Vircsaft

Tavaly ősszel a németországi türingiai tartományi választások eredményeképpen a kereszténydemokraták (CDU) és az AfD jobboldali frakciója többséget tudott biztosítani Thomas Kemmerichnek, a szabaddemokraták (FDP) tartományi miniszterelnök-jelöltjének. Ezek után azt hihetnénk, hogy innentől kezdve megkezdődhettek a munkával teli szorgos hétköznapok. Ám nem így történt.

 

Német nagyvárosokban kezdtek el tüntetni zavaros hátterű csoportok a fenti pártok ellen, Angela Merkel szövetségi kancellár (CDU-színekben!) a demokrácia sötét napjának nevezte a szavazást, és nemes egyszerűséggel kijelentette: azt semmissé kell tenni. Mindezt pusztán azért, mert szerintük a koalícióban résztvevő tagok egész egyszerűen fasiszták. Hogy erre milyen bizonyíték van, vagy egyáltalán mire alapozzák ezt a kijelentést, ilyen apróságokkal nem „untatták” a közvéleményt. Fasiszták, és kész!

Jól értem? Merkel Mutti és a balliberálisok szerint, ha számukra nem szimpatikus személyek, pártok a választók döntése nyomán alkotnak koalíciót, akkor egész egyszerűen le kell őket fasisztázni, és az eredményt semmissé kell tenni. Hát így jutott el Németország 2020-ra a demokrácia azon „magasságába”, ahol Magyarország 1948 és 1990 között tanyázott.

Higgyék el, kedves Olvasók, nekem sem könnyű elfogadnom, hogy a balliberális korrupcióban nyakig ülő kispesti vezetés által irányított kerületben élek, ráadásul a szintén balliberális irányítású főváros „ölelő karjaiban”. Ám fel sem merült bennem, hogy ezeket a vezetőket lefasisztázzam, vagy pedig követeljem, hogy semmisítsék meg a választási eredményt, ami alapján ők vezetik a kerületet és a fővárost.

Na látják, ez a különbség a balliberálisok és a mi demokráciafelfogásunk között. Egyébiránt egyetértek kancellár asszonnyal, kijelentése után valóban ez lett a demokrácia sötét napja Németországban, csak pont nem úgy, ahogy ő azt értette…

Utóirat: időközben a tartományi miniszterelnök a mocskolódások és a nyomás hatására lemondott tisztségéről…

Tarnai Richárd