A világ zöldpártjai az ördögöt szolgálják – Somogyi Győző a Vasárnapnak

„Nem lehet ingyen sem energiát, sem élő erőt lopni a teremtésből. A Paradicsomban még úgy volt, de az ember úgy döntött, hogy a saját útjára lép, és onnantól a verejtéket, a fizikai munkát nem lehet megspórolni” – mondta a Vasárnapnak adott interjújában a Kossuth-díjas grafikus, Somogyi Győző. A Nemzet Művészével az ökológiai megtérés szükségességéről beszéltünk.

– Évről évre egyre nagyobb természeti katasztrófák történnek, a nagyobb államok befolyásos vezetői mintha mégsem vennék eléggé komolyan a veszélyeket, a globális felmelegedést. Milyen jövő elé néz így az emberiség?

– A Biblia a lehető legpontosabban leírja a világ működését: a Teremtő paradicsomot hozott létre, egy csodálatos, önmagát kijavító, önfenntartó rendszert: a kozmoszt, a Földet, az életet. Van azonban egy ellenerő, amely a teremtés elpusztítására tör. Megsemmisíteni ugyan nem tudja, alkotni sem képes, ugyanakkor azzal kecsegteti az emberiséget, hogy a teremtett világot – ami szerinte hibás, rossz – megsemmisíti, és egy jobbat hoz helyette létre. Tulajdonképpen ebben a körben forog az ökotörténelem, az ember és a természet viszonya.

Amikor manapság környezetvédelemről beszélnek, akkor már réges-régen kívül állnak azon a mindent átfogó, globális korszemléleten, amelyet csakis a vallások képesek nyújtani. Nemcsak a kereszténység, hanem minden más világvallás is hasonló tanítással rendelkezik.

Ma az emberiség vezetői mindig csak egy-egy részproblémát látnak. Ezeket általában rövid távú politikai érdekek mentén fogalmazzák meg. Pedig csak egy átfogó szemlélettel, vallásos világképhez való visszatéréssel lehetne megállítani a bioszféra és vele együtt az ember pusztulását.

– Mikorra tehető ennek az önpusztító szemléletmódnak a megjelenése?

– Nem lehet pontos dátumot mondani, talán a reneszánsztól. A felvilágosodástól kezdve egyértelművé vált, hogy a fehér ember letért arról a vallásos világkép kijelölte útról, amit addig, jól-rosszul, de követett. A felvilágosodással az európai ember szakított az Istennel, és saját szabadságára és értelmére hivatkozva megpróbál a teremtett világnál jobbat és szebbet létrehozni. Csak az a baj, hogy ebben éppen a rombolásig jutott el… Az ipari forradalom, a polgári rendszer, a tudomány és a technika ígéretei nem váltak valóra. A 20. században ugyancsak ezt történt. A „világmegváltó” eszmerendszerek – például a kommunizmus – látványos ígéreteiből nem valósult meg semmi. Mindegyik kísérlet az élővilág és az ember egyre nagyobb mértékű pusztulásához vezetett.

Ma a világot irányító erők elhitetik az emberiséggel, hogy haladunk a földi paradicsom felé; hogy az általunk érzékelt problémák, mint a klímaváltozás, a járvány, az élővilág pusztulása, csak kis problémák, amelyeket a tudomány és a technika fejlődésével az emberiség ki tud majd javítani… Holott ezek alapvető rendszerbeli hibák.

A fejlődés iránya és célja, hogy a teremtett világot lebontsák és egy ember alkotta – de egy magasabb pusztító erő által sugalmazott – kísérletnek tegyék ki a teljes emberiséget. Úgy látom, a világ minden vallása tisztában van a teremtett világ fontosságával, illetve tanítja annak védelmét. Éppen ezért a világpusztító erő első számú ellensége az istenhit.

– Hogyan történhet meg egy ilyen felsőbb erő által sugalmazott pusztítás?

– A bibliai leírás szerint az ember mindig áldozat. A sátán az, aki bűnbe viszi, félrevezeti az embert. Az ember mindig jót akar, jót szeretne. Az ártatlan Ádám és Éva sem gondolta, hogy tettükkel kiűzetnek a Paradicsomból, s mindezzel a modern ember is így van. A hírközlőeszközök ma a sátán kezében vannak. Mondhatnám, hogy a meccs az ördögnek áll… Mindez magának a világot irányító erőknek a pusztulásával is jár, annyi esze azonban nincs a sátánnak, hogy mindezt felismerje.

