Steiner Kristóf újradefiniálná a házasság fogalmát

Ha eddig nem tudtad volna, miről is szól valójában a házasság, semmi gond, nem maradsz segítség nélkül! Steiner Kristóf, a nyíltan homoszexuális, közösségi oldalán magát hivatásos történetmesélőként bemutató vegán illető a WMN.hu-n megjelent írásában egyszerre reklámozza a válást, ekézi a hagyományos családmodellt, és buzdít a szélsőséges kapcsolati formákra – teszi mindezt monumentális klisék pufogtatása közben.

„Aki egynél többször volt már házas, az nagyon szerencsés ember – tudja ugyanis, hogy nincs két egyforma házasság… Igaz, aki (még) csak egyszer házasodott, de már benne van a buliban jó néhány éve, szintén megtapasztalhatta: a házasság (mint minden emberi kapcsolat) folyamatosan változik, így aztán még egyetlen férjhez menés/nőül vevés kapcsán is megtapasztalható számtalanféle, -fajta házastársi viszony, ahogy telik-múlik az idő.”

Ezekkel a mondatokkal kezd gondolatai kifejtésébe Steiner Kristóf, akinek egész írásáról süt, hogy nem igazán tudja, mit is jelent valójában, amikor két ember összeköti az életét. „Nincs két egyforma házasság” – köszönjük szépen, de azért ahhoz, hogy erre a „mély” igazságra rájöjjünk, nem feltétlenül kell elválnunk. Kristóf közben azért arra is felhívja a figyelmet, hogy egy házasságon belül is tud minden folyamatosan változni, azonban ha mégsem, váljunk el nyugodtan, hisz akkor leszünk csak igazán szerencsések!

Sokatmondó, hogy Steiner Kristóf szavait éppen a házasság napja alkalmából osztotta meg, ami egész mást jelent a számára, mint annak a sok begyepesedettnek, akiknek a fogalom még mindig férfi és nő közötti intézményesített, Isten által megáldott, életre szóló szövetséget takar.

Bár emberi természetünknél fogva hajlunk rá, hogy általánosítsunk, magunknak és másoknak is ártunk vele, ha a házasság kapcsán (is) megtesszük” – mondja Kristóf, s

közben elfeledkezik róla, hogy sajnos éppen a hozzá hasonlók általánosítanak leginkább a hagyományos házasság intézményét illetően, s próbálnak e keretek közül ezer és ezer kiskapun keresztül kitörni.

Mit kitörni, beleordítani saját elgondolásukat az emberek arcába, ha akarják, ha nem.  

A fű zöld, az ég kék, az alma nem körte

Steiner Kristóf írásában egyébként találunk néhány egészen vállalható, nyomokban kliséket tartalmazó mondatot is, például:

„Kijelenthetjük, hogy az ember végérvényben csak önmagára számíthat, mert csalódtunk egy barátban, de az a helyzet, hogy a személyes csalódás nem járatja le a barátság intézményét teljes egészében”.

Vagy:

„Emberi relációkat – így házasságokat is – összehasonlítani nagyjából annyira lehet, mint különféle állatokat. Igen, a rinocérosz nagyobb, mint a pinty, a teknősnek meg keményebb a páncélja, mint amilyen a macska szőre, csak van-e bármi értelme összevetni őket?”.

Azonban ezek után sajnos olyan okfejtésbe kezd, amellyel sehogy sem tudunk egyetérteni:

„Miközben mi, itt Európa kellős közepén egyenesen törvénysértőnek, polgárpukkasztónak és erkölcstelennek tekintjük a többnejűséget, a bigámiát vagy akár azt, ha valaki egy házasságból kiszállva máris megkezdi a következőt, más kultúrkörben normális, hogy egy férfi csakis több feleséggel érzi teljesnek az életét”.

Kép forrása: Steiner Kristóf Facebook-oldala

Igen, Kristóf, jó helyre tájoltál be minket, ha nem tűnt volna fel,

Európa szívében egyelőre keresztény hagyományokra épülő kultúrákat és társadalmakat találsz, amelyek értékrendjüknél és szokásaiknál fogva sem a többnejűséget, sem a bigámiát nem fogadják el.

Hogy valaki a válása után mikor lép új kapcsolatba, az pedig mindenkinek a magánügye, a személyes sérelmeidet ne vetítsd ki a társadalomra, hiszen hogy is mondtad? – „emberi természetünknél fogva hajlunk rá, hogy általánosítsunk”. Steiner Kristóf muzulmán hagyományok iránti érzékenyítése bár kétségtelenül szép próbálkozás, azonban illene picit tájékozottabbnak lennie azt illetően, hogy a muszlim vallás hogyan is gondolkodik a nőkről és a nők szerepéről valójában. Hát, annyit elárulhatunk, hogy nem egy leányálom.

„De egyáltalán nem ritka az sem, hogy az asszony választhat több férjet – az Amazonas természeti népeitől egészen Tibet őslakosaiig –, és olyan szubkultúra is akad, ahol, ha a férj eltávozik, a feleség azon nyomban hozzámegy az elhunyt valamelyik testvéréhez.”

