Saját farkába harap a liberális kígyó

A forradalom felfalja gyermekeit – a francia forradalom óta örök érvényű tanulság ez, de az elmúlt hetekben új értelmet nyert. A „mainstream” ugyanis újabb célpontot talált, méghozzá a konzervatívnak semmiképpen sem mondható J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzőjének személyében.

A melegjogokért és a liberális eszmékért oly sokszor kiálló Rowling ugyanis azt találta mondani, hogy a nők azok, akik menstruálnak. Pontosabban ezt még csak ki sem mondta, elég volt utalnia rá. Megosztott ugyanis egy cikket, amelyben úgy fogalmaztak, hogy „emberek, akik menstruálnak.” Ezt tette szóvá Rowling azt üzenve, hogy erre van egy másik szó: nők.

Ez pedig a PC beszéd hívei körében akkora bűnnek bizonyult, hogy egyből transzfóbnak bélyegezték.

Addig már el sem jutok, hogy mit jelenthet az, hogy transzfób, hiszen nem tudom túltenni magam azon, hogy valaki azért kerül a liberálisok célkeresztjébe, mert nőknek meri nevezni azokat, akik menstruálnak. Nehéz ugyanis elhinni, pláne megérteni, hogy ennyire messzire kerültünk a normalitástól.

Az igazán félelmetes ugyanakkor az, hogy a genderlobbi mára már annyira erősnek érzi magát, hogy egyetlen félresikerült mondatért képes megtámadni egy vele egyébként azonosan gondolkodó milliárdos írót, aki tömegekre gyakorol hatást könyveivel.

Ilyen szempontból is érdemes lesz figyelnünk ennek az ügynek a további fejleményeit. Fejleményből pedig nincs hiány, Rowling esete és néhány más túlkapás ugyanis már egyes elvbarátoknak is sok volt.

Az igazság és a nyílt vita érdekében írt ugyanis nyílt levelet a minap 150 liberális közéleti szereplő – köztük Rowling -, melyben azt sérelmezik, hogy az ideológiai alkalmazkodás mostanra fontosabbá vált, mint a nyílt vita és a különbségek elfogadása.

Úgy tűnik tehát, hogy az a fajta szélsőliberalizmus, amely az elmúlt években a „mainstream” gondolkodásban, médiában, politikában megjelent, már a sajátjaiknak is sok.

Egy transznemű aktivista is csatlakozott véletlenül J. K. Rowlingék petíciójához

Mi, akik a konzervativizmusban, a normalitásban hiszünk, régóta hangsúlyozzuk a viták, az érvek szerepét és fontosságát. Most nem várt helyről kaptunk támogatást a harcunkhoz. Adódik ugyanakkor a kérdés, hogy a dogmatikus gondolkodásban elveszettek nem akarnak, vagy nem tudnak vitázni? Véleményem szerint ez utóbbi.

Annyi éven keresztül nem volt ugyanis a mondandójukkal szemben alternatíva, hogy egyszerűen elfelejtették, hogy vannak más gondolatok is. Pedig az elmúlt években a nemzeti-konzervatív-szuverenista oldal reális és észszerű alternatívaként jelent meg a tömegek számára.

És nem azért, mert eddig a mi oldalunkon ne lettek volna nagy gondolatok, logikus érvelések, vagy briliáns szónokok. Hanem azért, mert végre merünk beszélni, merjük hallatni a hangunkat és merünk vitába szállni. Ellentétben velük. És ez már a sajátjaikat is zavarja, hiszen a szélsőség már a középpel sem áll szóba. A szélsőségeknek sehol nincs helyük, uralmuk mindig hamarabb véget ér, mint gondolnák. Ez most sem lesz másképp. Legyünk bátrak és álljunk ki magunkért!