A népművészeti tárgyaknak ma nem sok közük van a paraszti öntudat kinyilvánításához

A napokban mutatták be Verebélyi Kincső néprajzkutató, nyugalmazott egyetemi tanár Nép – Ipar – Művészet című tanulmánykötetét. A szerző a könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a népművészet fogalma mára átalakult: a népművészeti tárgynak tartott paraszti alkotásokat ma már nem a nép művészeti alkotóereje, magas esztétikai igénye hozza létre, hanem a megélhetési kényszer az ipar nélkül maradt falvakban.

A kötet elsősorban a népművészet körüli szakmai hiányosságokat próbálja pótolni. A szerző tanulmányaiban lényegében arra a kérdésre keresi a választ:

mi is valójában a népművészet?

Látszólag könnyű erre felelni, valójában azonban – ahogyan Verebélyi Kincső utalt rá – komoly nehézséget jelent megfogalmazni, hogy mit és miért is tekintünk népművészetnek. A szerző ennek megfelelően hangsúlyozta: elsőként a fogalmi „tisztázatlanságokat” kell rendbe tenni.

Verebélyi Kincső könyvbemutatója 2020 októberében (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

Verebélyi Kincső szerint a népművészet kutatása a néprajztudomány egyik igen elmaradott területe – az elmúlt harminc-negyven esztendőben alig született ezen a vonalon jelentősnek tekinthető szakmunka.

Korábban a motívumelemzés volt a döntő a néprajztudományban, amellyel a kutatók a „nép lelkét”, „esztétikáját” igyekeztek megismerni.

A nép idealizálása, alkotó- és művészeti teremtőerővel való felruházása véleménye szerint sok-sok évtizede félrevitte a népművészeti kutatásokat. Szerinte a népművészeti tárgyaknak definiált eszközök esetében nem önkifejezésről van szó, nem a paraszti öntudat kinyilvánításáról, hanem olyan, a fogyasztók ízléséhez igazodó alkotásokról, melyeknek fontossága nem az esztétikai minőségben, hanem a funkcióban jelent meg.

A nemrégiben megjelent kötetben a szerző azt állítja, hogy a mesterségesen létrehozott „népművészet” megnevezést érdemes lenne felülvizsgálni. Álláspontja szerint a népművészeti alkotások elsősorban nem „művészi ihlet”, hanem gazdasági kényszer hatására létrehozott tárgyak.

Ahol az emberek nem tudtak megélni a földjükből, ott kénytelenek voltak új megélhetés után nézni, ez pedig elsősorban a hímzés, horgolás, kézimunkák készítése – és eladása – terén történhetett meg.

Verebélyi Kincső Nép-Ipar-Művészet (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

A szerző a könyvbemutatón hangsúlyozta, hogy a paraszti életmódot is meg kell vizsgálni ahhoz, hogy megértsük a népművészeti tárgyak mögött meghúzódó történelmi és társadalmi hátteret.

 

Tóth Gábor

Hogyan mondjunk mesét? – Népmesékről szóló tanulmánykötet jelent meg

Kiemelt fotónk forrása: Ködmön fehér bőrrátéttel és színes selyemhímzéssel (Forrás: Wikipedia.hu)

Iratkozzon fel hírlevelünkre