Mr. Bean megrajzolójára, Varga Csabára emlékezünk

– Miért döntött Varga Csaba a rajzfilmkészítés mellett – milyen ambíciók hajtották őt ebbe az irányba?

– Legelőször a karikatúra világa vonzotta. Amatőr rajzolóként próbálkozott a Tolnai Újságnál, ahol számos ötletét és rajzát megjelentették. Az érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskolára ment, ahol matematika-rajz szakos diplomát szerzett.

Ekkoriban látott egy amerikai rajzfilmet, amely annyira megérintette, hogy elhatározta, ezentúl az animációval, a rajzfilmkészítéssel akar foglalkozni.

Néhány társával Pécsett megalapította az Yxilon Filmstúdiót. Számos lelkes ember gyűlt köré, vonzotta őket. Csaba maga is kikísérletezett technikákat, módszereket. A már sokak által ismert homokanimációt például a ’70-es években mosóporral és vasporral kísérletezte ki egy reklámfilm kapcsán. Egy megvilágított üvegasztalon próbálkozott, és ebből nemcsak egy film jött létre, hanem egy új technika, egy új műfaj. Igazi kísérletező volt, aki egész élete során új utakat és lehetőségeket keresett a tervei megvalósításához. Az animációt is a kísérletezés nagy terepének fogta fel. Az Yxilonban készített kisfilmekkel, szerzői filmekkel amatőr fesztiválokon szerepeltek, és minden alkalommal szakmai díjakkal tértek haza. Országos hírük lett.

A budapesti Pannónia Filmstúdió is felfigyelt a munkásságukra. 1979-ben Varga Csabát kérték fel, hogy alakítsa meg a Pannónia Pécsi Műtermét és legyen annak a vezetője.

– Mi motiválta őt?

– Úgy gondolom, leginkább a kísérletezés foglalkoztatta, egy gondolatnak, ötletnek a megvalósítása volt az, ami igazán érdekelte. A technika csupán eszköz volt számára. Szóval egy szellemi sugallatnak, gondolatnak az átültetése, megvalósítása mozgatta. Mihelyst valamit létrehozott, úgy érezte, hogy azt onnantól már el kell engednie, az már járja a saját maga útját. Utána pedig jött a következő kísérlet. Egy igazi alkotó, kreatív ember volt.

Az animáción belül is mindennel foglalkozott; egyszerre rajzolt, rendezett, illetve egyben tartotta a munkafolyamatokat. Egy személyben volt figuratervező, forgatókönyvíró, rendező, sőt volt olyan későbbi filmje (Az ablak), aminek még a zenéjét is ő szerezte.

– Varga Csaba talán legmegindítóbb alkotása „A szél”. Hogyan jött létre ez a nagy szakmai hozzáértést igénylő film?

– Ez a rövidfilm 1985-ben készült el, az alapgrafikáit Banga Ferenc alkotta meg; az ő szálkás-szúrós figuráit mozgatta meg Csaba, illetve montírozta össze A szél című filmben.

A rajzfilm viszonylag kevés látványból indul, aztán egyre tágul, bővül – és a végén annyira impulzívvá, kuszává válik, hogy az egész érthetetlenségbe torkollik, végül pedig összeomlik.

Természetesen, mint minden filmnek, ennek is számos olvasata van, de Csaba mindig úgy fogalmazott, hogy amit ezzel igazán meg akart mutatni az nem más, mint hogy az elszabaduló információ hogyan öli meg saját magát. és válik végül teljesen érthetetlenné.

– A szerzői kisfilmek mellett több, ugyancsak egyedi vizuális nyelvezetű gyermekfilmet is készített.

– Igen, ezeket a meséket egykor a Magyar Televízió Szórakoztató Osztálya rendelte meg a Pannónia Filmstúdió Pécsi Műtermétől. A ’80-as években a Gyurmatek-, az Auguszta-, valamint a Szekrénymesék-sorozatokat készítette.

