Október 22., hétfő

– Budapesten a műegyetemi hallgatók nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket. Ezek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról; új kormány Nagy Imre vezetésével; a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata és rendezése az egyenjogúság alapján; általános, titkos, többpárti választások; teljes vélemény- és szólásszabadság. Az egyetemisták másnapra tüntetést szerveztek követeléseik és a lengyel nép iránti szolidaritás kinyilvánítására.

Október 23., kedd

– A Belgrádban tárgyaló párt- és kormányküldöttség hazaérkezése után azonnal összeült az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottsága. Piros László belügyminiszter először betiltotta, majd mégis engedélyezte az egyetemisták felvonulását.
– Délután 3-kor a Petőfi-szobornál megkezdődött az egyetemisták tüntetése. Lengyelbarát, Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a szovjet csapatok kivonását követelték, a zászlókból kivágták a szovjet mintájú magyar címert. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, amely azt követelte, hogy Nagy Imrét vonják be a kormányba. A mintegy kétszázezresre duzzadt tömeg ezután a Parlamenthez vonult, ahol Nagy Imre mondott rövid, sokaknak csalódást okozó beszédet.
– Este 8 órakor Gerő Ernő, az MDP első titkára rádióbeszédében a megmozdulásokat ellenséges, soviniszta, nacionalista megnyilvánulásnak minősítette.
– Este 9 óra körül sok áldozatot követelő fegyveres harc kezdődött a Magyar Rádiónál, az épület 24-én hajnalra az ostromlók kezére került. A tüntetők este tíz óra után megostromolták a pártlap, a Szabad Nép székházát is. A tömeg este fél tízkor a Dózsa György úton ledöntötte az elnyomás jelképének tekintett Sztálin-szobrot.
– Az esti, éjszakai órákban az MDP Központi Vezetőségének rendkívüli ülésén Apró Antal elnökletével létrejött az MDP KV Katonai Bizottsága a felkelés leverésére. Gerő Ernő a budapesti szovjet nagykövettől, Jurij Andropovtól kért segítséget. Az éjszaka folyamán szovjet harckocsi-alakulatok vonultak be Budapestre.

Október 24., szerda

hirdetés

– Reggel Budapestre érkezett Anasztasz Mikojan szovjet miniszterelnök-helyettes és Mihail Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottságának titkára.
– 8 óra 13 perckor a rádió közölte, hogy az MDP KV megerősítette első titkári megbízatásában Gerő Ernőt. A miniszterelnök Nagy Imre, helyettese az addigi kormányfő, Hegedűs András lett.
– 8 óra 45 perckor a rádió beolvasta a statáriumot, gyülekezési és kijárási tilalmat kimondó rendeletet. 9 órakor a rádió tudatta, hogy a szovjet alakulatok a magyar kormány kérésére közreműködnek a rend helyreállításában, az „ellenforradalmi bandák” leverésében.
– A főváros több pontján (Széna tér, Baross tér, Corvin köz, Tűzoltó utca, Boráros tér, Móricz Zsigmond körtér, Csepel és Újpest) kialakultak a felkelő csoportok centrumai. Hivatalos adatok szerint október 23-24-én Budapesten mintegy 250 áldozata volt a harcoknak.
– Nagy Imre 12 óra 10 perckor rádióbeszédben hívott fel a harcok beszüntetésére, és az 1953. júniusi kormányprogram megvalósítását ígérte.
– Délután az Egyesült Izzóban megalakult a főváros első munkástanácsa.
– 20 óra 45 perckor Kádár János, az MDP PB tagja, a KV titkára rádióbeszédében ellenforradalmi, reakciós felkelésként ítélte el a megmozdulásokat.
– A nap folyamán számos városban tüntetések voltak, ezekre az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatásokkal, helyenként sortűzzel válaszolt.

Október 25., csütörtök

– 6 óra 23 perckor a rádióban minisztertanácsi közleményt olvastak be, amely szerint felszámolták az „ellenforradalmi puccskísérletet”.
– Délelőtt 11 óra 15 perckor a Parlament előtti Kossuth téren – valószínűleg szovjet harckocsik és ÁVH-sok a teret övező épületekből – tüzet nyitottak a tüntető tömegre. A halottak száma pontosan nem ismert, de több százra tehető.
– 12 óra 32 perckor a rádióban felolvasták az MDP PB közleményét, amely szerint a KV felmentette első titkári megbízatása alól Gerő Ernőt, utóda Kádár János lett.
– 15 óra 15 perckor rádióbeszédet mondott Kádár János, majd utána Nagy Imre. Kádár szerint a békésnek induló tüntetést a bekapcsolódó ellenforradalmárok a népi demokrácia elleni támadássá változtatták. Nagy Imre a rend helyreállítása utáni időszakra reformokat ígért, és tárgyalásokat helyezett kilátásba a szovjet csapatok kivonásáról.
– Az ELTE bölcsészkarán megalakult az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság. Megjelent az Igazság, a forradalmi magyar ifjúság lapja. Maléter Pál ezredes, a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti főügyeletese tankokkal a felkelők ostromolta Kilián laktanya védelmére vonult.
– A főváros több pontján harcok folytak, az áldozatok száma meghaladta a százhúszat.

Október 26., péntek

– Az egész országra kiterjedtek a harcok és a tüntetések. Általánossá váltak a sztrájkok, sorra alakultak a munkástanácsok, a forradalmi bizottságok. Felgyorsult a néphadsereg szétesése: az alakulatok egy része átállt vagy tétlenül nézte a laktanyák lefegyverzését.
– A pártvezetés folyamatosan ülésezett, a Katonai Bizottság a felkelés leverését szorgalmazta. Marosán György, a PB tagjának javaslatára direktóriumot választottak, melynek tagjai Nagy Imre, Kádár János, Münnich Ferenc, Szántó Zoltán és Apró Antal lettek. A KV elfogadta Nagy Imre új kormánylistáját. Az MDP KV és a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) elnöksége munkástanácsok alakítására szólított fel.
– 16 óra 13-kor a rádió közölte az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, a függetlenség és egyenjogúság alapján folytatandó magyar-szovjet tárgyalásokat ígért, továbbá amnesztiát, ha a felkelők beszüntetik a fegyveres harcot, és este tízig leteszik a fegyvert.
– Mosonmagyaróváron a határőrlaktanyából sortüzet adtak le az épület előtt tüntető tömegre. Több mint kilencvenen meghaltak, három határőrtisztet meglincseltek. Halálos áldozatokat követelt a kecskeméti, az esztergomi és a nagykanizsai sortűz is.

Október 27., szombat

– A rádió ismertette a kormány új összetételét. A koalíció irányába tett óvatos lépésként a kabinetbe bekerült a kisgazdapárti Tildy Zoltán és Kovács Béla.
– Nagy Imre leállította a Katonai Bizottság tervét a Corvin közi felkelő csoport felszámolására.
– A felkelők kiszabadították a váci börtön rabjait.
– Az éjszaka folyamán az MDP PB Mikojan és Szuszlov jelenlétében elfogadta Kádár János indítványát, amely az „ellenforradalom” radikális átértékelését indítványozta. Ugyanakkor Fehér Lajos vezetésével az MDP Katonai Bizottsága kidolgozta egy katonai diktatúra tervét.

Október 28., vasárnap

– Az MDP KV – elfogadva a PB határozatát – tűzszünetet rendelt el, és az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomként értékelte. Ezután megszűnt a Központi Vezetőség, hattagú pártelnökség alakult Kádár János (elnök), Münnich Ferenc, Kiss Károly, Apró Antal, Szántó Zoltán és Nagy Imre részvételével.
– 13 óra 20 perckor Nagy Imre a rádióban bejelentette az azonnali tűzszünetet, 14 órakor az új Nagy Imre-kormány letette az esküt.
– A katonai alakulatoknál megkezdődött a forradalmi katonatanácsok létrehozása.
– 17 óra 25 perckor Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánította a megmozdulásokat, bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivonásáról az országból, az ÁVH megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszak megszüntetését a tsz-mozgalomban.
– Az ELTE-n megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága. A Budapesti Rendőr-főkapitányság épületében megalakították a Nemzetőrséget, az új kormányhoz hű karhatalmat.
– Dudás József, a felkelők egyik vezetője a II. kerületi tanács épületében megalakította a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmányt, a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulást.
– Felfüggesztették a kijárási tilalmat, de a gyülekezés továbbra is tilos maradt.
– A nyugati nagyhatalmak kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a „magyar kérdés” megtárgyalására.

Október 29., hétfő

– Az éjszaka folyamán a legkompromittáltabb párt- és állami vezetőket családjukkal együtt Moszkvába vitték.
– A fejlécén már Kossuth-címerrel megjelent Szabad Nép Hajnalodik című vezércikkében üdvözölte a felkelést.
– Münnich Ferenc belügyminiszter bejelentette az ÁVH feloszlatását és az új, egységes, demokratikus rendőrség szervezését.
– Az egyetemeken szervezték a Nemzetőrséget, megjelent az Egyetemi Ifjúság című lap első száma.
– A Deák téri főkapitányságon a néphadsereg, a rendőrség és a szabadságharcosok képviselői létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot Király Béla vezetésével.
– Országszerte megszüntették a rádiózavarók működtetését.
– Nagy Imre áttette székhelyét a Parlamentbe, amely ezzel a pártközpont helyett az ország politikai központja lett.
– Késő este Janza Károly honvédelmi miniszter bejelentette a rádióban, hogy másnap megkezdik a szovjet csapatok kivonását a fővárosból.
– A nap folyamán több tárgyalás zajlott a felkelők képviselőivel a fegyverszünetről.
– A legtöbb vidéki városban az új forradalmi szervezetek vezetésével helyreállt a rend.
– Ugyanezen a napon a Szuezi-csatorna egyiptomi államosítása miatt kirobbant válság háborúba torkollott, ami részben elterelte a világpolitikai figyelmet a magyar eseményekről.

Október 30. kedd

– A szovjet kormány nyilatkozatban rögzítette: hajlandó megvizsgálni a Varsói Szerződés értelmében Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok helyzetét, kész tárgyalni a teljes kivonásról. A szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat Budapestről.
– A délelőtt folyamán a felkelők mintegy háromórás harc után elfoglalták az MDP budapesti pártbizottságának Köztársaság téri székházát, a véres ostrom lincselésbe torkollott.
– 14 óra 30 perckor Nagy Imre rádióbeszédben jelentette be az egypártrendszer megszüntetését és a demokratikus koalíciós kormányzás felélesztését, Tildy Zoltán pedig a begyűjtési rendszer megszűnését, továbbá a szabad választások előkészítését.
– A kormányon belül szűkebb kabinet alakult Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociáldemokrata Párt később kijelölendő képviselőjének részvételével.
– A rádió ettől a naptól Szabad Kossuth Rádió, illetve Szabad Petőfi Rádió néven sugározta adásait.
– Dudás József fegyveres csoportja 25 pontos kiáltványt tett közzé Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt címmel.
– Volt pártellenzéki újságírók szerkesztésében megjelent a Magyar Szabadság című lap, és megjelent a honvédség új lapja, a Magyar Honvéd is.
– Újjáalakult a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt, amely 31-én Petőfi Párt néven kezdte meg működését.
– Király Béla vezetésével megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Előkészítő Bizottsága, amelynek feladata az új karhatalom megszervezése lett.
– Az esti órákban felsőpetényi házi őrizetéből előbb Rétságra, majd kívánságára Budapestre vitték Mindszenty József esztergomi érseket.
– Megkezdődött a politikai foglyok kiszabadítása, később közzétett hivatalos adatok szerint a következő napokban 3324 politikai foglyot bocsátottak szabadon.
– Ausztria határzárat rendelt el a magyar határon, csak segélyszállítmányokat és újságírókat engedett tovább Magyarországra.

Október 31., szerda

– A Honvédelmi Minisztériumban megalakult a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány a katonatanácsok küldötteiből és a felkelőcsoportok képviselőiből.
– Nagy Imre Király Bélát nevezte ki a Nemzetőrség főparancsnokává és a főváros katonai parancsnokává, Maléter Pál ezredest pedig a honvédelmi miniszter első helyettesévé. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság bejelentette: egységes parancsnokság alá vonja a honvédséget, a rendőrséget, a határőrséget és a felkelők alakulataiból létrejött nemzetőrséget.
– Nagy Imre kora délután a Kossuth téren mondott beszédében bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek az ország kilépéséről a Varsói Szerződésből, a szovjet csapatok kivonulásáról, valamint arról, hogy október 23. nemzeti ünnep legyen.
– A hivatalos megegyezés és bejelentés ellenére még mindig voltak szovjet alakulatok a főváros területén, és az éjszaka folyamán újabbak is érkeztek az országba.
– Az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, és Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven új pártot hozott létre. Intézőbizottságában helyet kapott Donáth Ferenc, Kádár János, Lukács György, Nagy Imre és Losonczy Géza is.
– Újjáalakult a Keresztény Demokrata Néppárt és a Magyar Parasztszövetség.
– Dwight D. Eisenhower amerikai elnök beszédében arról biztosította a Szovjetuniót, hogy Washington sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének. A szovjet pártvezetésen belül a magyarországi katonai beavatkozás hívei kerekedtek felül, megkezdték a Magyarország elleni katonai akció tervének kidolgozását.

November 1., csütörtök

– A szovjet csapatok lezárták a magyar repülőtereket. A magyar kormány megtiltotta a honvédségnek az ellenállást, de tiltakozott Jurij Andropov szovjet nagykövetnél, amiért az ország területére újabb szovjet csapatok érkeztek.
– A kormánykabinet – amelynek ülésén részt vett Andropov is – felmondta a Varsói Szerződést, és kihirdette a semlegességet; ennek szavatolásáért az ENSZ-hez és a négy nagyhatalomhoz fordult. Nagy Imre 19 óra 50 perckor rádióbeszédben jelentette be a Magyar Népköztársaság semlegességét.
– 20 óra 24 perckor a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott Mindszenty József bíboros első rádióüzenete.
– Késő este Münnich Ferenc, majd Kádár János is a szovjet nagykövetségre ment, majd Tökölről a Szovjetunióba repültek. Kádár János rádióbeszéde, amelyben dicsőséges felkelésnek nevezte az eseményeket, és bejelentette, hogy a kommunisták új pártjaként megalakult az MSZMP, már távozása után, felvételről hangzott el.
– Az Építők Székházában tanácskoztak a budapesti munkástanácsok, küldötteiket a gyűlés után Nagy Imre meggyőzte a sztrájk befejezéséről.