És azt tudtátok, hogy a nőstény imádkozósáska párzás után felfalja a hímet? És azt, hogy az oroszlánfalkákban, ha egy új hím veszi át a falka vezetését, az új falkavezér gyakran megöli az előző alomból származó kölyköket, s azok anyjai ezután körülbelül két héttel újra ivarzanak? Sokan belemártják a kalácsot a kakaóba, de én úgy nem szeretem, és amúgy sem szeretem a kakaót se.

Önellentmondásba fulladó utak

„Mindez akár deviánsnak is hangozhat olyanok számára, akiknek meggyőződésük, hogy az egyetlen helyes társadalmi rend csakis a miénk – én viszont nem ilyen vagyok. Félreértés ne essék, nincs ellenemre a klasszikus, vagyis inkább modern európai családmodell képe, de az, hogy pont ide, pont most sikerült megszületnem, nem jelenti azt, hogy gondolkodás nélkül követek minden írott és íratlan szabályt, csak mert »így szoktuk«.”

Hujuj, Steiner Kristóf a büszke, a deviáns, a lázadó.

Bár arról nem vagyunk meggyőződve, hogy a homoszexuális közösség minden tagja értékeli, amit például a Pride-on szokott művelni, vagy hogy az identitásból történő népszerűségkovácsolás mindenki számára szimpatikus lenne. De hát, valamiből meg kell élni, ugyebár.

Továbbá nagyon sajnáljuk, ha nem tetszik a nálunk működő társadalmi rend, azonban az „így szoktuk” a többségi társadalom által elfogadott és követett norma, szokás- és értékrendszert jelenti, nem valamely ósdi hóbortot, melyet illene már levetkőzni.

„Amiben feltétel nélkül hiszek, az az, hogy a házasság akkor ideális, ha egymás kölcsönös támogatásáról szól, akármit jelentsen is ez a benne részt vevőknek.”

Észrevesszük azt a csodálatos, gyémántosan csillogó, lágyan pöfékelő aranyajtócskát, melyet az „akármit jelentsen is ez a benne részt vevőknek” mondatrész jelent?

Hogy világosabban lássunk, olvassuk csak tovább a gondolatmenetet:

„Nincs hozzá közöm, kinek hány férje-felesége-élettársa-szeretője akad, (…), ahogyan semmi jogom beleszólni abba, ha egy házaspár időről időre idegenekkel (vagy barátokkal) osztja meg az ágyát, és nem hiszek abban, hogy a monogámia határozza meg egy viszony minőségét. Nincs jogom beleszólni abba, ha valaki tizenhat évesen megházasodik, és halála napjáig ugyanazzal az emberrel hál – ebben az esetben sem hiszem, hogy kétségkívül csakis unalom és szürkeség várhat a hűséges párosra”.

A helyzet az, hogy ha mással is le akarsz feküdni, ha képtelen vagy hűséges lenni, ha nyitott kapcsolatra vagy pusztán egy élettársra vágysz, felesleges megházasodnod. Ha valaki így gondolkodik, annak miért adna bármivel is többet a házasság?

Hogy is mondják a liberálisok? „A házasság csak egy papír.” Nekik. Nekünk, „régimódiaknak” azonban milliószor többet ér annál.

Szóval értjük, ugye? Kezd világossá válni, hogy Steiner Kristófnak valójában halvány lila gőze sincs arról, hogy mit jelent a házasság: egyszer a kölcsönös megbecsülést, az őszinteséget hirdeti mindenek felett, majd játszi könnyedséggel próbálja meg elhitetni velünk, hogy a nyitott kapcsolat jó, szeretőt tartani oké, a barátok közötti orgia dicséretes, és talán, de igencsak talán annak sem olyan nagyon szörnyű az élete, aki a monogámiát választja. 

Senki sem mondta, hogy könnyű 

Kedves Kristóf, amit te képviselsz, az a könnyebb út.

A könnyű és kényelmes út azonban igen ritkán a jó út, legtöbbször totális kiégéshez és káoszhoz vezet. Látjuk ezt az életeden is: a cikkek, melyekben szerepelsz, a rólad megjelenő hírek tökéletes képet adnak útkereső, züllöttségbe fulladó és közben a biztonságot, bizonyosságot még csak érintgetni sem képes lényedről.

Eszünkben sincs úgy gondolni, hogy ez az út a boldogsághoz vezet. Egyszerűen nem hiteles az élet, amelyet élsz. Teljes énközpontúság a másik figyelembevétele nélkül, és az sem véletlen, hogy gyermekekről szó sem esik írásodban. 

Kép forrása: unsplash.com

Szóval köszönjük szépen, hogy tanácsokat adtál, miért váljunk el, és miért ne legyünk monogámok, de azért mi ismerünk jó néhány olyan hitben és szeretetben kötött házasságot, mely kitart egy életen át, és még csak nem is erőlködnek azon, hogy ezt bizonygassák. Senki sem mondja, hogy könnyű, sőt, irgalmatlanul nehéz.

Rengeteg lemondással, a másikért hozott áldozatokkal és embert próbáló önfeláldozással jár. Mégis, ezek az áldott harcok mutatják meg leginkább a házasság értelmét, lényegét, a másik önzetlen szeretete pedig olyan minőségű boldogságot ad, melyet semmi más nem tud pótolni.

Kívánjuk, hogy egyszer te is megtapasztald, milyen az olyan élet, melyben a sallangokat lerázva magadról végre meglátod majd a Lényeget. 

Kiemelt képünk forrása: Steiner Kristóf Facebook-oldala.