Magyar Habsburgok?

Habsburg és magyar. Ez a két szó az évszázados magyar kurucos gondolkodásban nehezen összeegyeztethető ellentétet jelent. Ez elmúlt hetekben két cikkben jártuk körül a „véletlenül kialakult” Habsburg Birodalmat és Habsburg-jelenséget, melynek során arra a megállapításra jutottunk, hogy a dinasztia mindig az egész birodalom érdekeit helyezte előtérbe a nemzeti szempontokkal szemben, ebből is fakadhattak a konfliktusok. Ebben az értelemben tehát merőben meglepő „magyar Habsburgokról” beszélni.

Mindezzel párhuzamosan az újkor folyamán több mágnáscsaládunk esetében tapasztalhattuk, hogy elnémetesedtek. Előfordulhat ennek az ellenkezője? Elmagyarosodhat egy Habsburg főherceg is? A válasz úgy tűnik, hogy igen. Ha nem is teljesen elmagyarosodhat, hiszen a Habsburg dinasztia szerteágazó kapcsolatrendszerével mindig (így a 21. században is) egy nemzetek fölötti család, de lelkükben és gondolkodásukban igenis részben (vagy akár egészben) magyarrá válhattak.

Volt az uralkodó-dinasztiának egy olyan ága, amely a Habsburg uralkodókkal szemben egyértelműen pozitív szerepet játszott az ország történetében, így méltán nevezhető „magyar ágnak”.  

1790-91-ben a II. Lipóttal kötött kompromisszum keretében döntöttek arról a tekintetes karok és rendek, hogy egy Habsburg főherceget választanak meg nádorrá. Az uralkodót ez megnyugtatta, hiszen a legmagasabb magyar rendi pozíció nem egy „kuruckodó”, függetlenségi törekvéseket támogató főúr kezébe került, hanem az uralkodó fia töltötte azt be. A magyar rendek ugyanakkor abban bíztak, hogy végre hatékonyabb és közvetlenebb utat kapnak Bécsbe, az uralkodó környezetéhez, ezáltal jobban tudják befolyásolni a Magyarországot is érintő birodalmi döntéseket, egyáltalában jobban képviseltethetik szempontjaikat az udvari körökben.

Éppen ezért a konstrukció életképesnek bizonyult, túlélte Sándor Lipót nádor tragikus halálát (1795), így őt követően testvérét, József Antalt választották meg nádorrá, aki mintegy szekundogenitúraként indította el a Habsburg-dinasztia magyar/nádori ágát. Eleinte éppen csak Magyarországra költöztek és a Magyar Királyság irányításában kaptak feladatot a családfőtől. De később apránként, fokról fokra megismerték, megszerették új otthonukat, és amennyire lehetőségeik engedték, azonosultak a magyar célokkal.

József nádor hivatalviselésének ötvenedik évfordulójára készült emlékérem 1846-ból a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2015. október 15-én. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

József nádor nélkül Budapest bizonyára nem lenne oly impozáns és szemet gyönyörködtető város, mint ahogy ma tárul szemünk elé.

Fia, István nádor pedig elévülhetetlen szerepet játszott az 1848-as törvényes forradalomban és az újkori magyar történelem egyik csúcspontjának, az áprilisi törvényeknek az elfogadtatásában. A következő családfő, József Károly főherceg is az ország közéletének színes egyénisége volt, elég ha csak cigánykutatásaira, botanikai eredményeire gondolunk, emellett azonban ő volt az önálló magyar honvédség első főparancsnoka is.

Fiával, József Ágosttal már a vészterhes XX. századba lépett a „magyar ág”. Ő nem véletlenül, mint „József apánk” vált ismertté az ország közvéleménye előtt, hiszen több tízezer katonája lelkesedett érte és emlékezett vissza a velük emberséggel bánó és példamutató parancsnokra. Mindemellett sokat elmond a családról, hogy a József nádor óta székhelyüket Magyarországra tették (egészen 1945-ig), az Alcsúton, valamint a budai várban kialakított pompás főúri rezidenciába (sajnos mindkét épület megsemmisült a II. világháborúban), továbbá megtanultak magyarul, sőt József Ágost esetében a magyart már anyanyelvnek is lehet nevezni!

Szintén beszédes tény, hogy a Magyarországon álló kevés, Habsburg-családtagot mintázó szobor közül is az egyik József nádor bronz alakja. Nem mellékesen ez a pesti belvárosban álló szobor volt az ország első köztéri szobra (és azóta egyszer sem döntötték le!), az 1848-as áprilisi törvények I. törvénycikke pedig szintén az ő emlékét iktatta törvénybe. Ha pedig ellátogatunk a Budai Várba, az épület egyelőre egyetlen, eredeti állapotában megmaradt része, a Nemzeti Galéria alatt található Nádori Kripta.

A dinasztia magyar ága tehát ma is Budapesten, a királyi palotában nyugszik, ezzel is jelezve, hogy a Habsburg-dinasztia magyar ágának fontos és pozitív helye van Magyarország történetében.

Nánay Mihály

Kapcsolódik:

Egy „véletlen” birodalom – A Habsburg-jelenség Közép-Európában (2.)

Egy „véletlen” birodalom – A Habsburg-jelenség Közép-Európában (1.)