November 2., péntek

– Az összetűzések gyakorlatilag az egész országban megszűntek.
– A kormánykabinet Losonczy Géza vezetésével delegációt nevezett ki, hogy Varsóban tárgyaljon a Szovjetunió képviselőivel a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. A kabinet kinevezte a szovjet csapatkivonásról Budapesten tárgyaló küldöttséget is.
– Megjelent a Népszabadság, az MSZMP központi lapjának első száma.
– Donáth Ferenc irányításával megkezdődött az MSZMP szervezése.
– Nagy Imre a nap folyamán többször tiltakozott Andropov szovjet nagykövetnél a szovjet csapatok beözönlése és Budapest körülzárása ellen.
– Moszkvában az SZKP KB elnökségének kibővített ülésén Kádár János (Münnich Ferenc, Bata István és Horváth Imre társaságában) beszámolt a magyarországi helyzetről, amely értékelése szerint „óráról órára jobbra tolódik”. Kádár ellenezte, Münnich támogatta a szovjet fegyveres beavatkozást, Bata katonai diktatúra bevezetését javasolta. A szovjet vezetés nem hozott érdemi döntést.
– Délután Apró Antal, Kiss Károly, Marosán György és Nógrádi Sándor is a tököli szovjet parancsnokságra ment.
– Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megvitatta a magyarországi helyzetet, de határozati javaslatot nem nyújtottak be.
– Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyalt a szovjet fegyveres beavatkozás előkészítéséről, majd Brioni szigetén elnyerte Tito és a jugoszláv vezetés hozzájárulását is.

November 3., szombat

– Átalakult a kormány. Miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre; államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János (távollétében), Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Szántó Zoltán, Kéthly Anna (SZDP), Maléter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter.
– A Parlamentben megkezdődtek a magyar-szovjet tárgyalások a csapatkivonás részleteiről, megállapodás született, hogy a megbeszéléseket a tököli szovjet parancsnokságon folytatják 22 órakor.
– Csepelen és Újpesten a sztrájk befejezéséről döntöttek. Országosan előkészületek történtek a munka november 5-i, hétfői általános felvételére.
– A Forradalmi Karhatalmi Bizottság Király Béla vezérőrnagyot megválasztotta a nemzetőrség főparancsnokává, helyettese Kopácsi Sándor rendőr ezredes lett.
– 20 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádiószózatában az eseményeket a külső beavatkozás miatt szabadságharcnak minősítette. Beszédének középpontjában a többpártrendszerű, „igazságosan korlátozott magántulajdonon” alapuló, „kultúrnacionalista szellemű” társadalom megteremtése, a katolikus egyház „intézményeinek és társulatainak” visszaadása állt.
– Este Tökölön a délelőtti katonai tárgyalások folytatása helyett a szovjetek letartóztatták a magyar kormány katonai küldöttségét.
– Az SZKP KB elnökségének moszkvai kibővített ülésén Kádár Jánost jelölték ki a magyarországi ellenkormány vezetőjének.
– Az ENSZ BT ülésén az amerikai delegáció határozati javaslatot nyújtott be, amely felszólította a Szovjetuniót csapatainak kivonására Magyarországról.
November 4., vasárnap
– A magyarországi szovjet csapatok hajnali 4 óra 15 perckor általános támadást indítottak Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot.
– Hajnali 5 óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc bejelentették, hogy 1956. november 1-jén minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben bejelentették a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével.
– 5 óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek, és több nyelven is sugároztak: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
– Miután Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán. A követségen összesen 43-an kaptak menedékjogot. Mindszenty bíboros az amerikai követségen keresett menedéket.
– Bibó István államminiszter, a törvényes magyar kormánynak az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Ebben hangsúlyozta, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
– A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték.
– 8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározták.
– Kádár János és Münnich Ferenc szovjet kísérettel Szolnokra repült.
– Budapesten a felkelő csoportok felvették a harcot. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.
– A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától a magyar kérdés levételét a napirendről.
– Soldatic jugoszláv nagykövet közvetítette Tito Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők elutasítottak.
– Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen.
– Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására.

November 4-én az áldozatok száma a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események embervesztesége országosan 2652 (Budapesten 2045) halott volt, és 19226-an (Budapesten 16700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a harcokban a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre személyi titkárát 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt hunyt el a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

(MTI, MTVA Sajtóarchívum)

Kiemelt képünkön budapesti utcakép látható 1956 októberében. Forrás: Fortepan.hu