Kevés szomorúbb dolog lehet a világon, mint európai értelemben vett kereszténynek lenni. Mint pár alkalommal már megállapítottuk, ez közeli rokona – mondhatni ikertestvére – az európai értelemben vett konzervatívnak, de talán annyiban sanyarúbb az ilyen keresztény helyzete, hogy míg konzervatív társa „csak” egy politikai eszmét árul el, addig a baloldaliak pincsijeként tartott, úgynevezett rendes keresztény a Tanítást magát is szembeköpi.
Kiállunk Osztie Zoltán atya mellett. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)
Valószínűleg a félelem és a megfelelési kényszer kettőssége termelte ki ezt a típust. Mondhatnánk, akkor vált el az ocsú a búzától, amikor a modern jobboldal – értem ezt most a szó pozitív értelmében, ami az akcionalitását illeti –, hívhatjuk populistának is,
elkezdett nagy ívben tenni arra, hogy mit mond rá a baloldal, miként szidalmazza, hogyan és mennyire próbálja ellehetetleníteni, egzisztenciálisan megsemmisíteni.
Pszichológiai szempontból is érdekes korszak volt ez, hiszen kiderült, ki az, aki azért tulajdonképpen mindig inkább a baloldalhoz húzott, és megkönnyebbült sóhajjal omlott a progresszió karjaiba – és persze ott voltak azok a szépen idomított konzervatívok és keresztények is, akik beleragadtak a régi verklibe.
Őket úgy domesztikálták, hogy egy rendes jobboldali addig megy el, amíg ezt számára a baloldal jóváhagyja, és utóbbinak elég csak felemelnie mutatóujját, még szólnia sem kell, a konzervatív fülét-farkát behúzva máris iramodik a jól ismert vacka felé.
Ezek az emberek nem tudtak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy ennek a rabságnak vége szakadt, nem maradt belőle más, mint sokak Stockholm-szindrómája.
Ezért van az, hogy az európai értelemben vett konzervatívok és keresztények végtelenül hálásak minden buksisimiért, amit a progressziótól kapnak, a lehulló falatokkal is jól elvannak, bármikor, bármilyen mértékben elárulják a valódi jobboldali gondolatot, ha a gazdáiktól ezért elismerő pillantásokat kaphatnak és ugyan a szívük mélyén maguk is valószínűleg tudják, hogy őket talán még jobban megvetik a tartóik, mint az ellenfeleiket, de ilyen az élet, ebből a lelkiállapotból már nem tudnak és nem is akarnak kitörni.
Így jutunk el a Szemlélek című mikrobloghoz, illetve főszerkesztőjéhez, aki Osztie Zoltán atya kijelentése miatt érezte úgy, hogy neki bizony ezúttal is meg kell mutatni – mégpedig az események után minél hamarabb –, hogy tudja ám, mi az európai értelemben vett keresztény hozzáállás! Mert pontosan ebben a cselekvésben látszik a dolog lényege, annak belső ocsmánysága:
hát ezek a jóemberek nem mindig és pontosan ugyanazt írják, amit a szélsőbaloldali hecclapok? Más felütéssel, de a lényeget tekintve zéró különbséggel.
(Egyébként ez a legmegfelelőbb lakmuszpapír arra nézvést, hogy megállapítsuk, mit is akarnak propagálni ezek az oldalak.)
Aztán maga a cikk túl sok újdonságot már nem tartogat. Leírja, hogy bizonyos kijelentéseivel Osztie atya bűncselekményt támogat, ez tételesen nem igaz, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat erről a kellő időben kiadta állásfoglalását. Behozza a képbe Hodász András atyát, ami teljesen más téma és nemigen értem a párhuzamot, de annyit azért muszáj megjegyeznem, hogy amennyiben Hodász atyának nem az Index-tüntetésen történt részvétele után kell szilenciumot vállalnia, hanem az LMBTQ-lobbival, az egyneműek kapcsolatát érintő véleményéért – főleg, amikor ezek a gondolatai, olyan jó másfél évvel ezelőtt különösen nagy hírverést kaptak -, akkor is ugyanúgy megmozdultak volna védelmében azok a balos aktivisták, akik most félrevernék a harangokat?
Képmutatás a köbön.
Visszatérve és lezárva a lényeget, a fentebb hivatkozott emberek, portálok, szervezetek abban érdekeltek, az a céljuk, hogy összezavarják a választópolgárokat. Ezt kapták feladatul. Felveszik a szépen, csendesen megnyilatkozó keresztényi köntöst és mint egy-egy kenyérdarabot az úton Jancsi és Juliska, elhelyezik az agitprop anyagokat, hogy szinte észrevétlenül befolyásolják az olvasót.
És minő meglepetés, ez a befolyásolás valahogy mindig a neobolsi propagandasajtó berkeibe vezet.
Trombitás Kristóf
A szerző további cikkei ide kattintva olvashatók.
A témában olvasásra ajánljuk:
