Rajtunk múlik, hogy a járvány után hogyan megyünk tovább – Baritz Sarolta Laura nővér a Vasárnapnak

„A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik, a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása  idézheti elő” – vallja Baritz Sarolta Laura nővér, akit mint közgazdászt és domonkos rendi szerzetest is kérdeztünk a koronavírus-járvány okozta változásokról.

– Mit gondol, mennyire nehezen tud majd újraindulni a gazdaság a koronavírus-járvány árnyékában?

– Megtapasztaltuk már a 2008-as pénzügyi válságot, amiből elég nehéz volt a kilábalás. A jelenlegi válságból, amely  több közgazdász szerint is mélyebb az előzőnél, talán mégis hamarabb kijuthatunk majd. Sokan időben bezártak – úgy döntöttek, inkább kivárják a járvány végét. Többen tönkre is mentek, igen – de az a tapasztalat, hogy egy újrainduláskor az ember nagyobb kedvvel tér vissza a saját vállalkozásához, hogy újjáépítse azt. Ez motiváló erő lehet a gazdaság fellendítésében.

A Gazdaságvédelmi Akcióterv sikerében nagyon bízom. A kormány a GDP 18-20 %-át kívánja gazdaságmentésre fordítani, tehát van segítség, amibe a vállalkozók és munkavállalók belekapaszkodhatnak. A szlogenje is ez volt a kezdeményezésnek: annyi munkahelyet hozzunk létre, amennyi a koronavírus-járvány következtében megszűnt.

Biztató lehet a vállalkozók számára az állam részéről biztosított támogatások sora.

Emlékszem, Orbán Viktor miniszterelnök a Mária Rádiónak adott interjújában úgy saccolta, körülbelül egy év alatt juthat vissza Magyarország arra a gazdasági színvonalra, ahonnan a járvány miatt lecsúszott. Ha nem jönnek újabb katasztrófák, akkor bizakodhatunk.

Ugyanakkor lehet reménykedni az emberközpontúság térhódításában is. Ennek nagyon szép tényezője a környezetvédelem; több képet és cikket is láttam, mely szerint a föld légtere egyre tisztább, mivel nincsenek repülők az égen. Öröm volt olvasni azt is, hogy visszatértek a hattyúk Velence vizeire. Ha az ember, látva ezeket a jeleket, ezentúl jobban figyelne rá, hogy környezettudatosabban éljen, akkor sokkal élhetőbb földet adhatnánk át a következő generációknak. 

Fontos lenne, hogy a nagy cégek átgondolják az üzletpolitikájukat – hogy ne a profitmaximalizálás hajtsa őket, hanem a Föld fenntarthatóságának ügye.

Ez csak a gondolkodásmód átállításán múlik! A teljes világgazdaság megváltozhatna. Reménykedem benne, hogy a felelős vezetők mihamarabb belátják, hogy például nincs sűrűn szükség a fapados járatokra; alakíthatnának a turizmus struktúráján is, hogy ne növeljék drasztikusan az emberek az ökológiai lábnyomukat.

Egy olyan turizmus kialakítására lenne szükség, amely a lokális értékeket is beépíti, illetve átgondoltabban kínálja fel az utazási lehetőségeket.

A környezetkímélésre összpontosító paradigmaváltás igénye már sokak fejében ott él. A kérdés csak az, hogy ki milyen pozícióban van – vagyis tud-e tenni is az ügy érdekében.

– Ha ezek a kezdeményezések alulról szerveződnek, hatással lehetnek a felsőbb, felelős vezetők döntéseire?

– Ez a kérdés a minden mozog tételéhez tartozik. A világ központi gondolkodása még mindig a profit maximalizálására fókuszál. A Mammon nagyon nagy úr – és a nagyvállalatok végső célja még mindig a profit évről évre való növelése. Bár öröm, hogy vannak kezdeményezések, alternatív vezetők és közgazdászok, akik már nem ebben a sémában gondolkodnak. Ez egy gondolati síkon zajló harc, amelyben döntő, hogy kik vannak többen, kik képesek sikerre vinni a gondolkodásukat. 

Például az A Blueprint for Better Business nevű mozgalom nagy vállalati vezetőkből tevődik össze (mint a Vodafone, az EasyJet és sokan mások), akik az Egyház Társadalmi Tanítására alapozva írtak meg egy üzleti modellt. Ők azt vallják, hogy ezzel tudják befolyásolni a felsőbb körökben a gazdasági irányvonalakat. Hogy ezek mikor érnek célba, milyen hatékonysággal – az a jövő titka. Viszont ők kovászként működnek a világban.

– Mindenki a helyi vállalkozások segítésére sarkallja a vásárlókat. Sikerrel járhat ez az ösztönzés?

