Ne csak a problémát lássuk, hanem a lehetőségeket! – Palánki Ferenc püspök a Vasárnapnak

Az ifjúságért felelős katolikus püspök üzent a fiataloknak: „Most meg tudjátok tanulni, hogy felelősek vagyunk egymásért!”

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az MKPK ifjúsági referenseként üzenetet fogalmazott meg a fiatalok felé, akiket az idősebbekért meghozott áldozatvállalásra buzdít. A katolikus főpásztor a koronavírus-fertőzés miatt kialakult helyzetet lehetőségnek látja, hogy a családok és a különböző felekezetek újra megtanuljanak közösen imádkozni. A világjárványt nem tekinti isteni büntetésnek, mint ahogy Európa nyugati felét sem tartja bűnösebbnek a keletinél. „Ha több ember kezd el figyelni Istenre, jobb lesz a világ” – mondta a Vasárnapnak lényeglátó tömörséggel Palánki Ferenc püspök.

Nem gondolnám, hogy a mi korunk bűnösebb lenne, mint bármelyik másik korszak a történelemben. Jézus sem akkor lett emberré, amikor az emberek a legkevésbé voltak bűnösek. Tehát nem foghatjuk fel úgy a koronavírus-járványt, mint Isten büntetését.

Az észak-olaszországi katolikus pap, aki egy fiatalabb ember javára lemondott a számára is életmentő lélegeztetőgépről, az önfeláldozás legszebb példáját mutatta. Maga Jézus jelenik itt meg. Óriási hit és nagyon nagy kegyelem, hogy valaki ilyen döntésre képes. Hősiességben megmutatkozó életszentség. Mindnyájunknak erre kellene törekednünk.

Nagy lehetőséget látok az emberi és az Istennel kialakult kapcsolatunk megújulásában. Valaki ezt egy „nagyböjti lelkigyakorlatos lehetőségnek” nevezte találóan. Isten szemével kellene megtanulnunk látni a mostani körülményeink közepette is. Ne a problémát lássuk, hanem a lehetőségeket! Például a családjainkban össze vagyunk zárva, így „kénytelenek” vagyunk beszélgetni egymással. Ferenc pápa arra buzdít, hogy fogjunk össze az imádságban. ezt a családunkban is elkezdhetjük.

Aki imádkozik, közelebb lesz a szeretet, a reménység forrásához és egymáshoz is.

A családok talán elkezdenek újra együtt imádkozni. Előjönnek az eredeti, régi szerepek, amelyek annak idején maguktól értetődőek voltak. Az édesapa a család papja, aki vezeti az imádságot. Ezzel tanúságot tesz a gyermekei előtt, hogy hisz Istenben. Ezekre most megint lehetőség nyílik. Az édesanya a család szíve. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéről írta az egyik paptestvér, hogy ez az igazi nőnap. Ahogyan Isten megálmodta a nőt. Ezt a családban gyönyörűen meg lehet élni.

A Debrecenben élő más felekezetű püspökökkel együtt imádkoztunk. A járvány okozta helyzetben mi is közelebb kerülünk egymáshoz, amikor Isten felé fordulunk. 

Ha ebből tudunk meríteni, jobban tudjuk majd egymást szeretni.

Közösségben jobban tudjuk legyőzni ezt a vírusjárványban megmutatkozó támadást.

Az életünk élhető és szeretetteljesebb lehet. A generációk odafigyelhetnek egymásra: gondoskodhatunk az idősebbekről. Sok egyéb terület is adódik, amely növeli bennünk a szeretet képességét.

A szeretethez mindig hozzátartozik az áldozat.

Ez a fiatalokra is érvényes. Lehet, hogy még azt gondolják: „ez az én életem, mert az enyém”. A mostani veszélyhelyzet azonban nagyon jó alkalmat kínál, hogy rádöbbenjünk: az életünket kaptuk. Nem annyira természetes és magától értetődő a létezésünk. Az emberi lét esetleges. Az Isten léte abszolút és szükségszerű. Isten életéből kapunk mi, emberek részesedést. 

A koronavírus-fertőzés a statisztika szerint a fiatalokra nem annyira veszélyes. Mondhatnák,

ez az egész az öregek dolga, mi pedig csinálhatunk azt, amit akarunk.

De mert vannak idősebbek is, akiket szeretünk, nem viselkedhetünk közömbösen az ő sorsuk iránt. A fiatalok most meg tudják tanulni, hogy felelősek vagyunk egymásért. Felelősséget tudunk vállalni a cselekedeteinkért, a viselkedésünkért. Nagyon egyszerű dolgokat kell megtennünk azért, hogy meg tudjuk védeni a szeretteinket. 

A fiatalok tehát megtanulják, hogy ez a figyelmesség az idősek iránt áldozattal jár, nem lehet úgy bulizni és a szabadidőt eltölteni.

Mégis ez egy jó lecke a fiataloknak, hogy az életünk olyan, hogy másokra vagyunk utalva, és mások ránk vannak utalva. Pusztán a szabadságunkra hivatkozva nem tehetjük meg azt, amit akarunk. 

Az a fiatal, aki elkezdi most ezt a felelősségteljes életet élni, később is képes lesz az áldozatvállalásra és az elköteleződésre. Rádöbben, hogy az ember igazi boldogsága mások boldogságában található meg. Nem kell ezért magunkba fordulnunk, nem szabad elkeserednünk. Inkább meg kell látnunk minden helyzetben, hogy milyen örömteli lehetőségeink vannak.

Ha nem tudjuk megköszönni, amit kaptunk, azon fogunk állandóan keseregni, amink nincs.

A vírusfenyegetés az életünket veszélyezteti. Talán eljutunk odáig, hogy az életünk az Istenben megélt élet, amelyet sokkal súlyosabb vírus fenyeget. Rá kellene döbbennünk az életét feláldozó olasz pap esetéből, hogy ő nem veszítette el az életét. Ha meg akarod menteni az életedet, elveszíted, ám ha oda mered adni valakinek a szolgálatára, akkor megmented, megtalálod. Ez a jézusi tanítás.

Nem szeretek általánosítani Európával kapcsolatban, és nyugatot csak bűnösnek látni és láttatni. Nyugaton és keleten is felbukkannak ilyen és olyan szerencsétlen tendenciák.

Nem tudom elfogadni, hogy a „bűnös Nyugatot” az „Istenre figyelő Keletnek” kellene megmentenie.

Akik felismerik az Istennel élt életben a többet és az isteni értéket, azok tanúságtételére mindenhol és mindenkor szükség van. Az már önmagában elég tanúságtétel, ha valaki ennek a felismerésnek a mentén alakítja az életét. Benne és körülötte elindít egy változást, amely nem függ a régiótól, amelyben él.

Ha több ember kezd el figyelni Istenre, jobb lesz a világ. A hitünk éppen ezért nem magánügy. Személyes döntésen múlik, ám rögtön utána már közügy.

Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi püspök, ifjúsági referens

Kiemelt képünkön: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök 2019. december 1-jén. Fotó: MTI/Balázs Attila