– Az Erkel András producerrel közösen alapított Varga Stúdió életében jelentős fejezet volt a ’93-as, Frank Zappa zenéjére készített film, a Bestiák. Hogyan született ez az igen egyedi látványvilágú alkotás?

– A film Csupó Gáborral, az USÁ-ba (Los Angelesbe) emigrált magyar producerrel együttműködve jött létre. Ennek a mozgóképnek én voltam a gyártásvezetője. Csaba Frank Zappa hanganyagát meghallgatva azt találta ki, hogy a film megjelenítéséhez alternatív művészek közreműködését kéri. Megkereste a szentendrei művészeket: Wahorn Andrást, feLugossy Lászlót és ef Zámbó Istvánt, és az ő munkáikból rajzoltatott meg figuraterveket Igor Lazin – a jugoszláv háború miatt hazánkba került – fiatal szerb rendezővel. A Bestiák egy igazi csapatmunka volt, számos fesztiválsikert ért el.

– Volt Varga Csabának olyan filmterve, amit korai halála miatt már nem tudott megvalósítani?

– Úgy érzem, amit ő a filmszakmában elérhetett, azt elérte. A halála előtt 13-14 évvel tulajdonképpen már letette a „filmkészítés lantját”, a Varga Stúdió ügyeit Erkel András intézte, így pl. az angol S4C-nek készített Világ Vallásai-, vagy a Mr. Bean-rajzfilmmel kapcsolatos teendőket is. Csabát egyre inkább a könyvírás foglalkoztatta. Először az animációs szakmában szerzett tapasztalatait vetette papírra.

Élete első könyve akkor született meg, amikor már a sokadik fiatal grafikus, illetve festő kereste fel azzal, hogy segítséget kérjen tőle a filmkészítéshez. Csaba mindenkivel egyenként leült, elbeszélgetett a filmkészítés elméletéről, filozófiájáról. Amikor ez már sokadjára ismétlődött meg, felvetettem, egyszerűbb lenne, ha a tapasztalatait leírná egy könyvbe és azt odaadná az érdeklődőnek. Ezt a tudásanyagot összegezte végül is a Film és Storyboard című kötetben.

A könyv nagy siker lett, mert valóban hiánypótlónak bizonyult az animációs filmkészítők számára, tanítottak és tanítanak belőle azóta is.

Ezt követte nem sokkal később A 8. művészet felfedezése című művészetfilozófiai könyv, amely arra a gondolatra épült, hogy ha a különböző művészeti ágakat egy mátrixba helyezzük, aszerint, hogy hány dimenziósak, akkor kiderül, hogy van még olyan művészeti ág, melyet az emberiség nem fedezett fel. Ennek a könyvnek az egyik fejezete volt az írás. Úgy érezte, valami nem stimmel az írástörténet ma ismert, megírt történetében. Így kezdődött el számára az írásjelek kutatása, melynek az lett az eredménye, hogy 2000-ben megszületett a Jel, jel, jel – az ABC 30.000 éves története című kötete. Ebben a könyvében megpróbált választ találni arra, mi az oka annak, hogy az írásjelek jóval korábban is megjelennek, megjelenthettek az ember alkotta tárgyakon, festményeken, mint ahogy azt a hivatalos íráskutatás ma véli.

Élete utolsó éveit eltökélten az íráskutatásnak szentelte – összesen tizenhat kötetet írt erről a témáról.

– Egyik szenvedélyből a másikba lépett?

– Igen. Úgy gondolom, a filmes alkotói munkássága az íráskutatás korszakává érlelődött meg benne. Ahhoz, hogy az írástörténetet ilyen szemlélettel tudja vizsgálni, a grafikusi szeme, a matematikai agya és a művészi érzékenysége kellett. Rendszereket állított fel, és azt állapította meg, hogy az írás története nem pár ezer éves, ahogy a tankönyvek írják, hanem sokkal régebbinek, több tízezer évesnek kell lennie.

 

Tóth Gábor

Elhunyt Richly Zsolt, a Kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi alkotója

A magyar producer, aki nemet mondott a Disney-nek – Mikulás Ferenc a Vasárnapnak