Vincenzo Bassi olasz alkotmányjogászt 2019-ben választották a Katolikus Családok Európai Egyesülete elnökévé, korábban alelnökként segítette a szervezet munkáját. A múlt év végén tett Magyarországi látogatásuk során komoly érdeklődést mutattak a magyar családpolitika iránt – de nemcsak erről, hanem a család intézményét érő kihívásokról is beszélgettünk. 

– Milyen céllal hozták létre a Katolikus Családok Európai Szövetségét?

– A szervezetnek három célja van: az első, hogy hangot adjon az európai családok érdekeinek az európai intézményekben. A meglévő eszközeinkkel igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a családok fontosságára és a családra mint intézményesült struktúrára, ami szerintünk a társadalom alapját képezi. Egy racionálisabb, ha úgy tetszik, politikai nézőpontból arra törekszünk, hogy felhívjuk a figyelmet: a családok megőrzése nemcsak politikai, de anyagi érdek is. A második feladatunk az, hogy tájékoztassuk a családokat arról, ami az ő ügyeiket érinti összeurópai szinten, vagy éppen arról, hogy milyen kihívások érik őket és a család szerepét általában. A harmadik célunk pedig az, hogy támogassuk és összefogjuk az európai családi szervezeteket. A FAFCE pár évvel korábbra nyúlik vissza, de hivatalosan 1997-ben hozták létre a szervezetet.

– Hogyan írná le a szervezet küldetését?

– A fő küldetésünk, hogy meggyőzzük az embereket: családok nélkül jövő sincs. Gyermekekre van szükségünk, új generációkra, valamint családon belüli és azon kívüli szolidaritásra is. A családok jelentik bármely társadalom alapját, e nélkül csupán egy törékeny közösségről beszélhetünk.

hirdetés

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a családok nem csak a társadalom egy részét képezik, hanem ők maguk a társadalom.

Ez így rendkívül egyszerűnek tűnik, azonban néha azok a problémák, amelyekre keressük a választ, nagyon összetettek, mindazonáltal sosem szabad szem elől tévesztenünk a célunkat.

Fotó: Vasárnap.hu.

– Milyen alkalomból látogattak Magyarországra?

– Kaptunk egy meghívást a Kopp Mária Intézettől, ahol egy nemzetközi egyeztetésen vettünk részt, amelynek fókuszában a család értéke állt, emellett számos szakértő is részt vett az eseményen, a tengeren túlról is. Van egyébként magyar tagja is a szervezetünknek, a Magyar Katolikus Családegyesület. A látogatás másik célja az volt, hogy jobban megismerjük a magyar családpolitikát. Minden egyes látogatásunk alkalmával olyan emberekkel találkozunk, akik valamilyen szerepet vállalnak a család kérdéskörében, a családpolitikában, így lehetőségünk nyílik a tapasztalatcserére, amelyet később akár európai szintre is emelhetünk.

– Tudna mondani néhány olyan kihívást, amellyel a családok szembesülnek ma Európában?

– Kihívás például az, hogy elismerjék, a család társadalmi erőforrás. Sokan úgy gondolják, a család felcserélhető más egységekkel, más struktúrákkal. Ha ez a nézet széles körben elterjed, és többséget szerez magának, nem gondolom, hogy pozitív jövő előtt állunk, pontosabban mondva, Európa számára nem lesz jövő. Ezért fontos, hogy minket is széles körben elismerjenek, ezáltal felelősséget vállalhassunk nem pusztán a családokért, hanem a közjóért is.

– Ön hogyan definiálná a családot?

– A család a társadalom alapját képezi a generatív funkciójának értékén keresztül.

– Hogyan jellemezne egy jól funkcionáló családot?

– Ahogy azt már említettem, a család alapvető természete, hogy „generatív” legyen. Ebből kiindulva a család kiveszi a részét a társadalmi munkából, és hozzájárul a közjóhoz azon keresztül, hogy nyitott az életre, emellett pedig a családtagok is segítik egymást. A család az eredeti intézmény, amelyben az egyik hozzásegíti a megfelelő élethez a másikat, és nyitottak az új élet megszületésére, befogadására.

Odaadva így önmagukat egymásnak mint férfi és nő, házastársakként működnek együtt, amely a közjó szempontjából is nagy relevanciával bír.

