A Szent Korona és a szivárvány után Gobbi Hilda a soros

Tudja fene, miért kötök ki a témánál újra és újra…, tán a másság arcátlan nyomulása miatt. Mindegy, úgy látszik, nekem ez jutott, mint Robinsonnak Péntek.

Na, szóval most épp Gobbi Hildát tűzte fejlécére az egyik homoszexuális gittegylet. Mi van?! Gyermekkoromban (-tól) volt szerencsém elég jól ismerni a művésznőt, sok időt töltöttem a társaságában, még a Bajor Gizi Színészmúzeum létrehozása körüli időkben. Köztudott, hogy az intézmény létrejötte az ő kitartó és fáradhatatlan igyekezetének (is) köszönhető.

Művészi pályafutása, tehetsége, életműve vitán felül emeli a halhatatlanok közé. Nemcsak tehetséges volt, zseniális színész, de a színházművészeti közéletben is határozott szerepet vállalt, igaz, meggyőződése abszolút megfelelt az akkori társadalmi berendezkedés szája ízének. Ezen felül rendkívül kemény és rendkívül jószívű ember is volt.

Vele kapcsolatban sok minden téma lehetett a közvetlen környezetében, egy kivétellel: a magánélet. Nem volt ezzel egyedül, hisz a reflektorfényben álló/élő emberek számára gyakran ez az egyetlen olyan zug, ahova a külvilág elől elbújhatnak, amit a külvilág elől elzárhatnak. Egyébként általában csak azoknak a hírességeknek ildomos és engedélyezett a privát dolgait firtatni, akik e nélkül kevésbé lennének híresek. Gobbi Hilda nem ilyen híresség volt. Teszem azt, Galgóczi Erzsébet sem, Antal Imre sem és Márkus László sem. Az ő nagyságuk nem a hálószobatitkaik segítségével garantálta a reflektorfényt. Nem is foglakozott velük – ebben a vonatkozásban – senki úri lélek.

Szóval, ha Gobbi Hilda még köztünk lenne, és meglátná, hogy egy homoszexuális egyesület szosölmédiás fejlécén az ő szobra díszeleg (aktualizálva az eszefes fehér-piros kordonnejlonnal), valószínűleg akkora sallert húzna le a műbőrtányérsapkás ötletgazdának, hogy a haja a fülénél előbb érne földet.

Hogy a lengyel zászlóból derivált izéről mi lenne a véleménye, azt sejtem, de ez a szobor árnyékában per pillanat lényegtelen. A Gobbi-generáció színészei, ha kellett, lélegzetelállító alakításokkal gazdagították a színháztörténelmet, ám ha a gép azt dobta, hómunkásnak is beálltak. Vagy kapáltak kukoricát; mikor mit engedélyezett a Hatalom.

Ma a legtöbbször fordított a próbálkozás; nem kell a testhezálló lapát, kapa, inkább megpróbálnak színészóriások lenni. És ha nem megy, akkor előjöhetnek egyéb különleges tulajdonságaikkal

– egyenest az anarchia, az emésztés, vagy a nemi élet világából.

A Gobbi Hildát fejlécére pattintó egyesület hitvallása egyébként kísértetiesen hasonlít a Kádár-kori kultúrházak langydebil néprajz-szakköreinek jelmondatához: célunk a hagyományok ápolása, új népi motívumok felkutatása. Homoszexuálisék ars poeticája pediglen így szól: „…legfontosabb tevékenysége a közösségszervezés, a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának erősítése és a szélesebb társadalommal való dialógus.” Azannya… Azérezmá’ valami! – mondaná Hofi (szintén a Gobbi-generációból).

Nos, ami közösségszervezést illeti, arra már rég ott vannak a vonatkozó bárok – például, az elhíresült kapuvári –, de tartok tőle, hogy itt nem közösség, mint inkább közönségszervezés lehet a cél (általános iskolák, járókelők stb.). Meg némi propaganda, fűszerezve egy kis provokációval. Normális emberek ugyanis nem kívánnak széles társadalmi dialógusba bocsátkozni azt illetően, hogy az ágyban kivel, mit és hova szeretnek. A szexuális irányultság láthatósága pedig külön felosztásokkal bíró kategória lehet. 

Kezdődik például a parkokban lányokat abuzáló mutogatós bácsikkal. Ugyebár nekik is nagyon fontos a láthatóság.

Gobbi Hilda normális ember (is) volt. És ha bármilyen szempontból példaképnek tekinti őt bármilyen tömörülés, akkor a minimum az, hogy ócska pletykákra alapozva nem tesznek az emlékével olyat, amit ő életében soha nem tett volna meg, amire soha nem lett volna kapható.

Pláne egy olyan egylet által, aminek a büdös életben nem lett volna tagja.

A szerző további írásai itt érhetők el.

Brutálisan megfenyegették az LMBTQ-mesekönyvek ellen petíciót indító gyermekvédő aktivistát

Látjátok, gyerekek, milyen cuki a szivárvány!

Mutass még egy olyan országot, ahol az értelmiség egy része külföldre jár rinyálni!

Kiemelt kép forrása: Labrisz Egyesület/Facebook