Mutass még egy olyan országot, ahol az értelmiség egy része külföldre jár rinyálni!

A délszláv háború idején egy Horvátországban működő rádió munkatársaként dolgoztam. Saját bőrömön tapasztalhattam meg a korábban Európa szívében elképzelhetetlent.

Félelmetes volt a hétköznap déli, verőfényes totális kihaltság egy városban, a ragasztószalagozott kirakatok, az időnként a Dráva túlsó – szerbek által uralt – oldaláról felénk leadott lövések hangja, a becsapódó lövedékek pattogása a házak falán.

Szóval a szerbek voltak az ellenség, de nagyon. Jó néhány gyalázkodó telefonbeszélgetés fültanúja voltam, amit a korábban kollégák, akkorra viszont ellenségekké lett szerb rádiósokkal folytattak a horvát stúdió munkatársai. Ám amikor valamelyik horvátok közti beszélgetésbe beleszóltam – nem éppen elismerő szavakkal illetve a szerbek civileket nem kímélő hadiszokásait, a horvátok szúrós szemmel állítottak le: „…te ebbe ne p*fázz bele, ez nem a te dolgod, te külföldi vagy!”

Értik?! Még az ellenségeikre sem tehettem megjegyzést!

Erre itthon meg azt látom, hogy

a Nagy Víz túloldaláról Kifehéredett Gandalf, meg Ripley hadnagy integet az Alienből, miszerint szabadságot az SZFE-nek.

Mi van?! Szerintem ezek ott azt sem tudják, Afrika melyik csücskében van Magyarország, közepén a Visztulával. És itt szelfizgetnek tenyérbemászott eszefevel? Na ne…

A mi szemétdombunkon angolul kukorékol a kakas?! Egyáltalán, honnan, így ismeretlenül is, ez a távoli szolidarizmus?

Megmondom. A szokásos 5000 csirkefogótól. Mátyás óta. Azóta, mióta Mátyás fiát, Corvin Jánost elzavarták a korábban Mátyás által rangra emelt uraságok, és helyette a megüresedett trónt odaajándékozták Magyarország, illetve Mátyás örök ellenségének, a cseh Ulászlónak. A lényeget illetően a helyzet mit sem változott. Ma is külföldről vár megoldást, nekik tetsző, a hazát viszont lejárató ítéletet

az itt élő értelmiség azon része, amely mentes minden nemzeti büszkeségtől, tartása nincs, nemzetközi kapcsolatai viszont bőséggel.

És itt azonnal kérek egy kalapácsot, mert szeretném piszokul leszögezni: egyáltalán nem arról van szó, hogy az eszefes balhéban kinek van igaza.

Persze, azért nem ennyire komplex a dolog. Lefogadom, ha hibátlan angolsággal, penge szillabuszokkal, levelekkel bombáznék egy tucatnyi hollywoodi impresszáriót, miszerint Pusztaszabolcs-külsőn rendszeresen lócitrommal dobálják a színházi díszletmunkásokat – előbb-utóbb lenne valamiféle nemzetközi visszhang, tenyérbecsinált tiltakozás. Tán még Tom Cruise is szakítana időt rá, még az is megeshet, hogy egyenesen levegő-föld rakétákkal érkezne Budapest fölé a Top Gun 3. forgatását otthagyva.

Én azonban nem tennék ilyet. Soha. Lesülne a bőr a képemről.

Mészáros József

A szerző további írásai itt olvashatók.

 

Kiemelt képünkön: Résztvevők a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Vas utcai épülete közelében az SZFE és a Parlament között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án. MTI/Mónus Márton