„Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat" – zengte 1938-ban Magyarország az Oltáriszentség nemzetközi ünnepén, a Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszuson. Nagy utat tett meg időben és térben az akkor mottódallá emelkedett ének, amelynek szövegét Bangha Béla, „Magyarország sajtóapostola" írta.
Koudela Géza neves zeneszerző, karnagy, római katolikus pap komponálta a dallamát, és Bangha Béla teológus, író, jezsuita szerzetes – aki nevéhez a katolikus sajtó megszervezése és terjesztése kötődik – szerezte a szövegét annak a hagyományos népéneknek, amely akkora tetszést nyert, hogy végül az 1938-as 34. Eucharisztikus Világkongresszus himnusza lett.
Bangha Béla a kongresszus főszervezőjeként, kiadványainak fordítójaként és fogalmazójaként is nagy munkát végzett a hithirdetés területén. Mint szónok, író, szerkesztő és sajtóaktivista egyaránt nagy nevet szerzett magának, mind itthon, mind külföldön. 1912-ben megalapította a „Magyar Kultúrát”, az első magyar nyelvű jezsuita kulturális folyóiratot. A katolikus sajtó megújítására és terjesztésére megszervezte a Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesületét, majd 1917-ben létrehozta a Központi Sajtóvállalatot, a katolikus lapkiadás részvénytársaságát, amelynek révén lapokat vásárolt és adott ki (Nemzeti Újság, Képes Krónika).
A Tanácsköztársaság idején menekülnie kellett, a részvénytársaság pénzét lefoglalták, amelyet hazatérése után újjászervezett. Sajtószerzetet akart alapítani. Ez a terve azonban nem sikerült. 1931 és 1933 között az ő szerkesztésében jelent meg a négykötetes Katolikus Lexikon.
1936-tól élete végéig a sajtó eszközeinek segítségével harcot folytat a nyilas lapokkal szemben, pogány nézetekkel és faji antiszemitizmussal vádolva azokat. 1940-ben gyógyíthatatlan leukémiában hunyt el.
Az általa szövegezett éneket – tematikája miatt – jellemzően Húsvét ünnepén és Úrnapján szokták a katolikusok a templomokban, illetve a körmeneteken énekelni. A dal azonban minden szentmisén előkerülhet.
hirdetésA diadalmas győzelmi ének dinamikusan mutatja be Krisztus királyi uralmát a világ felett. Az egykor kisgyermekként testet öltött, földre szállt Isten önként és szeretetből adta oda életét a keresztfán minden ember üdvösségéért. Ugyanennek az áldozatnak lehetünk szemtanúi minden szentmisében, amely bár egyetlen, és ilyen módon megismételhetetlen, viszont Krisztus papjai révén megjeleníthető. Mi is ott állhatunk az „oltár Golgotáján”, és részesedhetünk Jézus nekünk is szánt utolsó vacsorai testéből és véréből – üzeni az ének. Ahogy Jézus mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”. (Jn 6,53).
Az Eucharisztikus Világkongresszus idején Budapest a „béke és a szeretet városává” változott „egy felfordult világ közepén” – fogalmazott a Szentatya követe, Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa. A fővárosban több mint félmillió ember gyűlt össze ezekben a napokban. Külföldről mintegy 25 ezer zarándok érkezett az ünnepségre, annak ellenére, hogy a német vezetés megtiltotta a részvételt a németeknek és osztrákoknak.
„Az eucharisztikus Krisztussal ma is úgy bánnak, ahogyan bántak Krisztussal földi életében. Krisztus szenvedése Betlehemtől és a Golgotától az idők végezetéig tart. Ez a keresztény szív számára megpróbáltatást és szenvedést okozhat, de nem lehet akadálya hitének. Hol van ma Heródes és Pilátus? Hol van Néró, Dioklécián és Juliánus aposztata? Hol vannak az első századok keresztényüldözői? Porrá és hamuvá lettek a kereszténység ellenségei.
A győztes: az Oltáriszentség Krisztusa!” – fogalmazott Eugenio Pacelli bíboros a Hősök terén tartott nyitószentmise prédikációjában.
Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!
Egykor értünk testet öltött, kisgyermekként jött közénk,
A keresztfán vére ömlött váltságunknak béreként.
Most az oltár Golgotáján újra itt a drága vér,
Áldozat az Isten-Bárány, Krisztus teste a kenyér.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!
Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren,
A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen.
Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szívünk,
Minden dalunk zengő zsoltár, tömjénillat a hitünk.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!
István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod,
Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod!
A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!
