A szelídeké lesz a Föld – ígérte Jézus. Ám ez minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy az ember jámborsági mutatója megegyezzen a pandamaciéval. Katolikusként pedig határozottan irritál, ha valaki képtelen fékezni a jellemtelenségét, miközben egy püspöki interjút eszkábál a haveroknak.
Veres Andrással, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével több médium is interjút készített szolgálata során. Ezek közül néhányat volt szerencsém elolvasni. Amúgy, szeretem a katolikus egyházat analizáló liberó-cikkeket, mert kifejezetten szórakoztató egy-egy írásmű silabizálása, reggeli kávézgatás közben.
Akkor például felnyerítettem, amikor a tisztújítással kapcsolatban a püspökömnek szegezték a kérdést: „Hány jelölt volt?”
Istenem, te nagyonhülye… – ötlött fel bennem a reakció, pedig a végkifejletig még el sem jutottam. Persze, a folytatás semmi meglepetést nem okozott, a derék szerző gyermekdedül átlátszóan, újraválasztása kapcsán egyfolytában Orbánt szerette volna ekéztetni Veres Andrással. Aztán a végén, kínjában már a borkais szexhajót rántotta elő a kalapból, amire a püspök úr csak annyit mondott, nem tetszett neki a buli, de szerencsére ezt a problémát a politikának kellett kezelnie, és nem az egyháznak.
Namost.
Mit tetszenek gondolni, mi lett a történet folyománya? Igen, az. Illetve, ez:
hirdetésHamarosan öles címekkel hozta az egyik testvérlap, hogy az újraválasztott elnök első dolga volt egy év múltán kritizálni Borkait!
Ez egy tökéletesen előre látható menetrend volt a vonatkozó médiumok, meg a hozzájuk tartozó kristálygömb ismeretében. Ha pedig a derék szerzők portfólióját leguglizzuk, egyből látható, hogy azért a havi nettó – mittudomén – kettőötvenért általában keresztényeket, de legfőképpen katolikusokat kell ebédelniük. Lehet nekik jó lélekkel az egyházzal kapcsolatban interjút adni, de azt senki se várja, hogy mondanivalóját tekintve az elmondottak megegyeznek majd a leírtakkal. Úgyhogy…
Az ilyen és ehhez hasonló gerinctelenségeknek köszönhetően,
tévesen valamiféle növekvő keresztényellenességre következtethetünk, pedig csak a keresztényellenesek ábrándjainak imbecillis sajtó-megnyilvánulásairól van szó.
Ezt pedig nem kell eltűrnünk.
Én ugyan szívesen odafordítom a másik orcámat is, de nem csinálok belőle rendszert – lévén az orca nem csak arra való, hogy püföljék. Ezért aztán néha azt a direktívát is előveszem, miszerint: aki szereti az ő fiát, idején felkeresi őt a fenyítékkel.
Szóval, kifejezetten szórakoztat, amikor olyanok próbálják megviccelni a katolikus egyházat, akiknek maradék szabadidejükben legfőbb dolguk a homoszexuális-propaganda, meg a kisebbségek hergelése. Akik Jézus helyett az abortuszban hisznek, akik mindent bevetnek, hogy a gyermekeink nevelhetetlenné váljanak, akik az iskolákból laissez faire dühöngőket szeretnének varázsolni és ezért baromira idegesíti őket az összes egyházi iskola; akik a történelmi egyházakat szektákkal hígítanák.
Ők azok, akiknél a morál épp olyan fizetőeszköz, mint a dollár és folyamatosan kutatják az emberi testrészek használatának minél aberráltabb lehetőségeit.
A magam részéről ezt nem tartom növekvő keresztényellenességnek, hisz hitbéli vonatkozása vajmi kevéssé van annak, ha egy-egy különböző tevékenységre összeverődő kompániában az egy főre jutó hülyék száma kettő. Az alvilág erői próbálkoznak ugyan, de amit le lehet húzni a toaletten, azzal eszembe sem jutna vitatkozni.
Félelmetesnek meg végképp nem tartom. Sokkal többen vagyunk. No meg, Jézus. Ő azért kemény dió lesz nekik. Hiszem.
Mészáros József
A szerző további cikkeit ide kattintva olvashatja.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
