Ma szinte minden attól harsog, hogy térjen már észhez az egyház, és hagyja el a maradiságait, hiszen haladni kell a korral. A cölibátus kérdésében is „okos megnyilatkozók” osztják az észt a kétezer éves – hogy a Krisztus előtti előzményekről ne is beszéljünk –, letisztult igazságokkal kapcsolatban. A cölibátus ugyanilyen megítélés alá esik általában. Ám ha a papi önmegtartóztatás ennyire embertelen és helyteleníthető, mit kezdjünk a házasság során jelentkező aszketikus életszakaszokkal?
Amikor a papi cölibátus megítéléséről esik szó, hamar kialakul az az álláspont, amely megszabadítaná a megszentelt életűeket az önmegtartóztatás terhétől. A „ki szeretne egyedül megöregedni” és a „nem természetes életállapot” címszavai mögül azt kiabálják, hogy hadd házasodjanak meg az atyák is, hogy nekik is teljesebb életük lehessen. A papi szentség a katolikus egyházban letisztult és kiforrott szentségi vonatkozására természetesen fittyet hánynak. Ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy semmit se tudnak kezdeni azzal a lehetőséggel, ha azt látják, hogy az életét egyedül Istennek odaszentelő férfi életében a párkapcsolattól remélt teljes élet anélkül is megélhető valóság.
Keresztényellenes Fake News (7): A papok nőtlensége embert nyomorító
Lelki frusztráció kialakulását vizionálják, ha este a pap nem feküdhet be a számára hat vagy hét gyereket szülő kicsi felesége mellé. Az egyháziasabb gondolkodásúak minimum a görögkatolikusok esetét hozzák föl követendő lehetséges alternatívaként. A teológiai beállítottságúak a Bibliára hivatkozva dobják el maguktól a cölibátus évszázadok alatt letisztult értékét. Az egyházi pályára a kispadról bekiabálók pedig egyszerűen hülyéznek és maradiznak, mondván: a cölibátusban élő ember nem teljesen normális, hiszen az ember úgy lett teremtve, hogy a testi vágyait megélhesse (kiélhesse?) valakivel. Ennek érdekében kiházasítanának minden papot.
Nehezen meghatározható azért, hogy a cölibátust ellenzők melyik bolygón is élnek. Hiszen amikor a papi cölibátus helyett házasságot ajánlanak fel a szegény atyák számára, figyelmen kívül hagyják, hogy bizony a házas élet jó néhány szakasza ugyanúgy cölibátusra ítélt periódus, mint a papok esetében.
hirdetésHa például a házastárs olyan beteg, hogy az nem teszi lehetővé a szexuális találkozást, az egészséges fél élete már megnyomorított, és félő hogy lelki görcsökhöz vezet majd? A szülés előtti és utáni időszak is hasonló helyzet elé állíthatja a párt. Vagyis
létezik szereteten alapuló házassági cölibátus,
amely a testi vágyak megélésén túl – illetve ahelyett – a másik ember iránti szeretetet helyezi előtérbe. Ha ez helytelen lenne, az ilyen helyzetbe került párok szexuális kapcsolatot létesíteni képes tagja mással, máshol és máshogyan keresné meg a kiélendő örömének lehetőségét.
Akik nem tudnak mit kezdeni az egyház szentségeivel, a cölibátust sem fogják tudni hova tenni. Az egyházi rend szentségében a pap Krisztust ölti magára, amely szolgálatban a megszentelt életű férfi teljesen odaadja magát Istennek, éppen úgy, ahogyan Krisztus adja magát neki. A házasságban is ez a teljes odaadás jelenik meg a férj és a feleség szövetségében. Az egyház letisztult, a Biblián alapuló felismerése lett, hogy a két szentség a legteljesebb módon a kettő közül csak az egyik szentség viselésében élhető meg. Még akkor is, ha ezt nem mindenki képes felfogni.
Gável András, „többgyerekes családapa”
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
További olvasásra ajánlott írásunk:
Keresztényellenes Fake News (1): Jézus Krisztusnak vér szerinti testvérei voltak!
