Ezidőtájt az emberré lett Isten Fiát ünnepeljük. Micsoda méltóságra emelkedett az emberi természet, hogy az Isten benne testet öltött! Az angyaloknak nincs testük, ezért bár a Mindenható színe előtt állhatnak, mégsem kerülhetnek olyan közelségbe vele, mint ahogyan mi. Nem meglepő, hogy a sátán mint bukott angyal miért annyira dühös és irigy az emberi nemre, kiváltképp pedig Máriára, akiben Jézus Krisztus megfogant. De vajon mit keresnek az angyalok a betlehemi születéstörténetben? Pusztán édeskés díszlet lenne az ő istendicséretük, vagy a számukra kirendelt feladatukat végzik?
Az angyalok a nevükben hordozzák a küldetésüket. Rafael (Isten gyógyít), Michael (Ki olyan, mint az Isten?), Gábriel (Isten hírnöke), társaikhoz hasonlóan isteni feladatot teljesítenek a földön a Biblia szerint. Bár az emberi természet felett állnak, mégis az embert szolgálják. Nagyon jó szellemi lények az emberek segítségére. A feladatukon kívül összességében nem sokat tudunk róluk.
Lucifer (Fényhozó) csodálatos megbízatása ellenére gőgös lett, fellázadt, mert olyan akart lenni, mint az Isten.
Ha az ember ember tud maradni, akkor fogja tudni dicsőíteni az Istent. Az édenkertben az első emberpár elhitte a hazugság fejedelmének hamisan kígyózó ígéreteit, amelynek bukás lett a vége. De Isten irgalma az ember iránt ekkor sem szűnt meg, ezért hangzik el már rögtön a helyreállítás ígérete: „Az Úristen így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,14).
A bukott angyalok lázadásuk következményeként kizárták magukat az isteni szeretetből és közelségből is. Ezzel szemben a többi angyal szüntelenül szemlélheti Isten csodálatos szépségét és nagyságát, és Szent Mihály arkangyallal együtt azt kiáltja, hogy „ki olyan, mint az Isten?”, hiszen nincs hozzá mérhető.
Ki lehetne ilyen szent, hatalmas és dicsőséges, mint maga az Isten – mondják, akik ezzel szüntelenül dicsőítik az Örökkévalót. Csodálkoznak és gyönyörködnek benne.
hirdetésAz angyalok erre a dicsőítésre hívják meg az embert. Ez lesz a mennyország öröme: szemléljük Istent színről-színre, és ez minden szükségünket betölti majd.
„Küldd el angyalodat, hogy áldozatunkat vigye a te oltárodra, isteni fölséged színe elé” – imádkozza az egyház a szentmisében, amellyel nem tesz mást, mint amire az angyalok példát mutattak: imádni és dicsőíteni akarja az Istent, mert csak így lehet az ember boldog.
Amikor Jézus arról beszél, hogy nehogy megbotránkoztassunk egyet is a kicsinyek közül, kijelenti, hogy a gyermekek angyalai szüntelenül szemlélik a mennyei Atya arcát. Vagyis az angyalok alapvető és állandó feladata, hogy gyönyörködjenek Istenben. Tevékenységük révén válnak valódi testőreinkké. Azáltal védenek meg bennünket, hogy szüntelenül dicsőítik a Mindenhatót.
Ha az ember csatlakozik ehhez a szüntelen dicsőítéshez, Isten nevének felemeléséhez, abban erő rejlik.
Megszűnnek az egymás szeretetében, és az Istenhez történő közeledésben kialakult gátak éppen úgy, ahogyan Jerikó falai, leomlottak Izrael fiainak dicsőítése következtében.
Így már talán érthetővé válik előttünk, mi okból jelennek meg az angyalok Jézus születésének hírüladásakor a pásztorok előtt. Meghívják az embert a földre szállt Isten dicséretére: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és jóakarat az embereknek” – zengték a karácsonyi éjszakában. A pásztorokhoz hasonló, egyszerű és nyitott szívű ember azonnal útnak indul, hogy dicsőítse és imádja a pólyába takart, jászolba fektetett Gyermeket.
Gárdonyi Géza gyönyörű éneke az angyalokhoz hasonlóan minket is hív minden karácsonykor: „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet!”.
Kapcsolódó írásunk:
