Az istendicséret híddá lett a generációk között

Az idén 30 éves Felső-krisztinavárosi Gitáros Együttes (FeGE) egy karanténzenével készült Urunk mennybemenetelének ünnepére. Ennek apropóján beszélgettünk az együttes két tagjával: Hernády Balázzsal, a csapat jelenlegi vezetőjével – illetve a korábbi vezetővel, Hatvani István basszusgitárossal. Pünkösd ajándéka lehet, ha megtapasztaljuk: él az egyház. A FeGE három évtizedes tevékenysége ezt támasztja alá.

– Mi késztetett Titeket arra, hogy elkészítsétek ezt a karantén-videót?

– Minden vasárnap miseszolgálatot látunk el a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János templomban. Ennek során igazi csodákat tapasztalhatunk meg. Jó látnunk az emberek arcán, hogy a zenénk által találkozás jön létre Isten és ember között. Ez a kegyelem ránk is visszahat, nagyon sokat kapunk plébániánk közösségétől, ezért nem szerettünk volna elszakadni tőle a karantén ideje alatt sem. (HB)

– Megérte elkészíteni ezt a videót, mert örömet szerezhettünk a híveknek, akik már hónapok óta nem találkozhattak velünk személyesen, és valószínűleg csak szeptemberben fognak legközelebb. Ráadásul a közösséget is összehozta, ha másképp nem, virtuálisan. (HI)

– Mi volt a legnagyobb kihívás a karantén ideje alatt?

Az online szólampróbákat leszámítva háttérbe szorult a zenei-szakmai munka. Inkább a közösség megtartására, erősítésére fókuszáltunk. Kéthetente online társasoztunk. Bekapcsolódunk a plébániai miseközvetítésekbe is: a járványügyi szabályokat betartva kéthetente szolgáltunk szentmisén, csökkentett létszámban, maszkban, a távolságot megtartva. Sajnos kézzelfogható, hogy ezek az alkalmak nem nyújtják azt a közösségi élményt, amiben egyébként normál esetben részesülünk. (HB)

– A körülmények ellenére is szívesen adtok hálát az elmúlt 30 évért, az elődökért.

Egy kerek évforduló mindig különleges. Az ünnepi sorozatot, reményeink szerint, október 10-én egy koncerttel nyitjuk. Évközben, a vasárnapi szolgálatokon kívül két áhítatot szoktunk tartani – adventben és nagyböjtben, illetve dicsőítést, vagy ahogy mi hívjuk, „örömzenélést” szervezünk nagyobb ünnepeinken, így karácsonykor, húsvétkor és a templombúcsúnkkor, Keresztelő Szent János születésének ünnepén. Ezeket az alkalmakat is igyekszünk majd különlegesebbé tenni a jubileum szellemiségében. A 2020/21-es tanév végén, Te Deum-kor pedig hálát adunk nemcsak a tanévért, hanem az elmúlt három évtizedért is egyben. Az Úr tartott meg bennünket ebben a szolgálatban. Ez a legfontosabb. (HB)

– Mit jelent nektek egy ilyen közösséghez tartozni?

Kamaszkoromnak két meghatározó közössége volt, az egyik a gitáros együttes. Tizenegy évvel ezelőtt, 13 évesen csatlakoztam a közösséghez. Személyiségem fejlődése szempontjából az itt megforduló tagok voltak a legnagyobb hatással rám. Fontosnak tartom még a közösség megtartó erejét.

Az együttes magában hordozza az elmúlt harminc év örökségét.

Büszke vagyok, hogy most én vezethetem. Vannak az együttesnek saját dalai is. 2003-ban jelent meg a közel húsz dalos lemezünk „Maradj itt velem” címmel. Azóta is születtek új számok. Én magam egyebek mellett a „Szent Ágoston miseordináriumot” és a „Szent Titok” című dalt írtam, amely az Úrfelmutatás szövege megzenésítve. Ezeknek a daloknak a dallamvilága jött a legmélyebbről belőlem, aminek azért örülök, mert ezek a textusok nagyon fontos elemei a liturgiának. (HB)

– Tanúságtételnek élem meg, hogy örömmel megyek a próbára és misére, és ha ismerőseim „szemrehányóan” kérdezik, hogy miért nem inkább mást csinálok, inkább elhívom őket is misére vagy áhítatra. Szerencsére az áhítatok, amiket tartunk, számtalan olyan embert vonzanak be, akik amúgy nem járnak templomba, és ha csak egyetlen gondolat vagy dallam megszólítja őket és ezzel közelebb kerülnek Istenhez, vagy csak egy meghittebb napjuk lett, már megérte. Ez az egész missziót is jelent. (HI)

– Nincsen súrlódás a csapaton belül jelen lévő több generáció között? 

A harminc év alatt sokszor kicserélődött a társaság. Ez az élet természetes velejárója. Ez az alapítókat is dicséri, akik anno nemcsak egy együttest, hanem egy olyan közösség alapjait fektették le, amely nyitott volt minden olyan fiatal számára, aki részt szeretett volna venni a szolgálatban. Ennek a gyümölcsei az együttes tagjai között köttetett házasságok és életre szóló barátságok. Ráadásul korábbi tagjaink gyermekei is elkezdtek már becsatlakozni a zenés alkalmainkba.

A 30 éves működésért hálát adó koncerten a generációk közötti egység jól látható lesz:

apa és anya fiával és lányával együtt fog muzsikálni pár számon keresztül. (HB)

– Az idősebbek is felveszik a 30 év alatt megváltozott „ritmust”. A lényeg, a

„szolgálat az Úr házában”

örökérvényű maradt. Fontos, hogy az új vezetők alatt is megmaradjanak azok az értékek, amelyek  generációkat tudnak összehozni a Felső-krisztinavárosi templom gitáros miséin, mind a padok soraiban, mind az oltár körül. (HI)

– Tehát van miért hálát adni?

– Mindenképpen. Ezért várunk mindenkit nagyon nagy szeretettel a 30 éves születésnapi nagykoncertünkre idén október 10-én, szombaton 19:00 órakor az Apor Vilmos Közösségi Házba (Budapest, XII. kerület, Apor Vilmos tér 9.). Szolgálataink közvetítései addig is megtalálhatók a hangtárunkban és a közösségi médiában, ahol az elmúlt hónapokban közvetítettük miseszolgálatunkat – sajnos hívek jelenléte nélkül. (HI)

Gável András