– Mindenféleképpen! A lokális gazdaság terén már most is számos támogatásról lehet hallani. Sokkal kevésbé sérülékeny egy gazdaság, jóval kevésbé kitett a nemzetközi változásoknak és a különböző katasztrófáknak, ha a termelők egy teljes vertikumot képesek helyben létrehozni. Szemben azzal a just in time gondolkodással, hogy a világ különböző pontjairól érkezzenek az alkotóelemek. Persze meg kell nézni, adott országban mik azok a termékek, amelyek esetében valóban megéri, hogy a teljes gyártási folyamatot helyben végezzék el. 

A kistermelők, vállalkozók rendkívül jelentős szerepet játszanak, hiszen az ő termékeik töltik ki azt piaci rést, amit egy nagyüzemi termelés nem képes. Ők színesítik egyedi készítményeikkel a választékot. 

Baritz Sarolta Laura nővér, közgazdász Fotó: Baritz Sarolta Laura

– Hogyan érinti a cégeket, hogy jelenleg sok munkavállaló – a járványhelyzet miatt – otthoni munkára kényszerül? Megváltozhat a munkavégzéshez való korábbi hozzáállás, vagy idővel mindenki visszatér majd a régi rendhez?

– Már a járvány előtt is sok cégnél bevett szokás volt, hogy egy-két napot, hetet otthonról dolgozhat a munkavállaló, vagyis ismert munkamód a home office. A mai világban az az egyik pozitív fejlemény, hogy a számitástechnikát ilyen módon be tudjuk vonni a munkavégzésbe. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a home office nem fogja helyettesíteni a személyes kontaktust és kommunikációt. Most mi egy képernyőn keresztül beszélgetünk, de egészen más lenne, ha egy asztal két oldalán ülhetnénk.

Az élő kommunikáció értékét nem tudja pótolni a digitális világ. 

A virtualitás veszélye egyszerűen az, hogy nem a való világ! Ezen keresztül könnyebb elfedni dolgokat, torzultan látni. A felelősség is nagyobb, ha valaki online dolgozik, mert sokkal jobban oda kell figyelnie, hogy elvégezze az adott munkát. Ha bent van az irodában, motiválva van a munkavégzésre, könnyebben tud teljesíteni. Ha azonban csak a számítógéppel van egész nap, akkor nagy lehet a kísértés, hogy mást csináljon, másként végezze a munkáját – vagy éppen ne csináljon semmit. Nincs mellette senki, akitől segítséget kérhetne, ha elakadt valamivel. Vagyis

digitális módokon is kell dolgozni, de mindenképpen meg kell alapozni ezt a személyes kommunikációval. 

– Természetesen az egyház életét is közvetlenül érinti a járványhelyzet; több hónap kiesése után kezdődik majd el a hívekkel való személyes kapcsolat újraindítása. Milyen pozitív tanulságokat lehet levonni a járványidőszakból?

– Egy digitálisan közvetített szentmise nem helyettesíti a személyes részvételt, illetve ilyenkor persze szentáldozásra sincs mód; mindenképpen továbbra is az az igazi mise, ami a templomban zajlik. Viszont a járvány idején kínált számos online részvételi lehetőség fókuszba helyezte a személyes felelősségünket: ha valaki eddig csak megszokásból vett részt miséken, vagy mert másoknak akart tetszetni, és nem a hite késztette – akkor nem fogja kinyitni a számítógépét egy online miseközvetítés kedvéért. Viszont aki a neten, minden külső kényszer nélkül megnézte a szentmisét, azt valóban érdekelte.

Ha a vírusjárvány alatt az emberek rászoktak, hogy online részt vegyenek az egyházi eseményeken, akkor ezt a fajta buzgóságukat ki lehetne használni a továbbiakban is. Erősíteni kellene az online jelenlétet – és emelett hívni a személyes részvételre a híveket. 

– Ön szerint milyen lesz a világ a koronavírus-járvány után? 

– Olyan illúzióim nincsenek, hogy most majd teljesen megváltozik a világ, minden emberközponúvá válik és mindenki segítőkészebb lesz. De az látszik, hogy sok ember segítőkészsége, együttműködőkészsége nagyobbá vált a járvány ideje alatt. Megható látni, hogy több mint ezer önkéntes jelentkezik néhány nap alatt, hogy az egészségügyben segítsen. Mások pedig adományokkal segítik a bajbajutottakat.

A bajban sokkal jobban kijön az emberből a segítőkészség, mint békeidőben.

A baj megszűnte után előjön a kérdés: meg tudok-e maradni ebben a segítőkészebb „üzemmódban” – vagy visszahullok egy önző megszokásba? Ha valaki belekóstolt abba, hogy például jó dolog az időseknek bevásárolni, akkor remélhetőleg a vírus utáni időkben sem hagyja el ezt a jó szokását.

Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.

 

Kiemelt képünk forrása: MTI/Kovács Tamás