Szmelo Judit mézeskalácsos iparművész több mint három évtizede foglalkozik az édes finomságok elkészítésével. A mai napig a magyar kézműves hagyományokat követi süteményei létrehozásakor, melyek nem csupán kimagasló esztétikai élményt nyújtanak, hanem egyben gasztronómiai remekművek is.
– Mióta létezik mézeskalács?
– A mézeskalács története messzire vezethető vissza, hiszen a mézet az emberiség ősidők óta fogyasztja. A gabona és a méz összegyúrásából létrejött gabonalepényt ismerték Egyiptomban és az ókori Római Birodalomban is. Idehaza az aquincumi ásatások során is előkerültek olyan cserépminták, amelyekben minden bizonnyal mézeskalácsot sütöttek. Ezek voltak az előfutárai a középkori, ütőfás mézeskalácsoknak, mézesbáboknak.
Szmeló Judit népi iparművész mézeskalács kakasa (Fotó: Szmeló Judit)
A középkorban a kolostorokban voltak a méhészetek, így értelemszerűen a mézestészta készítése is ezeken a helyeken jelent meg. Az akkori mézesbábok ütőfák és nyomódúcok segítségével készültek. Ezeket a negatív formákat ügyes kezű fafaragó mesterek hozták létre.
Eleinte egyházi történetek, illetve uralkodók képmásai jelentek meg a süteményeken.
A legelső fennmaradt mézeskalács ütőforma Nürnbergből származik, és egy sárkányt ábrázol.
hirdetés– A Magyar Királyság területére hogyan került ez a sütemény?
– A kutatók többsége szerint a mézesbábok, mézeskalácsok készítési módja és hagyománya Nyugat-Európából érkezett hazánkba. Erdély területén a szászok honosították meg. Régen a mézeskalácsos volt a cukrász, ugyanis nem állt még rendelkezésre cukor, így a méz volt az egyedüli édesítőszer.
A középkori Magyarországon, mivel minden alapanyag elérhető volt, hamar felvirágzott a mézeskalács készítés.
A méz igen drága volt, így elsősorban a királyi udvarokban sütöttek még kalácsokat. Jóval később a polgárság, majd pedig a parasztság körében is elterjedt. A 19. században – több más népművészeti termékekhez hasonlóan – itt is feltűnnek a növényi ornamentikás ábrázolások.
Szmeló Judit mézeskalács figurái (Fotó: Szmeló Judit)
– A mézeskalácsról a többségnek a búcsúk szíves kalácsai jutnak eszébe.
– Az 1800-as években, amikor a cukorgyártás fellendült, megjelentek a cukrászok is a különböző készítményeikkel. Ennek hatására a mézeskalácsosok háttérbe – többnyire a vásárok keretei közé – szorultak. Ekkor történt meg a népművészet nagy kiszínesedése is. A viseletek, a hímzések és a mézeskalácsok is egyre díszesebbek lettek.
Így jött létre a mindenki előtt is ismert festett, tükrös búcsús mézeskalács.
A színes, habbal díszített, olykor már túlságosan is harsány alkotások mellett ugyanakkor számos már fajta mézeskalács létezik.
– Hol lehet manapság a mézeskalács készítéssel megismerkedni?
– A Hagyományok Házában vannak ezzel foglalkozó tanfolyamok. Népi iparművészként én is tartok gyakorlati képzéseket az érdeklődőknek. Az a véleményem, hogy a mostanában gyakran látott színes, mázazott, csipkemintás díszítés nem követendő, mert azzal a mézeskalács elveszíti a kalácsjellegét, és egy „hímzés” lesz belőle.
A mézeskalács
nem csupán egy sütemény a sok közül, hanem egy szimbólumokat hordozó, az emberek érzelmi életéhez közel álló ajándék.
A képre kattintva galéria nyílik!A mézeskalács és a szeretet ünnepe, a karácsony már régen összekapcsolódott. Készítésével adni tudunk magunkból valamit – segít kinyilvánítani a szeretetünket. Illatával, melegségével és figuráival is meg tudja mindezt erősíteni. Sőt, a karácsonyfát is díszíthetjük vele, de akár betlehem is készíthető belőle.
Tóth Gábor
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Kiemelt képünk forrása: Szmeló Judit Facebook-oldala