– Évtizedek óta él Salföldön, ahol egyéni gazdálkodóként tevékenykedik. Mikor döntött úgy, hogy elhagyja a városi létformát?

– Vallásos nevelésben részesültem, teológiát végeztem, sőt doktoráltam is belőle, tehát az imént vázolt világhelyzettel mindig is tisztában voltam. Már a ’70-es évektől részt vettem az akkor induló zöldmozgalmakban. A Duna Kör, a SZETA [Szegényeket Támogató Alap] alapítója voltam. Reménykedtem benne, hogy ezek a zöldmozgalmak egy világméretű fordulatot hoznak létre, és az emberiség visszatér a tudomány, a technika, illetve az ateizmus előtti világrendhez. Történész végzettségem van, világosan láttam, hogy az emberiség sok tízezer éves történetében csak az utolsó kétszáz év zajlik egy ateista világkísérlet jegyében. A kozmosz történetében ez csak egy nyúlfarknyi rész – mégis hatalmas méreteket öltött a pusztítás.

A zöldmozgalmak tapasztalatai alapján úgy láttam, hogy az egyéni döntés és életmódváltás elkerülhetetlen. Megmosolyogtató, amikor a városi „zöldek” az utcán kiabálnak és tüntetnek, közben meg ragaszkodnak a maguk városi, fogyasztói életformájához. Magában az életformában kell egy jelentős változást létrehozni. Én magam is a fővárosban születtem, de eljött a pillanat, amikor elhagytam a városi létet, és egy falusira cseréltem. Amikor a feleségemmel ideköltöztünk Salföldre, akkor döbbentünk rá, hogy a magyar falu és a magyar paraszt teljesen paradicsomi módon élt! Környezetbarát módon, harmóniában létezett a természettel, nem termelt szemetet, mindent felhasznált. Nem kell tehát Ádámig és Éváig visszamenni, elég ha belegondolunk, hogy nagyszüleink milyen életmódot folytattak.

A 20. század közepéig egész Kelet-Közép-Európában zöld termelési mód és környezeti forma uralkodott.

Ahogy a feleségemmel megérkeztünk a faluba, láthattuk, hogy ez a világ a szemünk láttára pusztul el. Az említett erők gyakorlatilag megsemmisítették a parasztot mint emberfajtát, azt a valakit, aki együtt élt és együtt lélegzett a természettel. Akkor döntöttük el, hogy ha már egy tehén és egy kakas sem kukorékol a faluban, akkor nekünk kell ezt a lehanyatló zászlót felemelni. Megpróbáltuk megtanulni a hagyományos, önellátó paraszti életet. Nemcsak falun élünk – mint az agglomerációba kiköltözött emberek –, hanem a falusi életformát is próbáljuk helyreállítani.

Egyszer használatos műanyagpoharak. Képünk illusztráció. (Forrás: Pixabay.com)

Ebben voltak nagyszerű pillanatok, felemelő sikerek. Most úgy látom, hogy

az egyén létre tud hozni egy Noé bárkáját, ahol magát, családját és állatait átmenti, de a világtrendeket egyetlen ember nem képes megfordítani.

Istenre kell bízni a komoly beavatkozást beavatkozik. Sajnos azt kell mondanom: most már egy katasztrófa kell ahhoz, hogy az emberiség meggondolja magát. Az ember persze azért is imádkozik, hogy minél kisebb legyen ez a csapás.

– Az elmúlt hónapokban a koronavírus-járvány miatt megváltoztak a fogyasztói szokások. Nincs rá esély, hogy ennek hatására bekövetkezzen egy globális ökológiai megtérés?

– Az emberekben megvan erre a szándék. Az ökológiai katasztrófa meglétével ma már mindenki tisztában van, de a fordulatot nem hagyják megtörténni. Láttam gyönyörű példákat a karantén idején: városiak hónapokra beszorultak a falvakba, elkezdtek kiskertet művelni, kenyeret sütni, ráéreztek a természetközeli élet ízére. Ugyanakkor valószínű, hogy ha ennek vége lesz, akkor visszaterelik őket a városi létformájukba…

Szép szándék, hogy az állam megpróbál munkahelyeket létrehozni, de ezek mind az ipari civilizációhoz, illetve a természetpusztításhoz kötődnek: autógyárak, építőipar, turizmus stb. Arra egyetlen egy állam sem szán egy fillért sem, hogy például a megürült vidéket újratelepítse és segítsen az önellátó, természetközeli életforma újraindításában.

