Ki a fiatal, Orbán vagy Karácsony? Lássuk a posztjaik alapján!

Aligha van az online világban nagyobb politikusi erény, mint a sebesség legyőzésének erénye. A sebesség feletti győzelem a fiatalossághoz köt; nem értése pedig elöregít még akkor is, ha egyébként papíron fiatalok vagyunk.

Orbán Viktor a minap Berlinbe érkezett. A miniszterelnök hivatalos Facebook-oldalán ezzel kapcsolatban egy nagyon egyszerű, az eseményt szikáran rögzítő képet találunk, fölötte meg egy egyszerre önbizalommal teli és rendkívül jólesően önironikus tőmondatot:

A sas leszállt.

Orbán Viktor Berlinben. Forrás: Facebook, Orbán Viktor hivatalos oldala.

Mindent értünk: itt Magyarország négyszer megválasztott miniszterelnöke beszél, akitől ugyanakkor egyáltalán nem áll messze az önmagával szembeni józan és egészséges távolságtartás sem. Munka közben is tájékoztat – de soha nem a munka helyett. Ráadásul ez a tömör közlés (nincs egy másodperc, és máris a fejünkbe költözött) egyúttal az épp működtetett műfaj öndefinícióját – a rövidség magyarázatát – is rendkívül ügyesen magában foglalja („A sas nem kapdos legyeket”, hallhatjuk ki belőle szinte rögtön – nem kell mindenre reagálni, nem kell mindig mindent bő lére ereszteni, tesszük hozzá magunkban máris).

Orbán Viktor Facebook-oldalának saját, szinte tökélyre fejlesztett, az egyes megszólalásokat hálózat-szerűen egybekapcsoló, kulcsszavakat és -mondatokat teremteni képes, vagyis szüntelenül „cselekvő” nyelve van. Errefelé minden bejegyzés arra törekszik, hogy a definíció szerint folyamatosan száguldó befogadóval – tehát a választókkal – a lehető legnagyobb felületen érintkezhessen, és őket (főként) a miniszterelnöki cselekvés folytonos meglétéről hitelesen biztosítsa.

Ehhez képest Karácsony Gergely, a papíron nagyon fiatalos (a miniszterelnöknél legalábbis de facto évtizedekkel fiatalabb) főpolgármester mintha alig bírna lakatot tenni a szájára. Mintha tényleg nem értené, hogy mi is igazából a dolga, a cselekvést hatékonyan hírül adó üzenetek helyett rendre csacsogó, sőt szinte elviselhetetlenül fontoskodó és – nem mellesleg – szó szerint totálisan humortalan jegyzeteket tesz közzé (jóllehet pontosan tudjuk, hogy a sebességet képtelenség humor nélkül legyűrni, sőt, tulajdonképpen még elviselni is).

Pár nappal ezelőtt például ezt írta:

„Az önkormányzatoknak nem csak szimbolikus eszközei vannak arra, hogy elősegítsék a férfiak és a nők közötti különbségek eltűnését. Figyelnünk kell arra, hogy munkáltatóként könnyebbé tegyük az önkormányzatban, a szociális szférában és a fővárosi cégekben dolgozó nők mindennapjait. Meg kell tennünk mindent azért, hogy a gondoskodás megkapja azt a társadalmi megbecsültséget, amit megérdemel. Segítenünk kell azoknak a nőknek az életét, akik párkapcsolati erőszak áldozatai válnak. És mindenekelőtt meg kell hallanunk azoknak a civil szervezeteknek a hangját, akiknek hosszú évekre visszanyúló tapasztalatai vannak az esélyegyenlőség elősegítésében.

Ezekről beszélgettünk ma Varga Andreával, Miskolc alpolgármesterével, Ámon Katával, a CEU kutatójával és Balogh Lídiával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársával. Köszönöm az Új Egyenlőség és a Friedrich-Ebert-Stiftung együttműködését, remélem sok hasonló beszélgetésnek ad majd még otthont a nyitott Városháza!”

A fiatalságra elengedhetetlenül szükségünk van – a fiatalság a jövő. De hogy ki a fiatalos, azt nem feltétlenül a születési dátum dönti el…