Abasáron dőlhet el a hun-magyar rokonság kérdése
– Mi adja a jelentőségét a mostani, Abasáron megkezdett feltárásnak?
– A lelőhely kiemelten fontos, mert Abasár már a honfoglalás óta nemzetségfői, később pedig királyi központ volt. Történeti források számolnak be arról, hogy Aba Sámuelt itt helyezték örök nyugalomra. Már a Haller-család – amely a 18. század végétől ennek a területnek a legnagyobb birtokosa volt – emléktáblát állított Aba Sámuel feltételezett sírjánál. A mostani feltárás közelében van egy hatalmas pincerendszer, ebben található egy olyan mélyedés, melyben a helyi mondák szerint eltemették a magyar királyt.
Régészeti szempontból nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy földalatti pincébe temették volna el.
Krónikáink arról tudósítanak, hogy a ménfői csatavesztés után Aba Sámuel a Tisza felé menekült és ott egy „régi veremben”, „ó veremben” ölik meg. Ez az életidegen közlés egy latin fordítási hibából eredeztethető, ugyanis minden fennmaradt krónikánk egy – az idők során elveszett – ősgesztából veszi tudásának java részét. Feltehetően az eredeti forrásban az lehetett leírva, hogy „Debrőnél” ölik meg a magyar királyt. A „Debre” szó szlávul üreget és pincét jelent, melyet később egy krónikaíró félrefordított, mások pedig ez a tévedést átvették.
Mára már egyértelműnek látszik, hogy Feldebrőnél ölték meg Aba Sámuelt, és pár év múlva átszállították földi maradványait az általa alapított Sár monostorába, mely egyértelműen Abasárral azonosítható.
Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a sírját a későbbi évszázadokban kifosztották volna, így bizakodóak vagyunk, hogy a következő hónapok feltárása során megtaláljuk Aba Sámuel sírját. 
– Mikor kezdődött meg az első régészeti feltárás Abasáron?
– A Magyarságkutató Intézet létrejöttének évében, 2019-ben kiemelt feladatának tekintette, hogy egy ilyen nagy jelentőségű kora Árpád-kori központot a lehető legkomplexebb módon feltárjon. Korábban már voltak ásatások Abasáron, de azok nem hozták meg a kellő eredményt. 1955-ben egy tűzoltószertár építése során előkerült két sír és egy falrészlet, melynek faragott falkövei a 11. századból származtak.
Sajnos a ’60-as években lakóházak épültek a lelőhelyre, sőt a ’70-es évek elején minden régészeti feltárás és leletmentés nélkül odaépítették a 650 m² alapterületű művelődési házat is.
A felfoghatatlan pusztítást tovább súlyosbította, hogy még pinceszintet is kialakítottak, mellyel elpusztították az értékes régészeti leletanyag egy jelentős részét. A helyi idősek beszámolnak arról, hogy a kitermelt föld csontokkal és faragott kőmaradványokkal volt tele.
Megdöbbentő, hogy egy ismert és nagy jelentőségű régészeti lelőhellyel így lehetett bánni ötven évvel ezelőtt!
Az akkori egyéni és politikai szándékok azonban felülmúltak minden tudományos józanságot. A TSZ-elnök is pontosan ráépítette a házát a 11. századi kerektemplom maradványaira. Pontosan tudta, hogy hová építkezett. Halála előtt nem sokkal is elmesélte, hogy – ahogy ő vélte – „szétdúlta Aba Sámuel sírját”, amikor házának építésekor rengeteg falmaradványt és sírhelyet bontottak el… A lakóház felépítése ugyancsak hatalmas károkat okozott, a rotunda legalább egynegyedét a legbarbárabb módon elpusztították.
– Hogy történhetett mindez – a megyei múzeum nemtörődömségéből? – Sajnos könnyen elképzelhető, hogy az illetékes megyei múzeum nem is tudott az építkezésről, – a munkagépekkel két-három nap alatt kimarták az épületek alját – utólag értesülve az eseményekről pedig már csak a pusztulás tényét tudták megállapítani. A közfelháborodás hatására létrejöhetett 1971-1972 között egy ásatás, mely – az időközben megépült – művelődési ház udvarára korlátozódott. Ekkor került elő számos sírhely illetve sírfedlap is.
Ennek a feltárásnak a tragédiája viszont az volt, hogy a munkákat irányító régész nem sokkal később meghalt és nem maradt fent dokumentáció az ásatásról.
2006 és 2008 között az egri Dobó István Vármúzeum által vezetett feltárás segítette leginkább a mostani a munkánkat. 
– Miért fontos Aba Sámuel sírjának megtalálása?
– Egy királysír megtalálása mindig rendkívüli, kiváltképpen ha a 11. századból származik. A földi maradványok archeogenetikai vizsgálatai sokmindenre fényt deríthetnek és olyan összefüggéseket tárhatnak fel, melyek akár alá is támaszthatják a krónikáinkban foglalt állításokat.
Így a középkorban vallott hun-magyar rokonság kutatásában is jelentős előrelépést hozhat.
– Aba Sámuel sírja hogyan segíthet a feltételezett hun-magyar rokonság bizonyításában?
– A Képes Krónika és Kézai Simon is arról tudósít, hogy az Abák Edtől és Edömönttől származnak, akik nem mások, mint Attila király kisebbik fiának, Csabának gyermekei. Az Aba nemzetség erejét mutatja, hogy valóban jogosultak lehettek Szent István korában a magyar trónra, hiszen ugyanabból, Attila vérvonalából eredeztették magukat. Az Abák nemesi címere egy turult, vagy címertani megnevezése szerint egy koronán ülő sast ábrázol. Az októberi ásatás során előkerült egy ilyen sast ábrázoló sírlap is a 15. századi gótikus templomból.
Miért fontos ez a címer? Mert a krónikáink leírják, hogy Attila pajzsán egy koronás sólyom volt látható!
Ezt használta a család Géza nagyfejedelem koráig, majd Istvántól a királyi címer az Árpád-sávos lett. Az Abák azonban megtartották a régi nemzetségi címerüket.
Most azt feltételezzük, hogy megtaláltuk azt a 15. századi gótikus templomot, ami alatt az a 11. századi templom lehet, mely Aba Sámuel sírját rejtheti. Ha meglennének a király maradványai, az a genetikai kutatásoknak óriási lökést adhatna, mert akkor már össze lehetne hasonlítani az Árpád-házi királyok csontjaival, hogy valóban közös őstől származnak-e, és ez mutathat-e a hun származás irányába.
A mostani feltárás alatt, az említett címeres sírlap alatt is találtunk az Aba nemzetségből származó maradványokat, amelyek archeogenetikai vizsgálata igazolhatja az Aba-férfiági vérvonalát, akár a királysír hiányában is.
– Mik a legfontosabb célkitűzések?
– Jelenleg azon dolgozunk, hogy szeptemberre, az elhalasztott Eucharisztikus Kongresszusra feltárjuk a most megtalált szentélyhez tartozó templomot, és megtaláljuk a feltételezett királysírt.
Abasáron éppen most kerül a szemünk elé az ezeréves keresztény magyar történelem, melyet méltó módon kívánunk bemutatni.
Céljaink között szerepel a ’60-as, ’70-es években emelt épületek lebontása és egy átlátható, egységes romterület kialakítása.
Interjúnk a térségben talált különleges 11. századi körtemplomok történetéről a jövő héten folytatódik.
Tóth Gábor
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
A magyar múlt megmentéséért küzd egy maroknyi műemlékes szakember
Kiemelt képünk forrása: Magyarságkutató Intézet