– Milyen területeken és hogyan tud a FAFCE aktívan működni, hogy megerősítse a család intézményét Európában? Milyen csatornákon keresztül képesek elérni a politika szintjéig?

– Azáltal, hogy huszonhét katolikus indíttatású családi szövetséget fogunk össze, miénk a megtiszteltetés és kötelesség, hogy egy olyan eredeti ötlettel álljunk elő az európai intézményekben, amellyel a családok hangja lehetünk a kontinensen. A brüsszeli irodánk szorosan együttműködik a fő európai intézményekkel, civil szervezetekkel és a katolikus egyházzal annak érdekében, hogy népszerűsítse a családbarát hozzáállást az EU intézményeiben. Mindemellett arra biztatjuk a tagállami családszervezeteket, hogy új mozgalmat hozzanak létre.

Ezek a szervezetek lehetnek a válasz Szent II. János Pál Familiaris Consortio című enciklikájára is: fontos lenne, hogy a családok tudatosan vállalják a „főszerepet” a családpolitikában, és vállalják a felelősséget a társadalmi átalakulásért.

Máskülönben ők lesznek az első áldozatai a saját közömbösségüknek. A családok hangja, valamint a leadott szavazatuk az, amivel meg lehet győzni a döntéshozói réteget.

Fotó: Vasárnap.hu.

– A konzervatív álláspont szerint a család a társadalom építőköve. J. D. Unwin Sex and Culture (Szex és kultúra) című könyvében azt írja, hogy ha aláássák a hagyományos családstruktúrát, elkezdődik egy társadalmi leépülés (entrópia), és pár generáció után a társadalom képtelen lesz normálisan funkcionálni. Hogyan lehetne ezt a problémát napjaink Európájában kezelni?

– Alapvetően egy megújult törekvéssel a közjóért:

társadalmunk gyakorlatilag megöli saját magát, nemcsak a teljes és ellenőrizetlen digitalizáció eszközével, hanem az atomizációval és az alacsony reprodukciós rátával is.

Egy európai állam sem éri el jelenleg a 2,1-es szaporodási rátát. Egyre kevesebben kötnek házasságot. A Schuman Alapítvány pár éve közölt egy jelentést arról, milyen demográfiai kihívásokkal kell 2050-ben szembenézni (Europe 2050: Demographic Suicide). Egészen addig csak a FAFCE létezett, amely szervezetként felhívta erre a figyelmet. Mostanra már van egy európai biztosunk is, aki a demográfiáért felel, és mi is támogatunk egy európai parlamenti vegyes bizottságot ebben a témában. Vannak változások politikai szinten is, de sokkal többre van szükség. Kulturális változásra lenne szükség, amely ismét a családot helyezi a középpontba, és maga mögött hagyja az individualizmust.

Vissza kell adnunk a reményt az európai ifjúságnak!

– A néhány napos magyarországi látogatás során milyen eredményeket sikerült elérni?

– Sikerült jobban megértenünk a magyar családpolitikát, amely bizonyos tekintetben élen jár Európában. Fontos megbeszélésen vettünk részt Novák Katalin államtitkár asszonnyal, akivel egyetértettünk abban, hogy meg kell osztanunk a jó gyakorlatokat, és a szubszidiaritás elve (a bizonyos területeken történő beavatkozás legmegfelelőbb szintjének meghatározása) alapján kell kezelni a családpolitikát. Sikerült találkoznunk Rétvári Bence államtitkár úrral, őexcellenciája Mgr. Michael Blume Magyarországra akkreditált apostoli nunciussal és Korencsi Attilával, a Magyar Katolikus Jogászok Társulásának elnökével, valamint a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetőjével is.

Fontos, hogy beszéljünk a magyar családpolitika sikereiről!

A szolidaritás kérdése is, hogy segítünk-e azoknak nőknek és férfiaknak, akik mindennap megtapasztalják az ellenséges hozzáállást azon intézmények részéről, amelyek ugyan kimondatlanul, de egy gyermektelen társadalomért dolgoznak. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy annak a társadalomnak, amelyben egyre kevesebb a gyermek, annak nincs jövője. A család éppen ezért generatív, nyitott az élet továbbadására és garancia a jövőre. Reményekkel telve hagyjuk el Budapestet.

KB

Fotók: Vasárnap.hu