Amikor a Macskafogó denevérei Drakulának muzsikáltak

– A rajzfilmesek általában irodalmi adaptációkat készítettek. Hogy alakult ki ez a szokás a Pannónia Filmstúdióban?

– A film egy iszonyú komplex műfaj, mert benne van az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színészet stb. A rajzfilmnél is hasonló a helyzet: oda is rengeteg minden kell, hiszen mindent  meg kell alkotni a semmiből. Ahhoz, hogy igazán éljen egy-egy filmbéli karakter, szükség van rajztudásra, ritmusérzékre és színészi vénára, hiszen el kell játszani a szerepeket a figurákkal, és nem utolsó sorban kell egy jó történet is. Nem feltétlenül van meg az animációs film készítőkben egyszerre minden. Az írói véna sokunkból hiányzott, ebből talán a legnagyobb kivétel Nepp József, aki igen sokoldalú volt: hátteret festett, zenét szerzett, történetet írt. Ebből kifolyólag ő soha nem is csinált irodalmi adaptációkat, hanem saját kútfőből merített, és azokat készítette el filmként.

Ugyanakkor nem lehet amellett elmenni, hogy a rajzfilm egy igen drága műfaj, kiváltképpen egy egész estés. Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió akkori igazgatója nem akart túl nagy kockázatot vállalni, ha lehetett biztosra ment az irodalmi adaptációkkal. Tudták, hogy nem lehet megbukni Petőfivel, Arannyal, Fazekassal… Ráadásul az első magyar egész estét rajzfilm az 1973-as Petőfi Sándor emlékévre készült el, mely igen nagy siker lett. Mindez szerepet játszott abban, hogy később is zömében nagy irodalmi klasszikusok lettek megrajzfilmesítve. A stúdió vezetése úgy gondolta, hogy akkor legalább a témát és a történetet nem kezdhetik ki a kritikusok. Elegek voltak nekünk azok a kritikák, hogy hogyan lehetett hozzányúlni a szöveghez, vagy éppen kihagyni belőle? A Lúdas Matyinál sem lehetett mindenben az eredeti szöveget követni. Gémes József Toldiját [Daliás idők, 1984] azért tervezte eredetileg némának, mert Arany versét nem lehetett egy az egyben felhasználni. Ő a cselekményre, a korra és a festőiségre helyezte a hangsúlyt. Kiváló filmet készített, mégis kikezdték, hogy miért nem az Arany-féle Toldit ábrázolta…  Mindezekből a visszajelzésekből a stúdióvezetés azt a következtetést vonta le, hogy ha klasszikusokhoz nyúlunk, akkor abból nagy baj nem lehet, legfeljebb a „hogyant” kritizálhatják meg. 

– Öntől nem ismerünk ilyen adaptációt, de esetleg Ön is szeretett volna irodalmi művet feldolgozni?

– Természetesen. Rejtő Jenő egyik regénye, A Piszkos Fred, a kapitány volt az a filmálmom, melyet szerettem volna megvalósítani. Ezzel a ’70-es évek végén próbálkoztam, akkor Rejtőt nagyon sokan szerették, de még nem volt eléggé klasszikus. Elkészítettem a tervet, melyet fel is terjesztettünk a film főigazgatósághoz. Onnan azonban úgy jött vissza Matolcsy, hogy

sajnos az elvtársak nem akarnak P. Howardot…

Ennyi évtized után azonban azt mondhatom, annyira nem is bánom, hogy nem valósult meg ez a rajzfilmem, mert biztosan bukás lett volna, ahogy a későbbiekben is minden Rejtő-adaptációs próbálkozás kudarc lett. Rejtőt nem lehet megfilmesíteni, a verbális humorát nem lehet más műfajba átültetni. Például vegyünk egy mondatát:

A cingár vörös csuklott, és egy szelíd gesztussal elhárította a tréfás lakájt, aki erre belezuhant a paravánba, kidöntötte a rabicfalat, és leszállt a konyhában.

Ez leírva nagyon jópofa, és úgy gondoltuk, hogy egyedül a korlátlan lehetőségű rajzfilmben lehet megcsinálni.  Később azonban kiderült, hogy élő szereplőkkel, trükkökkel is meg lehet csinálni hasonlókat, gondoljunk csak a Bud Spencer-filmekre, ahol ezek a bájos verekedések ugyancsak sikeresek lettek.

Miután a Piszkos Fred filmtervemet nem támogatták, kissé csalódott voltam, hiszen már készen volt a fél storyboard… Akkor úgy gondoltam, hogy a következő legyen a kevésbé támadható a Tizennégy karátos autó – mert az nem a fő műve Rejtőnek –, ami legalább annyira szórakoztató történet. Azokhoz is elkészültek a figuratervek, melyek szerintem még jobbak, mint a jelenleg a Műcsarnokban kiállított Jankovics Marcell figuratervek, pedig azok is zseniálisak! Marcell ott egy stílustablót készített, például a nők némelyike olyan, mintha egy divatlapból lépett volna elő. A Tizennégy karátos autó figuravilága sokkal egységesebb lett. Ez a terv azonban még embrionálisabb állapotában megszűnt, közben nekem is bejött bajor megrendelésre a Pumukli, ami a teljes kapacitásomat lekötötte.

– A Pumukli után elkészültek egész estét filmjei, többek között a legendássá vált Macskafogó, vagy a kevésbé ismert Egérút és a Macskafogó 2 is. Van esetleg olyan filmterve, ami még nem valósult meg?

– Több is van, az egyik egy teljesen kész filmterv, képes storyboarddal, figuratervekkel. Mely egy Macskafogó-ihletésű rajzfilm lett volna. Nepp József találta ki a történetet és a tündéri szóvicceket hozzá, ez lett volna a Vámpírok harca rajzfilm. Amikor az Egérutat csináltuk, akkor egy külföldi befektetővel tervezgettük a további együttműködést. Elmondta, hogy neki a Macskafogóból a kedvenc figurája Maxipotzak és denevértársai. Velük szeretett volna valamilyen filmet készíteni. Elkészült egy forgatókönyv, a Drakula kontra Maxipotzakék história, mivel akkoriban kezdtek ismét divatba jönni a vámpírfilmek.

– Mesélne erről a filmtervéről?

– A történet szerint Erdélyben Drakula már gyakorlatilag a környék összes élő emberének a vérét kiszipolyozta, de már nincs utánpótlás. Egyik éjjel ismét kiröppen a kastély toronyablakán, hogy egy kis vérre tegyen szert. Látja, hogy az egyik falusi házban még pislákol a mécses, ott éppen egy szegény néni haldoklik. Bemegy, és mivel már nincs mit szívni, még ő ad vérátömlesztést, hogy életben maradjon… Miután visszamegy, panaszkodik az inasának, Igorkának, hogy mivel itt már az életfeltételek teljesen beszűkültek, el kell hagyni Erdélyt. Éppen erről beszélgetnek, amikor a toronyszoba ablakán kopogtatnak kívülről. Meglepődve tapasztalja, hogy Piri néni az, aki beszól: „Csak beadtam a kulcsot!” ‒ és tényleg leteszi az ablakpárkányra ‒ majd elszállva örökre távozik… Tehát nincs más lehetősége Drakulának, mint hogy kivándoroljon Amerikába. Igorkával megszervezteti az útját. Hamburg kikötőjében Igorka meg is alkuszik, és kivel mással, mint Piszkos Freddel! Természetesen Piszkos Fred alaposan átveri őket, és valahol Közép-Amerikában teszi partra őket… Drakula elindul megismerni az új kontinenst, majd birtokba veszik éppen azt az indián templomot, ahol Maxipotzakék is élnek.

