építész tervei alapján. Az 1896-ban átadott épület díszes tetőzetén elhelyezett hatalmas óraszerkezet utal a közfeladati funkcióra. Egykor a kerületi Főgimnázium, majd a Zrínyi Miklós Gimnázium működött a falai között. Sem a második világháborúban, sem az 1956-os forradalomban nem sérült meg, ami annak köszönhető, hogy nem egy nagy forgalmú út vagy tér mellett található. Ezért is különös, hogy miért és mikor tűntek el a szobordíszek a timpanonból – és kinek szúrhatta a szemét a díszes tetőzet és az óraszerkezet? (Gyanítható a válasz…) Napjainkban itt található az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki és Gazdasági Karának központja.

A Főgimnázium épülete a századelőn (Forrás: www.skyscraperscity.com)

Az épület sárga-fehér kőporos vakolást és épületidegen emeletráépítést is kapott az évek során (Forrás: www.maps.google.com)

A Blaha Lujza tér egyik jellegzetes épülete az egykori Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Erzsébetvárosi Fiókpénztárának bérpalotája. Jellegzetes hagymakupolájának tetejét egy földgömbön álló Merkúr szobor díszítette egészen a második világháborúig. Az ostrom idején az épület sarokrészét érte egy belövés, aminek következtében a negyedik emeleti födém rázuhant a harmadik emeltre. A házon –  csodával határos módon – ezen kívül csak egy valami pusztult el: a Merkúr szobor. Valószínűsíthető, hogy – a Szervita téri Phönix palota főnixmadarához hasonlóan – a Merkúr szobor is tudatos háborús károkozás áldozata lett (ugyanis sok helyütt fogadásból lőtték az épületdíszeket).

A hagymakupola az 1956-os harcok idején olyannyira megsérült, hogy teljesen ledőlt a Rákóczi útra. Érdekes módon a forradalom utáni újjáépítés során az eredeti formájában visszaépült (természetesen a Merkúr szobor nélkül). A városi legenda szerint ez azért történhetett meg, mert a szovjet erők parancsnokának, Konyev marsallnak a lakásán volt egy festmény, amely Budapest 1945-ös „felszabadulását” ábrázolta, háttérben a hagymakupolával. Mivel a marsall nagyon szerette ezt a festményt, közbenjárt az „illetékeseknél”, és csodák csodájára a kupola visszaépült. Jó lenne, ha a Merkúr szobor is visszakerülhetne az eredeti helyére.

A Merkúr-szobor a hagymakupola tetején, 1910. A villamosok akkoriban felsővezeték nélküli módban működtek, és baloldali közlekedés volt (Forrás: www.ilyenisvoltbudapest.hu)

A hagymakupola szépen felújítva, de Merkúr-szobor nélkül (Forrás: www.wikipedia.hu)

(A cikksorozat a jövő héten folytatódik.)

 

Fecske Gábor László