Ursula von der Leyen, a baloldali társadalomkonstruktőr

Van egy egészen sajátos baloldali tulajdonság – vagyis van éppen elég sajátosságuk, de most egyet emelnék ki –, hogy a megosztó, sokak ellenszenvét kiváltó, egyértelmű, egyenes beszéd helyett kitalálnak újfajta terminus technicusokat, amivel pontosan ugyanazt írják le, mintha korrekt, mondhatnám férfias módon fogalmaznának.

Csak ugye ilyen módon kellemesebben tálalható a kényelmetlenség. Például nem azt mondják, hogy az emberek életéből a lehető legtávolabb kell kiűzni a metafizikai kérdéseket, mert a kiüresedés által nem csak a lelkük veszhet el, de sokkal több felesleges dolgot is meg lehet velük vetetni, hanem szekularizációról beszélnek. Nem azt helyezik előtérbe, hogy nyugodtan meggyilkolhatod a testedben növekvő életet, sőt, a szabadság nevében buzdítanak is rá, ámde abortuszt emlegetnek.

A műszavak nagy mesterei és sajnálatos módon sokak gyanakvását elaltatták, elaltatják a mai napig. Míg a konzervatív tudja, hogy az igen az igen, a nem pedig nem, addig a baloldali inkább kifacsarja a valóságot, mintsem elismerje, hogy amit akar, romboló.

Pontosan ebbe a sorba illeszkedik a legfrissebb műszó,

a visszaküldési szponzoráció.

Nocsak, milyen színes-szagos, új fogalom ez? Biztos nem jelenthet rosszat, hiszen a Bizottság az új migrációs csomagjában feketén-fehéren leírta, hogy nem hisznek többé a betelepítési kvótában. Mintha direkt ellenkező előjelű szavakat is kerestek volna. Betelepítés helyett visszaküldés, kvóta helyett szponzoráció. És közben a végén mégis pontosan ugyanaz az egyenlet megoldása, mint eddig: Brüsszel migránsokat akar betelepíteni.

A terv az, hogy az illegálisan érkező személyeket az uniós tagállamok egyenként szállítják kiinduló országukba, minekutána minden EU-s állam kapna egy-egy neki kiszabott harmadik világbéli helyszínt. Amennyiben azonban az adott migránst 8 hónapon belül nem sikerül deportálni, úgy a tagország köteles befogadni őt.

Trükkös, ugye? Alig több, mint fél évet kell kihúzni valahogy és attól fogva nincs visszaút a migránsnak, nincs visszaút az államnak sem. Egy apró pillanatig képzeljék el, hogy amint ezt elfogadnák, milyen őrületes rohamban jelennének meg a „civil szervezetek”, hogy szegény, mindentől és mindenkitől kitaszított menekülteken segíthessenek és így vagy úgy, de végül az időhúzással elérjék, hogy a mi esetünkben Magyarországnak semmilyen jogcíme se maradjon arra nézvést, hogy eldönthesse, kivel szándékozik megosztani az ország területét.

Sunyi kísérlet ez a tagországok átverésére, mert hiába állítják, hogy nincs kötelező kvóta, valójában minden eddiginél kötelezőbb módon követelné a rendszer, hogy fogadjunk be migránsokat.

Ez a megoldandó helyzet ugyanis még akkor is óriási teher az államapparátusnak, ha egyébként nem lépnének be a képbe az NGO-ok – akik, mint tudjuk, már az első nap kopogtatnának. És mindezt félretéve, mit képzel Brüsszel, hogy újra és újra az orrunk alá akarja dörgölni társadalomkonstruktőri elképzeléseit? Elmondtam már ezerszer: ezek a srácok és lányok minden hasonló tervükkel, amellyel társadalmakon akarnak kísérletezni, először keressenek egy lakatlan szigetet, nézzük meg, mire mennek az elkövetkezendő években, aztán majd elmegyünk meglátogatni őket.

Mármint azokat, akik túlélték a Legyek ura-üzemmódot.

Azt hiszem annak is itt van az ideje, hogy baráti, konzervatív gondolkodók is félretegyék óvatos reményeiket, ugyanis Ursula von der Leyen semmivel sem jobb, mint előtte Juncker, maximum kellemesebben fest a pedigréje. Mert amíg az előző apparátus inkább hatalmi szóval igyekezett működtetni a rendszert és így még nyilvánvalóbbak voltak a céljaik, addig von der Leyen mézes-mázos szavakat használ és évértékelőjében sem tett mást, csak érzelmi megközelítésekkel bombázott minket. Hiszen nála a migrációs kérdés már lekorlátozódott a „tizenéves Suaddra”, aki azért jött Európába, hogy orvos lehessen, három évvel érkezése után pedig elnyerte az írországi Királyi Sebészeti Kollégium ösztöndíját. Vagy az „elmenekült orvosokra”, akik a világjárvány idején segítettek Franciaországban.

Mik ezek a bolsevik pamfletekre emlékeztető sztorik? Pavlik Morozov legújabb kori kiadásának méltatását is hallgathatjuk majd, aki feljelentette szüleit, miután azok stikában elítélően nyilatkoztak a migrációról?

Alig több, mint egy évvel ezelőtt a következőket írtam von der Leyenről.

Ő egy Merkel-light, magyarán szólva megveszekedett baloldali. És teljesen mindegy ilyen szempontból, hogy melyik pártban politizál; a nyugat-európai elit kizárólag szélsőbaloldali elveket vall. Ez a látszatkeresztényi máz és egyebek olyan hamisságok csupán, mint a cukormázzal leöntött kutyaszar. Az avatatlanok előtt elfeledi a valóságot, de csak egy centit kell a mélyére hatolni és ott a salak.

Nem örülök, hogy igazam lett. Magyarország helyzete nem lett jobb a brüsszeli elit szemében, de mellettünk szól, hogy a V4-ek ebben a kérdésben is teljesen egységesek és szinte biztosra vehető az osztrákok és a szlovénok támogatása is. Azt ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy ez az elit addig fog próbálkozni az erőszakos betelepítésekkel, ameddig ők az elit.

Azért dolgozhatunk, hogy elérhető legyen egy gyökeres európai fordulat – ami sajnos 2019-ben elmaradt – és bízhatunk az újfajta jobboldaliság még hangsúlyosabb térnyerésében. Még egyszer mondom, az előjelek nem a legjobbak, a jelenlegi EU-s keretek között pedig egyszerűen megvalósíthatatlan a kísérlet. Biztató ugyanakkor, hogy egy Szerbiától Olaszországig tartó politikai és nemzeti tömb a jövőben hovatovább önállóan is gondolkozhat arról, hogy milyen formában is szeretné folytatni a nemzetközi és nemzeti mindennapjait.

És egyáltalán nem biztos, hogy ehhez kell az EU.

Trombitás Kristóf

A szerző további cikkei ide kattintva olvashatók.