Drakula közben rettegésben tartja a környéket, az ottani birkák legnagyobb bánatára… A birkák is el vannak keseredve, hiszen nap mint nap szívja a vérüket az erdélyi gróf…  Ahogy a Hét mesterlövész című filmben, a helyi parasztok a védelmüket úgy szervezik meg, hogy hét puskás embert szerződtetnek, itt is hasonló történik, de mivel lehet felvenni a harcot egy vérszívó vámpírral? Úgy gondolják, hogy denevérekkel! Így a falu lakói elmennek felkeresni Maxipotzakot, hogy védje meg őket. Igen ám, de időközben Maxipotzakék vegetáriánusok lettek, csak paradicsomlevet isznak, és teljesen megszelídültek. Némi győzködés után azonban elvállalja a birkák védelmét. Maxipotzak elindul, és ahogy Yul Brynner a westernben elkezdi megszervezni a csapatát.

A denevérek különböző okfejtések után arra a következtetésre jutnak, hogy a zenével, a „muzsika hangjával”, erejével majd elbánnak a vámpírral. Egy hét tagú, mexikói mariachi zenekart alapítanak, és hangszereikkel együtt csatába indulnak. Igen ám, de a zenélő denevérekből Drakula pillanatok alatt hülyét csinál, és foglyul ejti őket. Időközben azonban Amerikában elterjed a hír, hogy egy európai gróf ütötte fel a fejét Közép-Amerikában, ezért elküldik Miss Blondie-t, a fiatal újságírót, hogy csináljon egy riportot Drakulával. Miss Blondie pedig ráveszi Drakulát, hogy menjen Hollywoodba, mert kiváló adottságai vannak, hogy filmszínész legyen. Sok egyéb kaland mellett végül Drakula elmegy Amerikába, ahol Lugosi Béla álnéven nagy karriert fut be, így a denevérek és a birkák is megmenekülnek további vegzálásaitól.

– Ha ez az ötlet készen volt már a Macskafogó 2 előtt, akkor miért nem ezt valósították meg? Elmondása alapján ebben a történetben több lett volna, mint abban.
– Maxipotzakon és pár vámpír barátján kívül semmilyen más kapcsolata nem lett volna a Macskafogóval. Viszont a pénzszerző producerek csak a Macskafogó folytatását akarták. Akkoriban Magyarországon magyar pénzt csak a Vukra és a Macskafogóra adtak a befektetők, mert ez a kettő volt a hívószó ezekben a körökben. Erre a vámpíros filmtervre azonban sohasem adtak pénzt. Amire mindig remény volt, az az volt, hogy meg lehetne csinálni a Macskafogó folytatását, melyet viszont Nepp Józseffel nem igazán akartunk, mert nem gondolkodtunk folytatásban. Ugyanakkor végső döntésünkben az is szerepet játszott, hogy tudtuk, a folytatással munkát és megélhetést adhatunk az egykori munkatársainknak egy olyan időszakban, amikor a magyar animáció valóban nehéz helyzetben volt. A folytatás, ha nem is lett igazán sikeres, nagyon jól animált, és technikai  szempontból túllép az elődjén.

– Ha lenne lehetőség arra, hogy megvalósuljon a Vámpírok harca című filmterve, nekivágna?
– Supervisor minőségben igen, de az, hogy nap mint nap a beállítási rajzokat készítsem manuálisan – olykor többet dolgozva, mint a beosztott munkatársak – már nem megy. Kivitelező rendezővel tudnám vállalni, mint ahogy a Macskafogó 2-ben is. Nagyon nagy leterheltséget jelent egy egész estét rajzfilm elkészítése, de részt vennék benne. Ám csak úgy tudnám vállalni a munkát, hogy mellette még a heti két tenisz és a lovaglás biztosítva legyen!

Címlapon: Ternovszky Béla figuraterve a „Vámpírok harca” munkacímű el nem készült rajzfilmhez (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)