A nemi irányultság és identitás feloldása: az LMBTQ népszerűsítésének hatása a populáció alakulására

A „Meseország mindenkié” című, LMBTQ-karaktereket felvonultató mesekönyv kapcsán fellángolt közéleti vitában unos-untalan előkerül az az evidenciaként bemutatott érv, hogy a homoszexualitás és az egyéb, heteroszexualitástól eltérő azonosulás nem kedv, nevelés vagy döntés kérdése, nem divat és nem tanulható. Magyar pszichológusok egy csoportja által e mesekönyvvel kapcsolatban kiadott állásfoglalás szerint „nincsenek olyan hiteles, módszertanilag megalapozott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül.[1]

Az LMBTQ-téma kutatása erősen támogatott, és így abban a helyzetben vagyunk, hogy már elegendő statisztikai adat áll rendelkezésre annak megállapítására, hogy az LMBTQ-ügy társadalmi fősodorba kerülése a 2000-es évek elejétől gyakorolt-e kimutatható hatást az LMBTQ-populáció változására. A téma széleskörű közéleti jelenlétének van egy egyenlőségjogi aspektusa, mely végül jogszabályokban ölt testet – és van egy erőteljes kulturális aspektusa, mely az LMBTQ-életmód és -emberek bemutatása, megismertetése a színház, a filmművészet, a televíziós műsorok közvetítésével és a média egyéb területein, illetve úgynevezett érzékenyítő programok útján. Mindkét területen jelentős, az LMBTQ-közösséget szolgáló lépések történtek az elmúlt húsz évben. Jogi területen a kisebbségek védelme, valamint sok országban, köztük az USA-ban és az Egyesült Királyságban a melegházasság törvényesítése volt ezek közül a legjelentősebb. A kulturális szférában a témát beemelő alkotások száma megsokszorozódott.

Az LMBTQ-mozgalom kulturális hatását a GLAAD Media Institute minden évben elkészített jelentése alapján lehet a legjobban számszerűsítve bemutatni. A GLAAD az amerikai országos tévéadókon (network tv), a kábel- és streamingcsatornákon bemutatott sorozatokban figyeli az LMBTQ-szereplőket: az állandó és a visszatérő szereplőket. A csak egy részben szereplő mellékszereplők számát nem mérik, ha ezt is hozzáadnánk, az LMBTQ-jelenlét még hangsúlyosabb lenne. 

Míg 2007-ben az Egyesült Államokban az országos csatornákon főműsoridőben sugárzott sorozatok 1,1%-ában szerepeltek LMBTQ-szereplők[2], a 2012-2014-es időszakra ez a szám 4%-ra nőtt,

2019-ben pedig már 10% az arányuk, mely már a csoport kétszeres túlreprezentációját jelenti a teljes népességben elfoglalt 4,5%-os arányukhoz (2017) képest.

A kábelcsatornák és a streaming előretörésével az LMBTQ-karakterek száma megsokszorozódott, 2011 óta több mint ötszörösére nőtt, a 2019-es évadban összesen 488 állandó és visszatérő LMBTQ-szereplő tűnik fel az amerikai sorozatokban. Mindez egyértelműen jelzi a nagyarányú előretörést a kulturális térben. Ez a folyamat Európát és Magyarországot sem kerülte el. A tartalomfogyasztási szokások változása, a kábelszolgáltatók és főképp a streaming előretörése a médiapiacot még inkább internacionalizálta, az USA kulturális dominanciája alatt.

Két olyan nagy sokaságon mért kutatás áll rendelkezésre a 2010-es évek után, melynek alapján megvizsgálhatjuk az LMBTQ-populáció változását. Az egyik a Gallup amerikai kutatása 2012-2017 között, mely évente körülbelül 340 000 interjún alapul.[3] Hasonlóan nagy számokon nyugszik a Brit Statisztikai Hivatal kutatása 320 000 fővel[4], mely így pontosabb, mint a Gallupé, mert a közel azonos számú mintavétel mellett Anglia lakossága csak 66,7 millió fő, a töredéke az USA-nak. 

