A Politico bevette, hogy mindennapos a rasszizmus Magyarországon

Meglehetősen terjengős írás jelent meg a minap a Politicóban, melyben a szerző, bizonyos Kasia Kovacs azt ecsetelgette, hogy a hazánkban tanuló feketék mindennapos rasszizmussal kénytelenek szembenézni. Kovacs természetesen azt sem felejtette el megemlíteni, hogy Magyarország radikális bevándorlásellenes politikát folytat, valamint határozottan ellenezte – és ellenzi most is – a kötelező betelepítési kvótákat.

Egészen ismerős a sztori, nem? Adott egy magyar névvel rendelkező, „szabadúszó” újságíró –Twitteren is így jellemzi magát –, aki, minő véletlen, az egyik legbefolyásosabb európai-baloldali, egyébként nyíltan és állandóan hazánk ellen uszító lapban publikál.

Tisztára, mintha Novak Benjaminról lenne szó!

Kasia Kovacs egyébként Twitter-oldala tanúsága szerint lengyel és magyar felmenőkkel bír, mindeddig nem sűrűn publikált – viszont profilját lapozgatva mindenki láthatja, hogy

az elmúlt években rendszeresen részt vett kormányellenes tüntetéseken; kötelezően lehozta azokat az angol nyelvű írásokat, amelyekben magyar újságírók számoltak be a szörnyűséges magyarországi intézkedésekről; illetve – természetesen – a legutóbbi, Szabadság térre szervezett BLM-tüntetésen is ott volt. Azon a megmozduláson, amelyen jellemzően külföldi diákok jelentek meg.

Gondolná az ember, hogy innen jött az ötlet a cikkéhez – és nem is tévedünk: a demonstráción készült képei alá saját maga írta oda, hogy eleinte az eseményről akart értekezni, de megfogant benne egy sokkal jobb ötlet – és hamarosan jelentkezik a részletekkel. (Szintén a Twitteren írta, hogy milyen „érdekes”, de az itt tanuló, USA-ból érkezett feketék szerint a tengerentúlon tapasztalható rasszizmus azért „sokkal rosszabb”, mint a magyarországi.)

Beszéljünk akkor mi is a részletekről!

Magyarországon 2018-ban az EBESZ/ODIHR kimutatásai szerint 194, a rendőrség felé jelentett ún. gyűlöletbűncselekmény történt, jellemzően dolog elleni erőszak.

Tehát a szám, amivel dolgozunk, a 194.

Egyebekben azért fontos, hogy az EBESZ/ODHR statisztikáit használjuk, mert a kimutatásaik a rendőrség számai mellett külön foglalkoznak civil szervezetek, így például a Helsinki Bizottság jelentéseivel is. Jogosan vélelmezhető, hogy ezek a magyar kormánnyal cseppet sem barátságos NGO-k nem söpörnek semmit a szőnyeg alá. Ezen független kimutatások Magyarországon 2018-ban 11-szer számoltak be rasszista bűncselekményről, ezekből négy, azaz 4 alkalommal történt erőszakos támadás.

Ugyanezen évben az EBESZ szerint Franciaországban 1838 gyűlöletbűncselekményes rendőrségi eset volt – ebből 913 rasszista indíttatásból –, Hollandiában 3299 – ebből 1442 rasszista indíttatásból –, Svédországban 5858 – ebből 3962 rasszista indíttatásból –, Németországban pedig 8113 – ebből 1995 rasszista indíttatásból.

Hosszan lehetne sorolni a nyugat-európai példákat, de már ennyiből is világosan látszik: míg Magyarországon elenyésző, szinte alig kimutatható mértékű a rasszizmus, addig más európai államokban nagyságrendileg súlyosabb problémát jelent ez a kérdés. Mégis, a Politicóban nem olvasunk arról, hogy Svédországban, ahol alig valamivel élnek többen, mint Magyarországon, négyszázszor – azaz 400-szor! – több rasszista hátterű bűncselekmény történik, mint hazánkban. Arról sem olvasunk, hogy Franciaországban a 913 rasszista bűntett mellett 1944 keresztényekkel szembeni törvénysértést regisztráltak.

Ezek a Politico vagy Kasia Kovacs számára nem bírnak hírértékkel.

Az viszont, hogy a Magyarországon tanuló több ezer fekete közül néhányan ocsmány beszólogatásokat kapnak – erre sincs mentség, csak értsük a különbségeket –, súlyos oldalszámokat ér Európa egyik neves közéleti lapjában. Ez a szenzáció olyan szintet képvisel, hogy Kasia Kovacs, aki saját beszámolója szerint – ezt a honlapján olvashatjuk – eddig olyan lapokban publikált, mint a Jefferson City News Tribune, vagy a Beaufort Gazette, rögvest lehetőséget kap a Politicóban.

De terv, ugye, az nincs. Nem is volt, nem is lesz. Mindez csak a véletlen műve – avagy a jó szemű szerkesztőké és a magának mindig és mindenhol utat törő tehetségé. És sajnos vannak, akik ezt tényleg elhiszik.

 

Trombitás Kristóf

Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay