Az új év alkalmából többrészes cikksorozatban gyűjtjük össze, hogy mire érdemes figyelni 2020-ban a világpolitikában. Az összefüggések ugyanis egyre bonyolultabbak, az információ egyre több, így nem árt igazodási pontot nyújtani azzal kapcsolatban, hogy melyek lehetnek a legfontosabb események. Az elemzést Olaszországgal folytatjuk.
Összetákolt koalíció
Tavaly úgy tűnt, hogy végre lehet egy stabil kormánya Olaszországnak. Bár az 5 Csillag és a Liga sok kérdésben nem értettek egyet, a legtöbb témában sikerült kompromisszumot találniuk. Egészen addig, amíg a kemény migrációs politikának köszönhetően a Liga és vezetője, Matteo Salvini népszerűsége nem kezdett ugrásszerűen emelkedni. Ezek után ugyanis
a kormányzati erőviszonyok már nem tükrözték a valós politikai erőviszonyokat.
Matteo Salvini tehát kilépett a kormányból, és új választást követelt. Az 5 Csillag azonban – féltve hatalmát – nem bízta a döntést a választókra, hanem összeállt a még nála is népszerűtlenebb baloldallal. A két párt koalíciója azóta egy népszerűtlenségi vesszőfutásnak tűnik, kérdés tehát, hogy 2020-ban meddig maradhat fenn az olasz társadalom által egyre inkább elutasított koalíció?
hirdetésA mainstreammel szemben
Ahogyan az is nagy kérdés, hogy mit tud tenni Matteo Salvini az azóta is töretlenül emelkedő népszerűségével. Ha ugyanis most lennének a választások, ő és szövetségesei egyedül is kormány tudnának alakítani. Fontos ugyanakkor, hogy a pénzügyi és migrációs kérdésekben is
a brüsszeli mainstreammel szembemenő Liga sok ellenfelet szerzett magának külföldön,
így komoly erők mozdulnak meg 2020-ban is egy választás megakadályozására és Salvini ellehetetlenítésére. Azzal is számolniuk kell azonban a Salvini-ellenes erőknek, hogy az olaszok egyre nagyobb tömege áll a Liga-vezér mögött, és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, sokáig nem érdemes az emberekkel szemben politizálni.
Migrációs frontvonalban
Az olasz politikai folyamatok – bár sokszor átláthatatlanok – egyre inkább egy kérdésre vezethetők vissza: a migrációra. Olaszország 2015 óta az egyik első számú frontországnak számít, a Líbiából induló csempészhajók és a velük együttműködő NGO-hajók számára ugyanis az olasz partok vannak legközelebb. A képlet egyszerű: az embercsempészek Líbiában lélekvesztőkre teszik a migránsokat, és szinte ezzel egy időben le is adják a drótot az NGO-hajóknak, amelyek a líbiai partoktól 10-12 kilométerre „kimentik” az illegális bevándorlókat – és ekkor már nem Líbia, hanem Olaszország felé indulnak velük.
A mediterrán taxinak köszönhetően Olaszország egyes részei 2018-ra szinte élhetetlenné váltak, a migránsok ellátása pedig hatalmas tehet rótt az olasz költségvetésre.
Az olasz emberek akarata alapján és Brüsszel akarata ellenére ennek vetett véget Matteo Salvini, amikor jogi és hatósági eszközökkel megnehezítette az NGO-hajók kikötését. Kiderült, hogy a határokat nemcsak szárazföldön – ahogyan Magyarország tette –, hanem tengeren is meg lehet védeni, és ezzel Salvini a bevándorláspárti erők első számú ellenségévé vált. Nem csoda, hogy a mostani kormány január elejére Salvini szinte összes intézkedését eltörölte, így 2020 egyik legnagyobb kérdése, hogy ismét felerősödik-e a migrációs válság Olaszországban. Ha igen, az csak tovább növelheti Salvini népszerűségét, és tovább élezheti a konfliktust az olasz vezetés és a társadalom között.
Fotó: MTI/EPA/SOS Méditerranée/Kenny Karpov
