A haladók gyűlölt meséje

Az LMBTQ+ szubkultúra új célcsoportjává a gyermekek váltak. A közelmúltban, leginkább Nyugat-Európában és a tengerentúlon számos ilyen esetről olvashattunk: transzneműek látogatják meg az angliai óvodákat, hogy mesét olvassanak a kicsiknek, a Szezám utca vendégszereplőjének pedig egy olyan férfit kértek fel az alkotók, akinek identitását képezi, hogy női ruhákba öltözhet – kifejezve így önmagát, vagy nem is tudom pontosan, miképp jellemzi saját maga a viselkedését.

A haladók tehát a meséken, a rajzfilmeken keresztül szeretnék a kicsik önképét befolyásolni. Hatásos fegyver: a tévé és az okostelefon képernyője – sajnos – a legjobb barátjává vált gyermekeinknek. De vegyük fel a kesztyűt, és mutassunk meg nekik egy olyan mesét a mi gyermekkorunkból, amitől a liberálisok hajukat tépve rohannak el valamelyik francia vagy belga nagyvárosig, miközben a kirekesztő és a homofób szavakat kiabálják torkuk szakadtából.

Ez a kedves kis mese pedig mindenki számára ismerős lehet, a főcímdalt – szerintem – mindenki kívülről fújja, ám olyannyira bigott és ultrakonzervatív, hogy Berlinben már tüntetést is rendeznének a rajzolt karakterek ellen.

Ez pedig nem más, mint a Mézga család. Egy átlagos magyar család, ahol már a fentebb említett főcímdal szövege is kiverheti a biztosítékot minden jóérzésű haladónál.

Valahol rögtön az elején a családfő máris érzékelteti a patriarchális elnyomást, mégpedig így: „Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot.”. Az apa magát egyedüli dolgozó emberként tünteti fel a családban, ő az, aki eltartja a famíliát, hangsúlyozva ezzel a felsőbbrendűségét, a férfi zsarnokságát, uralkodását.

A leghajmeresztőbb rész mindenképp a refrén. Momentumos olvasóink most görgessenek, vagy zárják be az oldalt, és igyanak egy jó erős kávét.

„Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet.”

Itt bizony kibújt a szög a zsákból, világosan kirajzolódik az ultrakonzervatív, antizöld, jövő-ellenes, bigott és kirekesztő családkép. Papa, mama és a gyerekek. Milyen család az, ahol van papa és mama, és még gyerekek is? Miért nincs két papa? Vagy két mama? Vagy két papa és egy mama? Na és a gyerekek? Mézga Aladár belegondolt már, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma?

Arról ne is beszéljünk, hogy a család egy szem lánygyermekét hogyan mutatták be a rajzfilmet megelőző muzsikában. „Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya.”

Ha feminista volnék, már lerajzoltam volna Mézga Gézát és a fiát is, és ketté is téptem volna mérgemben. A női egyenjogúság sérült, amikor Krisztát nyilvánosan megalázták a család férfi tagja is. Akik amúgy – ahogy Kriszta és Paula is – a rajzok alapján tökéletesen őshonos európainak tűnnek, azaz feltehetőleg kirekesztő népségről beszélhetünk.

Na, ha ez a mese, ez a kis rajzfilm nem idegesíti fel a liberális barátainkat, akkor semmi.

Apa, anya, gyerekek, kizsákmányoló férfiember, meg még fehérek is. Biztos gyűlölhetik mélyen Mézgáékat, még Máris szomszédnál is jobban. De én csak ennyit üzennék a kedves haladóknak, ha egy kirekesztő európai – mint a mesehősök – famíliát látnak, és felmegy bennük a pumpa:

Tréfa csupán a baj!

Kiss Adorján