Sok szempontból praktikus lenne egy nagyobbacska fazékban egyszerre elkészíteni a rántott húst, a tejberizst, a dobostortát meg a húslevest. Kevesebb áram, kevesebb mosogatnivaló, rövidebb konyhában töltött idő – minden azt igazolja: főzni így érdemes! Egészen addig a pillanatig, míg a produktumot fel nem szolgáljuk.
Igen, a közös ellenzéki jelöltekről van szó. Pontosabban az ellenzék által kifundált Fidesz-verő választási taktikáról, amitől bennfentesek szerint, Orbánék már jól meg is szeppentek.
Nos, irigységből eleve nem bánom, ha a politikusok ott ütik egymást, ahol érik – legalább ennyi rezsijük legyen, ha már ezerszer többet keresnek mint én –, de a közös jelölttől csak akkor tartanék, ha nem a körömpörköltből kéne kibogarászni a francia krémest az édesszájú szavazónak.
Praktikus lehet a megegyezés ott, ahol egyazon lelkivilág vezérli a szereplőket a hatalomért folytatott viadalban:
hirdetésugyan, ne szipkázzák már el egymás elől a szavazatokat baloldali, félbaloldali és balmax jelöltek egyazon szavazókörzetben.
Ne rombolják egymás esélyeit jobb, aligjobb meg túljobb jelöltek – amúgy mindezekre már volt példa a hazai választási históriában –, ám az figyelemre méltó kezdeményezés, hogy a világ összes világnézetét, többségét meg kisebbségét ömlesztve kínáljuk egy össznépi szimpátiára vadászó platformon.
Oké, tudom, hogy megegyeztek: mindenhol csak egy indul, az az egy, aki a legesélyesebb (egy gyűrű mind felett…). Igen ám, de egyesével böngészve a kínálatot ismét oda lyukadhatunk ki, hogy egy szem ellenzéki – de teszem azt –,
feketegyőrös jelöltnek kábé annyi sansza van, mint harkálynak a betonoszlopon.
Elfogadom, hogy egyesek szerint egy kormánypártra ennyi ciklus után már ráfér a makarenkói pofon, de azt lehetőleg ne egy hülyegyerek adja. Még akkor sem, ha az alapfokú oktatást sikerült odáig eszdéeszesíteni, hogy egy ideje már a hülyegyerek verheti a tanárt – és nem fordítva. Nehéz lesz Orbánéknak makarenkói sallert lehúzni azoknak is, akik
egyik nap a Ku-Klux-Klánt másik nap pedig Rémusz bácsit reklámozzák. Sokan azoktól sem szeretnék látni a Fidesz ráncba szedését, akik szerint a házasság evolúciójának végállomása egy boldog homokozó.
És mivel a kritika mit sem ér megoldási javaslat nélkül – mondok egyet.
Az ellenzéki vezetőség találjon egy tisztes, őszbe hajló, 50-60 közötti, nagy tudású, nemzetközileg elismert szakember hírében álló, három gyerekkel, minimum kétszer négy kerékkel és vaskos bankszámlával bíró jelöltet, aki kábé úgy néz ki, mint Roger Moore 1972-ben. Ráadásul a Fidesznél jobban csak az őt jelölő pártokat utálja, és ezt választékos módon el is tudja mondani a tévében. Na, ő nyerni fog. Egyébként vannak ilyenek, csak épp tesznek a politikára.
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el.
