Többszörös kihívással kell ma szembenéznünk – az egyik kívülről támad, a másik belülről fenyeget. A koronavírus-járvány okozta elmagányosodással, illetve az istentagadással szemben vette fel a küzdelmet a „Kerülj beljebb!” nevű dicsőítő alkalom. A könnyűzene eszközeivel is operáló, havonta jelentkező esemény szeretne mindenkit megajándékozni az Isten és ember közötti az élő kapcsolat tapasztalatával. Ebben a küzdelemben szó sem esik politikáról: „Ki-ki ahová csapódik, ott kell vállalnia a személyes küzdelmet az ateizmussal szemben, amely ma is rákfenéje mindennek” – nyilatkozta Mészáros Domonkos domonkos rendi szerzetes a szeptember 11-én 19:15 órakor, a soproni Szent Imre templomban kezdődő eseményről, amelyet online is követhetünk majd.
Kereszténységünk talán legfontosabb feladata a misszió: tanúságtétel a hitünkről és a Jézus Krisztusban megélt életünkről. Ezzel lehetővé tesszük mások számára is, hogy bekapcsolódjanak közösségeink életébe. Ez a cél ösztönözte arra tavasszal a Töviskorona zenekar tagjait, hogy a koronavírus-járvány jelentette akadályok ellenére is a dicsőítő zenére épített új evangelizációra hívják a közösségeket – amelyet online közvetítettek, így öntve erőt és hitet a közösség közelebbi és távolabbi tagjainak szívébe.
A sikeres kezdeményezés most új szintre lép a szervezők szándéka szerint:
szentmisével egybekötött dicsőítő szentségimádásokat hirdetnek meg, amelyek a Krisztussal való személyes kapcsolatra mutatnak.
Az így megszólított fiatalok – és akár idősebbek – számára ezek az alkalmak egyesítik a keresztény könnyűzenét a dicsőítésben megélt személyes hit élményével.
hirdetésA kezdeményezéstől azt várják, hogy értékteremtő, megtartó közösségek jöjjenek létre, amelyek találkozási lehetőséget kínálnak fel a fiataloknak. Abban bíznak, hogy ebben a közegben lehetőség nyílik a lelki, a személyes és a közösségi növekedésre, az érett keresztény felnőtté válásra.
A liturgikus események művészi szintű szolgálata és a zenei dicsőítés közösségben történő megélése elengedhetetlenül szükséges ehhez a misszióhoz, amelynek kialakulásáról Mészáros Domonkos domonkos szerzetest kérdeztük:
– A „Kerülj beljebb!” kezdeményezés keletkezését leginkább visszafelé tekintve értjük meg. Úgy állt össze az egész, mint egy kirakós játék egymáshoz illeszkedő darabkái. Az ifjúság mai helyzetéről folytatott beszélgetésünk indított el mindent, amikor felidéztem a hódmezővásárhelyi titkos házi hittanokat Majoros Armella nővérrel, amelyeken magam is részt vehettem. Annak idején – szándékosan nem mondom, hogy a kommunizmus alatt – ezeken az összejöveteleken lehetőségünk volt megkülönböztetni a demagóg ideológiát a szívhez szóló, baráti imádságtól és összetartozástól.
Valójában az ateizmus volt mindennek a rákfenéje abban az időben – és az ma is. Ezt mindenféle politizálás nélkül kijelenthetjük. Az ateizmus ellen vállalom a küzdelmet. Ki-ki ahova csapódik, ott kell vállalnia a személyes küzdelmet az ateizmussal szemben.
A házi hittanokon megtapasztalhattam, hogy a hittan több mint tantárgy: építő közösség. A középiskolások a tanítás közben felfogták a Szentlélek igazságát és szeretetét. Amikor Jézusról beszélünk, a Szentlélek belső ismerettel képes megajándékozni előadót és tanítványt egyaránt, így az elmondottak életté válnak. A hosszú távú munka kiemelte a kamaszokat a „van kedvem, nincs kedvem” mocsarából.
– Ez a „kiemelés” milyen eszközökkel valósul majd meg?
– Sopronban a tavaszi vírusjárvány elindulása után két héttel Tiboldi Ákos orvos-zenész barátom az itteni csapatával hétről hétre dicsőítéseket hozott össze. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek. A mai fiatalok számára kiemelkedően fontos, hogy a megtanult hittani ismereteik mellet személyes kapcsolatuk is kialakuljon Istennel. Mindez megélhető a dicsőítés során.
– A fiatalok milyen módon tudnak ehhez a munkához hozzájárulni? Őket is bevonják a folyamatba?
– Hosszú távon jó lehetne, ha kisközösségek közötti leosztásban tudna megvalósulni ez a dicsőítő imaalkalom. Ha a koronavírus-járvány tartósan újra belépne az életünkbe, akkor óriási szükségünk lenne ilyen mini csoportokra, amelyeket egy-egy fiatal vezetne. Újra megélhetnénk az őskeresztények egyházát. Az apostolok mellett léteztek tanítványok is, akik ugyanúgy missziós küldetést teljesítettek. Ez a feladat minden keresztényre vonatkozik. Ehelyett azonban a mai ember leginkább zsebre dugja a kezét, keresztbe teszi a lábait, mondván: „Ez a papok dolga, nem az enyém.” Ám az egyház élete, öröme, küldetése mindannyiunké. Részben a családegyházaké, részben a kisközösségeké.
– Hogyan tudja ezt a missziós célt segíteni a keresztény könnyűzenei megszólalás?
– Kodály Zoltán útmutatásai mentén, zenei általános iskolában nevelkedtem. Fontos számomra, hogy egy zenei megszólalás színvonalas legyen. A „Szent vagy, Uram” című énekgyűjtemény dallamkincsét és megfogalmazott teológiai üzenetét rendkívül szépnek tartom. Ám úgy látom, hogy ez a több évtizedes dallamvilág napjainkban már nem jut el a fiatalok szívéig; egyszerűen nem tudják értelmezni ezeket a régebbi énekeket.
Ezért hát meg kell találnunk azt a nyelvet, amelyet ők is beszélnek és megértenek. Ez ma a keresztény könnyűzene, amely ugyanúgy eszköz lehet az imádságban és a közösségi összetartozásban.
Nem látjuk biztosan, hogy néhány évtized múlva hogyan állunk majd a könnyűzenéhez, de a mostani fiatalok mai helyzetéből kiindulva, kellő kultúrával és vallásossággal meg lehet találni azokat a szép dallamokat és odaillő szent szövegeket, amelyek jó színvonalon a közösség épülését szolgálják.
Gável András
Az eseményre kötelező előzetesen regisztrálnunk, hogy a vírusjárvány elleni egészségügyi intézkedések maradéktalanul betarthatóak legyenek.
További olvasásra ajánlott írásunk:
A kiemelt képünk forrása az EWTN szentmise-közvetítésének részlete.