– Mi jelentette önnek a legnagyobb kihívást a vidéki életforma elsajátítása során?

– Minden fokozatosan történt, mert egy házromot vettünk meg. Mégis az egészet egy diadalmenetként éltük meg. Azt is, amikor a házban nem volt víz, villany, és két hétig egy fillér nélkül éltünk. A gondviselés az utolsó pillanatban mindig kisegített minket. Természetesen kisebb kudarcok is akadtak – például sohasem tanultam meg rendesen kaszálni.

Nevetséges volt a paraszti munkálkodásom, az öregek jókat nevettek rajtam, de azért végül is belejöttem, mint kiskutya az ugatásba.

Azt mondom, hogy aki belevág egy ilyen kísérletbe, az sikerre van ítélve. Nagyon sok embert ismertem hazánkban és más európai országokban is, akik falvakba költözésük után megállták a helyüket. Végül mind azt mondták, hogy „Bárcsak előbb megtettem volna ezt a lépést!” Ma is óriási eredményeket lehet elérni a falvakban – egyénileg és családilag is.

Baromfiak. Képünk illusztráció. (Forrás: Pixabay.com)

– Van-e tanácsa azon városi emberek számára, akik nem akarják feladni a megszokott biztonságot és kényelmet: mit tehetnek az otthonaikban a teremtett világ megőrzéséért?

– Kis lépésekkel kell kezdeni. Attól mindenkit óvok, hogy egyik pillanatról a másikra felszámolja az addigi életét és teljes tudatlansággal lemenjen falura. Az első, amire szükség van, egy lelki fordulat – annak belátása, hogy nem egy földi paradicsom felé haladunk, és ez így nem mehet tovább. Ez egyenlő egy megtéréssel. Valamilyen formában Istent kell megtalálni – az Ő nevében lehet ezt a fordulatot megtenni.

Nagyon jelentős lépés, ha valaki például az autóját kevesebbet használja. Ha az erkélyén egy kis zöldségeskertet hoz létre, macskát tart, vagy ha van nyaralója, akkor ott minél több időt eltölt, megpróbál gyümölcsfákat ültetni, zöldségeskertet művelni. Ha a televíziójáról le tud mondani… Vagy legalább szelektál, hogy mit néz, mit hallgat, mivel tölti el az idejét.

Ezek mind fontos lépések, amelyeknek végül el kell vezetniük a döntő fordulatig. Az, hogy valaki hobbiszerűen bazsalikomot termeszt az erkélyén, de egyébként mindenben a fogyasztói eszmékben hisz, a műanyagéletformát folytatja, nem sokat ér.

Hasonló a helyzet, ha valaki belép egy zöldpártba – aztán az utcán üvöltözik.

– Mostanában sokat lehet hallani a nyugat-európai klíma- és zöldaktivistákról. Az említett „rontó erő” mennyire telepszik rá a zöldkérdésre?

– Teljes egészében manipulálja azt. Úgy látom, hogy a világ zöldpártjai és szervezetei mind az ördögöt szolgálják. Ebben az ördög zseniális: ha valamit nem tud legyőzni, akkor az élére áll, a saját szolgálatába állítja. Ezek áltevékenységek. Eddig minden forradalom az értékek és a bioszféra pusztításához vezetett.

A társadalmi és a szexuális forradalomhoz hasonlóan a zöld forradalom sem vezethet máshová.

Az a kísérlet, hogy fenntartsuk ezt az életformát – és még tovább fejlődjünk nem szennyező erőforrásokkal (naperőművek, szélerőművek) –, csak önámítás. A Biblia is nagyon világosan fogalmaz: „arcod verítékével”, azaz

nem lehet ingyen sem energiát, sem élő erőt lopni a teremtésből.

A paradicsomban még így volt, de aztán ember a saját útjára lépett, és onnantól a verejtéket, fizikai munkát nem lehet megspórolni.

A dolgok nem lehetnek reménytelenek, hiszen a Teremtő Isten nem azért hozta létre ezt a csodát, hogy engedje elpusztulni: ugyanakkor a szabadságunkat nem korlátozza. Ebből kifolyólag ezt a folyamatot csak mi, emberek tudjuk megfordítani.

 

Tóth Gábor

 

A homo sapiensből egy mohó sapiens lett – Feléltük a bolygónkat

A kormány elkötelezett Magyarország klímasemlegessége mellett – Juhász Hajnalka a Vasárnapnak

Kiemelt képünk forrás: Pixabay.com

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!