2010 előtti adatokat azért nem vizsgálok, mert azok kapcsán akár jogosan vethető fel, hogy az ott tapasztalt növekedés még a korábbi rejtőzködés feladásából származhat, azaz nem valódi növekedésről van szó, csupán az LMBTQ-közösség bizalma nőtt meg a kutatásokkal kapcsolatban, és emiatt többen nyilatkoznak őszintén. Egyébként 2006 és 2013 között 1%-os heteroszexuális lemorzsolódás figyelhető meg az amerikai „National Survey of Family Growth” kutatás szerint.[5]

2012 és 2017 között az LMBTQ-közösség 29%-kal nőtt, és elérte a teljes népesség 4,5%-át. E növekedés jelentős részét a nők adták +46%-kal, a férfiak száma 15%-kal emelkedett. A trend egyértelmű, a majdnem 50%-os növekedés a nők körében kiemelkedő, az előző év bázisán évente 10-12%-os növekedéssel, majd az utolsó évben 24%-kal. Figyelemre méltó, hogy míg 2012-ben a nők (3,4%) és a férfiak (3,5%) között még nem volt különbség, 2017-re a nemek közötti olló jelentősen kinyílt.

A születési kohorszok szerinti bontás többet is elárul a folyamatokról:

A fiatal generációnál az LMBTQ-növekedés magas, 5,8%-os bázisról indul, és egy hatalmas mértékű, +41%-os, egyre meredekebb görbén arányuk eléri a 8,2%-ot. A 35 év felettieknél arányuk +9%-kal 3,5%-ra nőtt, az idősebbeknél csökkenő trend látható. Emiatt a fiatal generáció adja a teljes növekedés majdnem egészét. Ez meglátszik az új korfán is:

A grafikonra pillantva igazi „afrikai jellegű” demográfiai robbanást, egy fenyőfa alakú korfát látunk az LMBTQ-népességben. A teljes közösség több mint fele, 56%-a 34 év alatti, valamint 30%-a 24 évnél fiatalabb. Ez azt mutatja, visszautalva az előbbi ábrára, hogy az Y generáción belül a 18-24 éves fiatalok között volt a legnagyobb növekedés.

Ha az Y generációban kimért görbét egy ábrára illesztjük a kulturális trendek mérőeszközének választott LMBTQ tévésorozat-szereplők részarányával, egy előzetes növekvő trendet látunk a tévénél 2007 és 2012 között. A kulturális trend görbénk meredekségének emelkedésével párhuzamosan az Y generáció görbéjének meredeksége is nő.

A Gallup által nyilvánosan publikált adatokból nem látszik, hogy a növekedés az LMBTQ-közösség mely betűiben dominál, hogyan oszlik meg. A brit kutatás viszont az összes adatot rendelkezésünkre bocsátja. Nagy-Britanniában ugyanezekkel a trendekkel találkozunk, és ott látni lehet a közösségi összetételt is. A legfiatalabbak itt szintén túlreprezentáltak, a 16-24 évesek a teljes közösség 29%-át, a 25-34 évesek a 20%-át adják.

Mindkét nem esetében töretlen növekedést látunk. Míg a férfiak esetében a teljes populációban a homoszexuálisok aránya nőtt a legjobban (+27%), a nőknél a biszexuális irányultság növekedése (+57%) dominál. Némiképp máshogy van ez a legfiatalabb korosztályban.

A legfiatalabb nők esetében a biszexuálisok száma sokkal jobban – több mint duplájára – nőtt, a rekordértékű 3,8%-ra. A leszbikusok száma stagnál, viszont a más kategória (transznemű, queer) növekedése is jelentős, 0,9%. A férfiaknál itt a nőkhöz hasonlóan stagnál a homoszexualitás. A biszexualitás kisebb bázisról, de ugyanúgy megduplázódott, elérte az 1,8%-ot. Angliában is ez a korcsoport produkálja a legmagasabb számokat, a férfiak 4,6%-a, a nők 6,1%-a azonosítja magát LMBTQ-személyként.

A biszexuális kinyílás és a „más” kategória növekedése a 25-34 éves korcsoportban ugyanúgy trend, viszont itt a férfiaknál jelentős a melegek 2,1%-ról 3%-ra növekedése – ez majdnem 50%-os növekedés.

Következtetések

Az USA és az Egyesült Királyság társadalmait ért erőteljes kulturális hatással párhuzamosan az LMBTQ-közösség intenzív növekedésnek indult. A legnagyobb, kiugró szintű növekedést mindkét országban a fiatal, 16-34 éves korosztály könyvelhette el. Ez nagyon fontos indikáció abban a tekintetben, hogy a kulturális hatásokra a fiatal korosztály a legnyitottabb és legérzékenyebb – egy 40-50 éves ember a kialakított életvitelén és szokásain jóval kevésbé hajlandó változtatni, mint egy 16 éves tinédzser, vagy egy fiatal felnőtt. Ezek a fiatalemberek azon túlmenően, hogy nyitottak a kulturális impulzusokra, nem hordozzák az idősebbek korábban szerzett „szociális sebeit”, ők már egy változó társadalmi légkörben nőttek fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs okunk feltételezni, hogy a legfiatalabbak körében mért növekedés jelentékeny része a korábbi rejtőzködés feladásából származik. 

A brit fiatalok körében az az egyik fontos tanulság a statisztikából, hogy a homoszexuálisok aránya egyáltalán nem mozdult meg a mért négy év során. A valószínűsíthető kulturális hatás a fiataloknál nem a homoszexuálisok, hanem a biszexuálisok és transzneműek körében érvényesült: ez egy jelzés arra nézve, hogy kulturális ráhatással, társadalmi érzékenyítéssel nem lehet valakit heteroszexuálisból homoszexuálissá nevelni. Viszont a brit 25-34 éves férfiaknál +50%-os növekedést mértek a homoszexuálisok körében, mely megérne egy külön vizsgálatot. Az USA kibontott adatai nem ismertek előttem. 

A kulturális befolyás kinyitotta a kaput a kísérletezések előtt a fiatalabb korosztályban, mind a sokféle szexuális irányulás, mind a nemi identitás tekintetében, hiszen a biszexuálisok száma mindként nemnél megduplázódott és a transzneműek száma is jelentősen megugrott. A nemi fluiditás ideája a most zajló változások megértésében fontos lehet:

a legnagyobb növekedést produkáló biszexuálisoknál a szexuális irányultság „folyékonysága”, váltakozása, a transzneműek körébe tartozó a genderfluid személyeknél a nemi identitás hullámzása a jellemző, mely kombinálódhat a szexuális érdeklődés változásával is.

Nagyon úgy tűnik, hogy a fiatal generációban az LMBTQ népszerűsítésével párhuzamos módon megszületett egyfajta LMBTQ divat- vagy trendkövetés, illetve szociális alkalmazkodásból adódó konverzió. Ez láthatóan nagyobb arányban hat a nőkre, mint a férfiakra. A kulturális trendet mérő görbénk folyamatosan emelkedik, párhuzamosan a fiatal LMBTQ-emberek számával, és ahol meredeksége nő, ott a fiatalok görbéjének meredeksége is nő. Nem nagyon látszik a „visszaszilárdulás” a heteroszexualitásba, mert a heteroszexuális lemorzsolódás minden korosztályban trend, a 65+-ot kivéve, ott praktikusan stagnál.[6]

A Gallup az amerikai kutatásban mért kiugróan magas növekedést a fiataloknál a válaszadói bizalom növekedésével magyarázza. Ha ez így lenne, akkor az idősebb korosztályban növekedést kellene mérniük, hiszen az ő szocializációjuk zajlott nem befogadó közegben. Ezzel ellentétben az Y generáció közepén születettek 2000-ben még csak 10 évesek voltak, felnövésüket végigkísérte az LMBTQ-jogok és a társadalmi elfogadás növekedése. A 2010-es évekre az LMBTQ-ellenesség az Egyesült Államokban és a nyugati világban már degradált nézetté vált, ezért is érdekesek a 2010 után mért adatok, mivel nagy valószínűséggel valódi növekedést mérnek.

Erős korreláció figyelhető meg a médiában történő LMBTQ-népszerűsítés erősödése és az LMBTQ-fiatalok számának drámai növekedése között, főképpen, ha kulturális trend görbénket a fiatal brit LMBTQ-nők grafikonjára illesztjük.

