Nemrégiben jelent meg Deáky Zita és Marta Botiková közös kötete Lányok, asszonyok Szlovákiában és Magyarországon (1955–1989) – Ahogy két etnológus nő látta címmel. Az unikális kiadvány szerkesztői nem kevesebbre vállalkoztak, mint a két szomszéd nép szocialista időszakát áttekinteni néprajzi és kulturális antropológiai módszerekkel. A kötet szlovák szerzőjével Marta Botikovával, a pozsonyi Comenius Egyetem korábbi tanszékvezetőjével beszélgettünk.
– Hogyan jött az ötlet, hogy két szomszéd nép történetét együttesen dolgozzák fel?
– Szeretnék pontosítani, mi nem történelemkönyvet írtunk, hanem egy olyan kötetet, amely a társadalomtudományok nézőpontja felől igyekszik bemutatni a nők és a családok helyzetét a szocialista évtizedek alatt. Egy pozsonyi kolléga mutatott be Deáky Zitának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatójának. Hamar kiderült, hogy mindketten nagyon hasonló témák iránt érdeklődünk.
Elhatároztuk, hogy a szlovák és a magyar nép életének egyes részeit összehasonlítva mutatjuk be a diktatúra évtizedeiben.
Elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan is lehetne a szocializmus évtizedeit a magyar és a szlovák családok és a nők nézőpontjából megmutatni. A háromévnyi közös munka nagyon tanulságosnak bizonyult, számos fontos kérdést sikerült tisztázni.
Marta Botikova a pozsonyi Comenius Egyetem korábbi tanszékvezetője. (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Mi volt a legnagyobb kihívás a kötet elkészítése során?
– Számos nehézséggel szembesültünk, mivel nagyon sokféle szempontot igyekeztünk egyeztetni. Igazán, ami nehéz volt, hogyan mutassuk be a nők és a családok hétköznapi nehézségeit, azokat a kihívásokat, amelyek meghatározták az akkori élet lehetőségeit.
Valóban egy próbatétel volt úgy írni, hogy a mai fiatalok is értsék – és ne félreértsék a múlt eseményeit.
Lehet ugyanis, hogy a régi képeken mosolyognak az emberek, de tudnunk kell a sorok között olvasni. Sokkal nehezebb körülmények között éltek akkor, kiváltképpen a nők, akiknek családanyaként és munkavállalóként is egyaránt helyt kellett állniuk. Nem szerettük volna politikailag bírálni a korszakot – az mások feladata –, mi csupán néprajzilag akartuk értelmezni mindazt, aminek társadalmi, gazdasági hatásait máig lehet érezni Szlovákiában és Magyarországon egyaránt.
hirdetés
Pozsony 1965-ben. (Fotó: Nagy Gyula, Fortepan.hu)
– Ez a közép-európai szocialista tábor mennyire volt egységes?
– Egységesnek szoktuk kezelni a Vasfüggönytől keletre elhelyezkedő országokat. Ebben van igazság, de számos jelentős különbség is kitapintható. Már a legelején mások voltak a kiindulópontok: amíg a második világháború végén Magyarország a vesztesek közé került, addig Csehszlovákia a győztesek oldalán foglalt helyet. Mindkét országban megindultak a kitelepítések, a lakosságcserék, amelyek mind a két államot érintették: de egészen másképp.
Ezek voltak azok az évek, amikor csak nagy nehézségek, jelentős áldozatok árán kezdett normalizálódni a családok élete.
A két országban – noha valóban ugyanabba a kommunista rezsimbe került –, hasonló dolgok mentek végbe, mégis számos különbség is akadt. Deáky Zita és én a néprajz oldaláról igyekeztük megismerni, feltárni bizonyos dolgokat, társadalmi törvényszerűségeket. Bízunk benne, hogy mindez sikerült.
– Meg lehet-e fogalmazni, hogy melyik rendszer volt a rosszabb, kik szenvedtek többet?
– A diktatúrákra az jellemző, hogy ott az emberek életében valami mindig hiányos, vagy éppen eleve rossz. Ezt itt is, ott is érezték az emberek. Hogy hol volt jobb vagy rosszabb? Erre felelni nem lehet. Az egyes intézkedések a szocialista táboron belül is más hullámokban jöttek, máshogy hatottak, másképpen befolyásolták a családok életét.
Ami bizonyos, hogy a szlovákok és a magyarok is szabadok akartak lenni.
Volt bennük egy olyan szabadságeszmény, amelyet csak pillanatokra tudtak megélni 1956-ban, illetve 1968-ban. A diktatúra arra tanította a szlovákokat és a magyarokat, hogy meg kellett tanulniuk a szovjet katonák felügyelete mellett élni. Alkalmazkodni kellett ahhoz a sajátságos gazdasági, társadalmi helyzethez, ami 1945 előtt ismeretlen volt Európában. Ez pedig együtt járt egy sor kihívással, amellyel meg kellett küzdeni itt is, ott is.
A Kassa-Nyugat lakótelep építkezése. (Fotó: Gábor Viktor, Fortepan.hu)
– Hogyan zajlott le az iparosítás a két országban?
– Az iparosítás nagy társadalomátalakító erővel bírt itt is, ott is, ugyanakkor ezen a területen is jelentős különbségek voltak. A történelmi Magyarország területén földrajzilag nem volt egységes az iparosodás üteme. 1920 után Csehszlovákiához kerültek a Felső-Magyarországi nagyobb üzemek, bányák, vegyipari gyárak, textilgyárak stb. Ebből adódott, hogy évtizedekkel később is másmilyen célt tűztek ki szocialista iparosítás címén. Szlovákia területén a keskeny völgyekben korlátozottak voltak a lehetőségek arra, hogy nagyméretű ipari létesítményeket telepítsenek. Ezek jórészt Csehország területén jöttek létre. Ennek viszont az lett a következménye, hogy erős munkamigráció indult el, amely nagyon jelentősen befolyásolta a szlovák emberek családszerkezetét, végeredményképpen magát a mindennapi életet is.
Rozsnyó 1978-ban. (Fotó: Kovács Annamária, Fortepan)
– Magyarországon hogyan történt ez?
– Magyarországon a kollektivizálás hatására a parasztok elhagyták otthonukat és megpróbáltak a városi gyárakban elhelyezkedni. Mindenki tudja, hogy Magyarországon új szocialista városok épültek a semmiből, mint például Sztálinváros, Leninváros – a mai Dunaújváros és Tiszaújváros.
Nem tudatosult a fejekben, hogy valóban új „embertípust” akartak kinevelni a szocializmus nevében.
Ez volt a végső cél a határ mindkét oldalán. Egészen az alapoktól akarták megváltoztatni az embereket: új női szerepeket és új szocialista családokat akartak létrehozni. A lányok, asszonyok élete, életszervezése óriási mértékben megváltozott. Mindezek hatására a lokális közösségek szerepe is mindenhol visszaesett. Egy új életstílus jött létre, ahol kettős életet és kettős beszédmódot alakítottak ki a nők – illetve mindenki. Ezek a folyamatok mindkét országban jelen voltak, csak egy kicsit másképpen.
A teljes kötet ingyenesen elérhető a Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének honlapján.
Tóth Gábor
Ö. Kovács József: A szocialista Magyarország agrárcsodája hazugságra épült
Címlapkép: Tóth Gábor, Vasarnap.hu
