Eltűnt épületek nyomában – A Lipót telefonközpont
A Lipót telefonközpont a 20. század első felének egyik legjelentősebb távközlési létesítménye volt. Az épület a Váci út 17. szám alatt, a Bulcsú utca sarkán helyezkedett el. 1927–1929 között épült Tichtl György postaműszaki főigazgató tervei alapján.
A neobarokk stílusú épületet a Magyar Posta megbízásából emelték. 
A telefonközpont a korszak egyik első automatizált távbeszélő központja volt, amely áttörést jelentett a kézi kapcsolású rendszerekkel szemben. Kezdetben 10-15 ezer fővonal kiszolgálására volt alkalmas, de a következő évtizedek során a rendszer kapacitását folyamatosan bővítették. Az 1960-as években például nyolcezer új telefonállomást létesítettek a központban. 
Az épület zártsorúan beépített, alápincézett, földszint és két-, illetve háromemeletes, magastetős kialakítású volt. A középső részen két, körülbelül 5 méteres belmagasságú szinttel, míg az oldalszárnyakon három darab 3,25 méteres szinttel rendelkezett. A Váci útra néző főhomlokzat középső rizalitjának két szélét mellvéd díszítette, melyek között manzárdablakok kaptak helyet. Míg a baloldali mellvéd alatt Magyarország angyalos címere, addig a jobboldalon, a székesfőváros oroszlános címere helyezkedett el. 
Az épület szinte sérülések nélkül vészelt át a II. világháborút és az 1956-os forradalom és szabadságharcot. Az 1960-as évek második felében egy emeletráépítést kapott, amely során eltűntek a középrizalit jellegzetes mellvédjei, az új széles nyílászárók nem illeszkedtek az eredeti neobarokk ablakokhoz.
A rendszerváltás után, a ’90-es években a technológia rohamos fejlődése és a távközlési szerkezetváltás miatt az ilyen központok szerepe fokozatosan háttérbe szorult. Az épületet 2010-ben lebontották, és helyére a V17 nevű hétemeletes irodaház épült az Aspectus Architect tervei szerint. 
Bár fizikailag már nem létezik, a Lipót telefonközpont a magyar ipartörténet és távközlés egyik legfontosabb darabja. A Postamúzeum és más archívumok őrzik az épület emlékét, fotókon és dokumentumokon keresztül.
Vezetőkép: A Lipót telefonközpont az 1940-es években. (Forrás: Gyulai Hírlap)
