Reneszánszát éli a társasjáték – Bartók Flóra a Vasárnapnak
– A 2018-ban a Kiscelli Múzeumban bemutatott Te jössz?! Kiállítás a társasjátékokról tárlatuk célja az volt, hogy bemutasson egy igen szerteágazó témát. Miként valósították meg ezt a célkitűzést?
– A kiállítás nem titkolt célja az volt, hogy népszerűsítsük a társasjátékot, ennek érdekében a kiállítás mellett számos kísérőprogramot is szerveztünk, ahol igyekeztünk lehetőséget biztosítani arra, hogy az érdeklődők minél több játékot kipróbálhassanak – ebben óriási segítségünkre volt a Játszóház Projekt.
A kiállítást hat nagyobb témakör köré csoportosítottuk. Körüljártuk magát a társasjáték fogalmát, a szó eredetét, azt, hogy régen mit neveztek társasjátéknak. Foglalkoztunk néhány közismert játék (például a Ki nevet a végén?, a Gazdálkodj okosan) történetével, kicsit bepillantottunk a sakk és a kártya világába, s bemutattuk néhány mostani, népszerűnek számító társasjáték mechanikáját. 
A visszajelzések alapján a kiállítás igen sikeresnek mondható, úgy tűnt, hogy a látogatók közül mindenki megtalálta a maga számítását – azok is, akik nosztalgiázni érkeztek és azok is, akik szerettek volna valami újat megtudni a társasjátékos kultúra kialakulásáról, elterjedéséről.
– A társasjátékok az elmúlt tíz évben reneszánszukat élik Magyarországon is. Milyen történeti hagyományokkal rendelkezik hazánk a társasjátékok világában?
– Alig több mint száz éve olyan játékokat neveztek társasjátéknak, mint a bújócska, a zálogosdi, a barkochba vagy a sport és ügyességi játékok. Ezzel párhuzamosan a társasjáték szót kezdték használni azokra a mai fogalmainkhoz már közelebb álló gyári termékekre is, melyek a 19. század végétől, főleg német területekről érkeztek hazánkba. Eleinte kiváltságnak számított, ha valaki hozzájutott egy-egy ilyen játékhoz, azonban az ipari-kereskedelmi fejlődésnek és később a tömeggyártásnak köszönhetően egyre szélesebb rétegek engedhették meg maguknak a szórakozásnak ezt a módját. 
– Melyek a ma ismert társasjátékok elődei?
– Például az úgynevezett kérdés-felelet játék kétségtelenül a 19. század egyik legkedveltebb társasjátéka volt. A 18. század második felében Nyugat-Európában jelentek meg először olyan nyomtatott kártyacsomagok, melyeknek egyik fele kérdés-, másik fele válaszlapokból állt. Magyarországon az 1860-as évektől az ilyen kártyák mellett könyv formátumban is több kiadást és házilag készített változatot ismerünk. Utóbbiakhoz a résztvevők egy kis textilzsákból húztak sorszámot, ami alapján a játékvezető felolvasta a rájuk vonatkozó feleletet. A véletlenszerűen összepárosított, komikus és sokszor pajkos helyzeteken a társaság rendkívül jól mulatott. Ahogy a Széchenyi-család hagyatékában fennmaradt játéklapok bizonyítják, akár utólag visszaemlékezve is – hiszen a család tagjai gondosan leírták az egy-egy ilyen játék során született tréfás válaszokat.
Érdemes még megemlíteni I. József történelmi libajátékát, amelyet a hazánkban őrzött legkorábbi játéktáblaként tartunk számon. A latin nyelvű felirat szerint a készítő 1687-ben ajánlotta a nem sokkal később gyermekfővel királlyá koronázott I. Józsefnek. A spirálvonalban tekeredő tábla 57 mezője egy-egy évszázad legfőbb eseményeit tartalmazza, és három részre tagolva mutatja be az emberiség történetét: a Teremtéstől Ábrahámig, Ábrahámtól Krisztusig és Krisztustól József főherceg 17. századáig. A kronológiai felosztást és a szabályokat zöld levelekkel keretezve a tábla közepén olvashatjuk, a két alsó sarokban Bécs és Buda várának visszavívása látható. A libajáték e speciális változata valószínűleg arra szolgált, hogy a gyermek József játékos formában ismerkedhessen meg a világ történelmével.
– Mennyire kitapintható a társasjáték és a politika kapcsolata?
– Érdekes megfigyelni, hogy a mindenkori hatalom manipulációs törekvései hogyan hatották át a hétköznapi életet – akár a játékokra vonatkoztatva is. A trianoni békeszerződés aláírását követő években sorra jelentek meg a revíziós és irredenta társasjátékok, például a Szerezzük vissza Nagy Magyarországot! című játék, amely a doboz fedelében található leírás szerint „irredenta társasjáték, mely alkalmas az ifjúságban a trianoni igazságtalanság tudatát ébren tartani”. A játék célja az elszakított megyék visszahódítása. A társasjáték különböző években kiadott változatai nyomon követik, hogy a bécsi döntések értelmében hogyan módosultak az országhatárok.
A játékok szempontjából szintén érdekes korszak volt az ’50-es évek, ugyanis a Minisztertanács 1952-ben megalakította a Játékfelülvizsgáló Bizottságot, amelynek feladata volt, hogy pedagógiai, technikai, egészségügyi és főleg ideológiai szempontból felülvizsgálja a forgalomban lévő játékokat. Ennek a felülvizsgálatnak esett áldozatul az imperializmus jelképének tekintett Monopoly és a Capitaly is, ám ezek a játékok akkora űrt hagytak maguk után, hogy helyettük megalkották a Teljesítsd a tervet! című, erősen propagandisztikus társasjátékot.
– Mit tudhatunk a mai magyar társasjátékcsoportok kialakulásáról?
– Annak, hogy a társasjátékozás az otthonokat kinőve több száz fős klubok szórakozásává válhasson, elengedhetetlen feltétele volt az internet. A kilencvenes években a szerepjátékokat (role-playing game) játszóknak már erős közössége volt, akik nyitott találkozókat is szerveztek. A magyar játékosok 1998-ban hozták létre weboldalukat, az rpg.hu-t, ahol egy év múlva néhány csoporttag elindított egy önálló társasjátékos fórumot. Innentől egyenes út vezetett az első nyitott és rendszeres társasjátékos összejövetelek megszervezéséig, melyeknek 2003-tól a CDFŰ teázó adott otthont. Megszokottá vált a társasokkal érkező, asztali lámpáknál játszó vendégek látványa, akik hamarosan ki is nőtték a teázót. A klubélet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Rottenbiller utcai fiókjában folytatódott, ahol 2005-ben megalakult a Magyar Társasjátékos Egyesület. A kétezres évek elején jöttek létre az első társasjátékboltok, amelyek végre itthon is könnyen elérhetővé tették a modern társasokat.
Napjainkban óriási népszerűségnek örvend a társasjáték, és bízunk abban, hogy a Kiscelli Múzeumban megrendezett kiállításunkkal egy kicsit mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy minél többen kedvet kapjanak a közös játékhoz, újabb és újabb játékok kipróbálásához.
Tóth Gábor
A témában olvasásra ajánljuk:
Pierrot: A magamfajta eszképisták szívesen elmerülnek a játékban
