Kereszténységét nyíltan felvállaló – mi a szösz?

Prekopa Donát SZFE-aktivista újságíró és önvalló érdekes írást jelentetett meg a SZEMlélek elnevezésű blogon. A meglehetősen nyafizós hangvételű gondolati zűrzavar különösebb analizálást nem érdemel, az írásműben volt azonban két olyan mondat, amitől ökölbe szorult a talpam.

Az egyiket nem Prekopa Donát írta, a másikat pedig nem Prekopa Donát mondta.

Az ominózus első a blog felvezetője, amely ócska-sunyi módon keresztényégét nyíltan felvállalónak aposztrofálja a vendégszerzőt. Tessenek csak ízlelgetni:

kereszténységét nyíltan felvállaló…

Forrás: SZEMlélek

Manapság ugyebár azt szokás nagy bátran és nyíltan felvállalni, ami szembemegy a többségi társadalom erkölcsi, morális, vagy egyéb, évszázadok alatt kialakult szokásjogi rendszerével. Például az istentagadást, a sátánizmust, valamiféle eltévelyedést, a polgárpukkasztó életvitelt, eleddig el nem fogadott, megbotránkoztató módit.

Nyíltan felvállalják például a homoszexualitást, a pedofíliát, a nekrofíliát, meg mittudomén milyen, ma még devianciaszámba menő egyéb fíliát. A felvállalást követi a pozitív diszkrimináció (követelése), illetve az elutasítók lenácizása.

Akinek van képe úgy leírni a kereszténységet Magyarországon, mint nyíltan felvállalni valót, az valamit nagyon nem vállal fel. Tippeljék meg, mit…

És akkor jöjjön a nagy coming out másik virtigli szakasza: „Mikor felvételiztem az egyetemre, a harmad-rostán felmerült a hitem. A bizottság egyik tagja megkérdezte, hogy ha felvételt nyernék az egyetemre, hogyan alkalmaznám a hitemet a szakmámban”.

Na. Hát kérem, kétségtelen, vannak olyan hitek, melyek bizonyos szakmákban kifejezetten jól „alkalmazhatók”. A kereszténység nem ilyen. A kereszténységet nem szakmákban alkalmazzuk, hanem éljük. Ha meg nem, akkor nem vagyunk keresztények. Nincs az a szakma, aminek művelése során keresztény vagy, aztán meló után, hazafelé meg már nem.

A keresztény ember hite, az lényének része. Olyan része, mint testének az alkatrészei. Na most, én nem gondolom, hogy itt ezt taglalni kéne, de annyit szögezzünk le:

ez a hit – nem bonyolult. Légy jó, nyílt- és jószívű; ez a gyakorlati kivitelezés, hapsikáim, ott az egykori felvételi bizottságban.

Sajnálom, hogy ebben a kontextusban Prekopa Donát neve egyáltalán felmerült, mert ő itt csak az apropó szerepét játszotta. Egyik inkriminált mondat sem az ő műve. Szegény, lépre ment. Önerejű írásművét elnézve, nem először és tán nem is utoljára.

Bizony könnyen jár így az a művészlélek, akinek túl sok a szabadideje. Beállhat sztrájkőrnek mindenféle csinnadrattába, kereszténységét pedig akár még arra is felhasználhatják, hogy megpróbáljanak hülyét csinálni a keresztényekből.

Például a kamu-keresztények – akik még ahhoz is gyávák, hogy ezt nyíltan felvállalják.

 

Mészáros József

A szerző további írásai itt érhetők el.

Már megint jelöltet keresnek…

A Szent Korona és a szivárvány után Gobbi Hilda a soros

Látjátok, gyerekek, milyen cuki a szivárvány!

Mutass még egy olyan országot, ahol az értelmiség egy része külföldre jár rinyálni!