Felvethető, hogy pont fordított az okozati viszony: a média jó érzékkel észlelte az LMBTQ-emberek számának növekedését, és az ő kulturális igényeiket szolgálta ki. A korreláció minden valószínűség szerint kétirányú: igaz az is, hogy a média reagál társadalmi változásokra, leköveti a trendeket, azonban az LMBTQ-médiatartalom intenzív növekedése kifejti a hatását médiafogyasztókra, így az LMBTQ-emberek száma nő. Azonban a médiagyártók úgy „követik” az eseményeket, hogy kétszer annyi LMBTQ-tartalmat gyártanak (10%), mint amekkora az LMBTQ-népesség (4,5%) az USA-ban. Még ha csak a hirdetőknek fontos 18-49 éves korosztályt nézzük (2012: 5,1%; 2017: 7%), ahhoz képest is majdnem 50%-kal több a médiatartalom. Ha mindezek ellenére teljesen tagadni akarnánk a kulturális hatást, akkor is ott a feladat: meg kell magyaráznunk más okokkal az LMBTQ-népesség ugrásszerű növekedését.

Négy-öt év alatt ilyen földindulásszerű változások – Amerikában +41%-os növekedés az Y generációban, Angliában a legfiatalabb korosztályban +40% a férfiaknál, +96% a nőknél – nem hagyhatók figyelmen kívül. Ez nagyon rövid idő, erre nehezen lehet más okot találni a kulturális hatáson kívül. Mennyire valószínű, hogy a fiatal brit nők 2015-ben az előző évhez viszonyítva 38%-kal többen vallják magukat biszexuálisnak? Hirtelen ennyivel jobban megbíznak a kutatóintézetekben? Ha nem a kulturális hatás és nem a bizalom növekedése okozza, akkor mi váltja ki a jelenséget?

Mindebből az következik, hogy a statisztikai adatok alapján erős indikáció van arra vonatkozóan, hogy téves az az állítás, miszerint az LMBTQ-érzékenyítés jelenlegi módozatai csupán empatikussá tesznek, és nincsenek hatással az LMBTQ-személyek számának növelésére, legalábbis a fiatal felnőttek körében.

A kulturális befolyás a szexuális irányultság, és részben a nemi identitás vonatkozásában „szuperpozícióba” löki a fiatal lakosság, főképpen a nők egy részét, így az LMBTQ-közösség száma velük dinamikusan nő, mely aztán hivatkozási alapot jelent a még szélesebb társadalmi, kulturális reprezentációra.

Amerikában és Angliában éppen most folyik az LMBTQ-érzékenyítés bevezetése a tantervbe az általános és középiskolákban[7]. Az világosan látható, hogy a jelentős kulturális befolyás milyen hatást gyakorolt a fiatal felnőttekre. Ha a felnőttekre ekkora hatással volt, mit fog tenni a gyerekekkel és a tinédzserekkel?

 

Karsánszky Ferenc

a szerző közgazdász

 

[1] Pszichológusok állásfoglalása a Meseország mindenkié c. mesekönyv kapcsán

[2] GLAAD Media Institute: Where we are on TV, 2019-2020 . Ez az állandó szereplők aránya sorozatokban. A kábel- és streamingcsatornákat külön mérik.

[3] Gallup Daily tracking survey, 2012-2017

[4] Sexual orientation, UK, 2014-2018

[5] Sexual Behavior, Sexual Attraction, and Sexual Identity in the United States: Data from the 2006–2010 National Survey of Family Growth; 2011

Sexual Behavior, Sexual Attraction, and Sexual  Orientation Among Adults Aged 18–44 in the United States: Data From the 2011–2013 National Survey of Family Growth;2016

[6] Igaz, ennek megítéléséhez rövid az adatsor időtávja.

[7] Anglia: 2019-ben született törvény az LMBT tantervi integrációjáról az általános és középiskolákban: LGBTQ+ inclusive lessons are now mandatory in all schools across England
USA: Kalifornia hozta az első törvényt az LMBT történelem tanításáról az iskolákban, 2011-ben, Colorado és New Jersey állam 2019-ben csatlakozott. Az LMBT történelem tantárgyba integrálásán kívül a szexuális oktatásba is bevonják a témát. Az oktatás nem opcionális, kötelező.

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk: 

Gyermekjogok esete a gyermekjoggal