Sokadszorra mutatott rá a minap a Gyurcsány-nej a drámai jelenségre: fiatalok élnek a munkaerő szabad áramlásának európai uniós lehetőségével. Dobrev asszony szerint ez az úgynevezett kivándorlás „speciálisan magyar” problémaként (bezzeg Románia, haha) „gátolja az ország fejlődését” – ha egyáltalán lenne még mit gátolni, tudjuk jól, hisz azt minden eminens dékás megtanulta már az első leckében, hogy ebben az országban konkrétan eleve nem fejlődik semmi a’ Orbán miatt, legfeljebb vissza.
Mármost attól tartok, hogy ebben a kérdésben én, az ócska, bezárkózó konzervatív patrióta européerebb vagyok szeretett EP-képviselőnknél. Szerintem ugyanis menjen a fiatal, ha épp nincs jobb dolga, már ha nem egy rotterdami bordély a desztináció.
Hisz ahogy évszázadokkal ezelőtt a derék céhlegények és a peregrináció keretében külföldön tanuló nemesek, úgy a mai ifjak is nyugodtan szétnézhetnek egy kicsit a világban – nagy felismerések születhetnek az ilyesfajta tapasztalásokból (hallgassunk kiábrándítóan gagyi órákat neves európai egyetemeken, rögvest rádöbbenünk, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók; közlekedjünk napi szinten csúcsforgalom idején egy-egy nyugati fővárosban, máris remegve sírjuk vissza a BKV-t).
Maga a menés tehát hosszú távon akár még üdvös is lehet. Amennyiben a menést követi a hazajövés.
És itt szeretném felhívni a figyelmet az ún. független, objektív internetes újságírás felelősségére.
hirdetésUgyanis. Statisztikailag nem túl jelentős, ámde egyértelmű tendenciákat mutató saját megfigyeléseim alapján az, aki külföldön élve kizárólag balliberális portálokról tájékozódik a magyar valóságot és életminőséget illetően, még pszichoszomatikus tünetekkel járó honvágy esetén is kategorikusan kizárja a visszaköltözés lehetőségét. Bárhova, csak Magyarisztánba nem. Merazorbán.
Amikor jelen sorok írója úgy döntött, ő bizony fogja a know-how-t és a keményvalutát, és hazajön vele, balliberális honfitársai szánakozva néztek rá, a nyilvánvalóan megzakkant önsorsrontó idealistára, aki önszántából otthagyja a tejjel-mézzel folyó liberális nihilt és visszamegy a fullfasiszta-putyinista (sic!) Mordorba, ahol minden, de minden, de minden, de tényleg M.I.N.D.E.N sz*r. Nem félsz? Meg fogsz élni? Nem riaszt el az otthoni hangulat?? Mi van, ha nem tudsz visszajönni??? – sorjáztak az aggódó kérdések, mintha legalábbis észak-koreai expedícióra nyergeltem volna épp az Édenkertből.
Ami persze érthető; kinek is lenne vonzó az az ország, amelyről jót évek óta nem hallott, ahol még a GDP-növekedés is a közelgő államcsőd nyilvánvaló jele, és ahol egy merő fób minden mucsai paraszt. Aki egy ilyen helyre hazamegy, és mégse pusztul bele, az egyértelműen csak a szabályt erősítő kivétel lehet; jobb az ilyesmivel nem is próbálkozni.
Ezért aztán szeretném kérni a drága Klára asszonyt, ha annyira aggódik a fiatalok végleges kinnmaradása miatt, ne rémisztgesse szegényeket mindeközben (ugyanazon szájával) a küszöbön álló klerikális terrorral, mert a nyugaton dolgozó szerencsétlen ateista bizony beveszi, és azzal a lendülettel rohan a külföldi állampolgárságért (true story). Miként az se ártana, ha egynémely kiváló publicista inkább csak minden második cikkében hiszterizálna olyan cizelláltan árnyalt mondatokkal, hogyaszongya „De milyen az a társadalom, ahol csak a totális szervilizmussal érvényesülhetsz?” (írta: Karafiáth Orsolya, akinek kétévente jelenik meg könyve egy neves kiadónál a rettenetes nemérvényesülésében, zárójel bezárva). Mert ha ilyeneket írogat a balliberális publicista, akkor messze élő olvasója bizony elhiszi, és félelmében inkább örök életére bebetonozza magát a Magyarországtól kellően távoli, biztosnak vélt egzisztenciájába.
Miközben a bugris jobboldaliak meg sorra hazaköltöznek. Hát kell ez nektek, dékások?
Francesca Rivafinoli
