Isten a rockzene útjára terelt – Troszt Évi, a Yulius25 zenekar énekese a Vasárnapnak

– Hogyan kapcsolódik össze benned a személyes hited és a Yulius25 zeneisége?

– Sokan azt gondolták rólam, hogy miután elmentem a rockzene irányába, biztosan elvesztettem a hitemet, és nem képviselek értékeket. Ezt csak addig állították, amíg nem hallották meg a dalszövegeinket. Akkor megnyílt bennük valami, és meglátták az üzenetet, amit közvetíteni akarunk. Lehet, hogy nem keresztény zenét játszunk, azonban a

szövegeink mindenkihez szólnak,

érintve emberi helyzeteket és problémákat. Valaki visszajelzett, hogy az adott élethelyzetében egyenesen segítséget jelentett számára a muzsikánk. Egy keresztény feladata, hogy a másik embert segítse. Mivel ebben a szöveg- és zenei környezetben találom meg önmagam, ezzel tudok segíteni azoknak, akiknek erre szükségük lehet.

– A keresztény zene ugyanerre nem alkalmas?

– De igen. Azonban sokkal közvetlenebb, direktebb utakat választanak ehhez. Nekem egyszerűen az a célom, hogy mindenkihez eljussunk, és egy jobb, értékekkel teli,

mély gondolkodású világba szólítsuk őket egy sokkal indirektebb megközelítéssel.

Ha pedig később megtudják rólam, hogy mit jelent az én életemben a hit, már megvan a közös hang, hogy erről beszélgetni is tudjunk. Nem azt mondom, hogy bármelyik út jobb lenne a másiknál, hanem azt, hogy mindenki más-más eszközökkel próbál meg célt érni.

Troszt Évi, a Yulius25 rockzenekar énekese; Fotó: Kürtös Kata/Vasárnap.hu

– Nem alakul ki emiatt benned kettősség?

– Feladatnak érzem, hogy ne csak a hozzám hasonló gondolkodású emberek mellett formálódjak, hanem megszólítsak olyanokat, akiknek szükségük van rá. Mindezt olyan csatornán keresztül, amely mindenki számára könnyen befogadható. Nem mindenki nyitott a direkt közlésre. Fontos a töltekezés szempontjából, hogy velem hasonszőrű vallásos emberek közösségében is legyek, de legalább ennyire szükséges odalépnünk azokhoz, akiknek az életéből ez hiányzik. Valamilyen módon meg kell találnunk őket.

– Akkor nem lepett meg ez a beszélgetésünk, amikor azt mondtam neked, hogy beszélj a zenétekről és a személyes hitedről?

– Még örültem is neki. Egészen másképp gondolkodnak rólam, akik azt hiszik, hogy ismernek. Megjegyzéseket tesznek, a rockzene iránti szeretetemből pedig arra következtetnek, hogy eltávolodtam a hitemtől, de ez egy pillanatig sincsen így, sőt! Ez a stílusirányzat tesz azzá, aki vagyok, amitől csak még hálásabb vagyok a Jóistennek, hogy önmagamként tudom nyújtani a kezem mások felé.

Troszt Évi, a Yulius25 rockzenekar énekese; Fotó: Kürtös Kata/Vasárnap.hu

– A rockzene hogyan tud segíteni neked abban, hogy a benned lévő értékeket tovább tudd adni?

– Akik ismernek, tudják, hogy a mélyebb érzéseimmel kapcsolatban nehezen nyílok meg, ritkán beszélek róla. Ez a stílus képes ezeket a felszínre hozni. Azt mondják, erőteljesebben kezdtem el énekelni, hogy a visszafogottság eltűnt. Ez éppen ebből fakad: ki kell énekelnem magamból azokat, amiket sokszor nem tudok elmondani csak szavakkal. Nekem erre szükségem van. Ám a kimondásom mögött nem a szabadosság és a lázadás húzódik. A zenekarral

elhatároztuk, hogy a rockzenét értékekkel töltjük fel.

A szövegvilág tudja ezt közvetíteni közönségorientáltan, mégis cizellált stílusban. A mélyben húzódó szándékolt üzenetünket ki-ki a saját életállapotának megfelelő módon és mértékben tudja kibontani.

– Ilyen a „Gipszfigurák” című számotok?

– Pontosan. Kinek így, kinek úgy talál be az üzenet. Valaki a belső őrlődés kivetülését láthatja meg benne, más pedig az emberiség bukását bizonyos területeken.

– Miben látod az emberiség bukását?

– Az erkölcsösség és társas kapcsolatok szintjén. Manapság kevésbé fontos már a hűség, akár párkapcsolati, akár baráti kapcsolatok terén. Ez az, ami bukást jelent, mert az,

amit öröknek hittünk, teljesen törékeny lett, múlandóvá vált és megcsal.

Troszt Évi, a Yulius25 rockzenekar énekese; Fotó: Kürtös Kata/Vasárnap.hu

– Számodra mit jelent Isten?

