Kipcsak akszakál vall a magyar múltról

Benkő Mihály történész közel két évtized kutatási eredményeit összegzi nemrég megjelent könyvében. A szerzővel a keleten maradt magyarság történetéről beszélgettünk.

Őseink nyomában Ázsiában címmel nemrég új kötete jelent meg, amelyben közel két évtized kutatási eredményeit összegzi. Mi volt a legjelentősebb tudományos eredménye ebben az időszakban?

– A kötet az ázsiai terepkutatásaimmal foglalkozik, amelyeket Mongóliában, Kazahsztánban és Oroszországban, egész pontosan Nyugat-Szibériában folytattam. Ez tehát valóban egy tudományos összegzés – de olvasmányosan, a nagyközönség számára is érthetően előadva, számos színes fényképpel kiegészítve.

A tanulmányok mellett több új forrást is közreadunk a könyvben –

ezek közül a legnagyobb kuriózum egy 1930-ban készült – arab nyelvű – genealógiai táblázat, amelyben a magyar név is feltűnik. 

A kazak kutatók álláspontja szerint egy etnikum megjelenése a genealógiai táblázatokban arra utal, hogy az adott etnikum hatással volt a táblázatban bemutatott nemzetségre, törzsre. Más kazak források ugyancsak Ázsiában maradt egykori magyar törzsek leszármazottjainak a nevét őrzik. Ezekre a család- és nemzetségneveket felsoroló írásokra, táblázatokra egyébként azért volt szükség, mert egykor még különös gondot fordítottak arra, hogy hét nemzedéken belül ugyanazon nemzetség tagjai ne kössenek egymással házasságot.

A kazak írásos emlékek őrzése a szovjet időkben tilos volt, börtönnel büntették. Ezért igen kevés maradt fenn belőlük.

A meglévők összegyűjtése, kiértékelése nagyon fontos lehet, ha meg akarjuk ismerni a keleten maradt magyarság utóéletét.

– Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy még sikerült olyan kipcsakokkal találkoznia, akik elmesélték az ottani magyar törzs történetét.

– Így van, a kötet másik egyedi forrása éppen ez. A kötetben teljes egészében közöltük ennek a kipcsak akszakálnak – mesemondónak – az egészen részletes elbeszélését. Beszámolt az ottani magyar törzsek nagyobb jelentőségű történelmi eseményeiről, vallásáról is.

Kazak jurta napjainkban (Forrás: Wikipedia.com)

– Egy-egy történetmondó elbeszélésén túlmenően talált bizonyítékokat a keleten maradt magyarok létezésére?

– Úgy vélem, sikerült olyan régészeti szintű párhuzamokat találni, amelyek arra utalnak, hogy az egykor itt élők egy köre egyértelműen rokonítható Árpád magyarjaival. Ezek a temetkezési szokásokban domborodnak ki a leginkább, például

a kipcsakoknál is részleges lovas temetkezéssel vettek búcsút a halottaktól.

Akárcsak nálunk, náluk is ismert volt a halotti arctakarókra varrott szem- és szájlemezekkel, maszkokkal történő temetkezés. Továbbá még a 20. században is felfedezhetők voltak ezüstberakásos fegyveröveik, nyergeik, melyek hasonlatosak a 9-10. századi magyarság által használtakhoz!

– A honfoglaló magyarok kora óra több mint egy évezred eltelt. Hogy lehetséges, hogy eleink hagyományaiból ennyire sok minden fennmaradt ezeken a területeken?

– Valóban, két-három évtizeddel ezelőtt a mongóliai kazakok – mint azt volt alkalmam látni – még olyan körülmények között éltek, ahogyan egykor a középkorban. Így maradhattak meg náluk a fegyverövek, a palmettás előlapú nyergek.

Ezeket még akkor is úgy készítették, mint ezer évvel korábban.

A jurták tűzhelye mellett működő ötvösműhelyekről, palmettás övekről, nyergekről egyébiránt több, saját készítésű képem is szerepel a könyvben.

A mongol-altaji nomádokat a környezetükben élő kazakok még két-három évtizede is „mazsarnak” (régies kazak nyelven: „magyar”) hívták, és ők maguk is magyarnak nevezték magukat. Azóta viszont nagyon jelentős változások mentek végbe a köreikben – a külső világ hatására.

A kis nemzetségek, a fiatalok szeretnének beolvadni a kazakok közé, mert számukra már az az előnyös.

Nem akarnak egy másutt élő nép maradványaként élni, inkább a többség identitástudatát vállalják. A világ is megváltozott, más életmódra kényszerültek. Megváltoztak az eszközeik is. Múltjuk, történeteik szintén megkoptak, de még szerencsém volt találkozni olyan öregekkel, akik elmondták, hogy „testvéreik messze nyugaton, egy hegy mögött élnek a kis kontinensen’”.

A kötetben a keleten maradt magyarok általam ismert nyomainak összegzésére teszek kísérletet.

Tóth Gábor

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:

Régen tizenöt törzsünk volt, belőlük hét jött nyugatra

A hun-magyar kapcsolat ellen és mellett is nehéz érvelni

A magyarság eredetének kérdésköre nemzetközileg is jelentős tudományos probléma