– Ő egy folyamatos cél számomra. Minden döntésemben segítséget kérek tőle. A rockzenével is így voltam. Rengeteget imádkoztam ezzel kapcsolatban, és ezt teszem ma is. Kértem a Jóistent, hogy ha ő nem akarja, hogy zenével foglalkozzam, úgy vegye el tőlem, hogy még kedvem se legyen hozzá. Sőt, legyen kudarc, hogy megértsem, hogy nem ez az én életutam. Nem azt éreztem, hogy elveszi, épp ellenkezőleg:

Isten a rockzene útjára terelt.

Tudom, hogy feladatom van itt, és tudom, hogy nagyon sokan értetlenül állnak velem szemben, de tudom, hogy nem hiába vagyok ott, ahol.

– Erről szól a Kontraszt?

– Pontosan. A kontraszt ebben mutatkozik meg számomra. Amikor nem értettek meg, hallottam, hogy szól egy hang, és hív egy kéz. Azt üzente nekem, hogy ezzel a helyzettel meg kell küzdenem, de tartsak ki, és menjek vele. Kezdetben erőteljesen ilyen lelkülettel énekeltem a dalt. Ma már inkább egy kis ima számomra. Esténként végiggondolom, hogy aznap mit rontottam el, kit bántottam meg. Amikor a Kontrasztot énekelem, valójában bűnbánati imát mondok. Nekem ezt jelenti. Végig tudom gondolni, hogy mennyire bánom a hibákat, és ezt kiénekelhetem magamból, miközben segítő kézfogást kérhetek. Aki hallja a számainkat élőben, mindig elmondja, hogy ezt a dalunkat élem át a legmélyebben.

Troszt Évi, a Yulius25 rockzenekar énekese; Fotó: Kürtös Kata/Vasárnap.hu

– A bűneidről és hibákról beszélsz. Nem túl maradi egy mai fiatalnak ilyenekről beszélni?

– Dehogynem, legalábbis legtöbbek szerint. Ez is egy ok, amiért a színpad mellett döntöttem, hogy

beszéljünk olyan dolgokról is, amik ma nem „trendik”.

Azt látom, hogy sokszor kifogásokat és kiskapukat keresünk azért, hogy elfedjük a hibáinkat. Úgy fogalmazunk meg dolgokat, hogy végül jól tudjunk azokból kijönni. Ezért a jóról is el tudom mondani, hogy az rossz, és fordítva. Magyarázkodunk.

– A rockzene lehet a pozitív értékek hordozója?

– Ha jól csinálod, igen. Mi meg akarjuk mutatni az egymás iránti tiszteletet. Szívvel-lélekkel zenélünk. Még a generációk között is

képesek vagyunk hidat képezni.

Az emberi érzelmek teljes skálája megjelenik nálunk.

– A görögkatolikus ifjúsági zarándoklat himnuszát ti szereztétek. A rock hidat tud képezni az egyházon belül is?

– Szerintem nincs ezzel probléma, legalábbis addig, amíg olyan dolgokat képviselünk, amik helyén valók. Az induló szövegét és zenéjét előzetesen ellenőrizték. Nagyon büszke vagyok arra, ahogy ez a közösség reagált rá. Mátészalkán egy másfél órás koncertet tartottunk a zarándokoknak. Másnap annyira boldogan olvastam az üzeneteket, hogy mennyit segített nekik ez a töltekezésben a hosszú út után, és mennyi erőt adott nekik a továbbhaladáshoz. Később más felkéréseket is kaptunk egyházi oldalról, például a Debreceni Főnix Csarnokban játszhattunk a Görkapocs fesztiválon, a Bagossy Brothers Company előtt.

– Hogyan alakult ki a személyes kapcsolatod Istennel?

– Tizenhat éves voltam, amikor elkaptam valamilyen vírust. A betegség a hangszálaimat támadta meg, rendszeres antibiotikum-kezelést kaptam. Teljesen összeomlott a szervezetem. Mindent úgy érzékelt, mintha valami behatoló lenne. Semmit nem tudtam enni. Csont és bőr voltam. Annyira legyengültem – lelkileg és fizikailag is –, hogy már mindent feladtam. Egy barátnőm ezen a ponton azt mondta, hogy most már csak a templom segíthet nekem. Akkor úgy éreztem, hogy Máriapócsra kell mennem, hogy a Szűzanya imáit kérjem a gyógyulásomért. A kegyhelyen sírtam, imádkoztam. Vágytam a segítségre, mert már szinte nem éltem. Ezután elkezdtem jobban lenni. A gyógyulás útjára léptem. Ezt követően Édesapám találkozott valakivel, aki egy olyan készítményt javasolt, amit az orvosok nem ismernek, nagyon ritka, és hozzájárult a további felépülésemhez. Innentől kezdve mindig úgy éreztem, hogy a Jóisten terelget engem, és hogy minden okkal történik velem.