„Aki a pápa ellen van, az automatikusan kilépett az egyházból”

Egyre nagyobb a vita katolikus egyházunkon belül a pápa személyét tekintve. Erre reflektálva idézzük Robert Sarah bíboros és Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus gondolatait.

Papp Miklós az Irgalom a tett után – és előtt című előadásában, melyet az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok keretében tartott három évvel ezelőtt(!) Egerben, a következőket fogalmazta meg:

„A középkorban kialakult két iskola: a rigorizmus és a laxizmus. A rendkívüli szigorúság és a lazaság. Az Egyházi Tanítóhivatal mind a kettőt elítélte mint tévedést, és lándzsát tört a probabilizmus mellett. Ez azt jelenti, hogy azt kell követnünk, ami a valószínűbb. […] Minél fontosabb dologról van szó, mondjuk életvédelem, agyhalál, szervátültetés, annál inkább csúszunk – hát nem a rigorizmus, hanem a tutiorizmus, a szigorúság, a pontosság felé, és minél kevésbé fontos dologról van szó, annál inkább dönthetünk a szabadság javára.

Ha ma egy pap, morálteológus elkezd bizonyos területeken lazábban beszélni, rögtön megkapja azt a vádat, hogy liberális. Kapja is meg, ha lazítja az Egyház tanítását!

Csak nincs meg az a másik oldal, hogy ha valaki pápább a pápánál, arra rásüssük – hát nem kell rásütni – azt, hogy rigorista.

Ma, ha valaki rigorista, úgy néz ki, mint ha katolikusabb lenne. Nem katolikusabb! Egy olyan Istent, egy olyan morált, egy olyan egyházi tanítást képvisel, ami nem katolikus. […]

Ma azt érzem, hogy ha bárki is kicsit lazábban beszél, rögtön megkapja a liberális vádat, de ha bárki pápább a pápánál, az nem kapja meg a rigorista vádat. »Az a katolikus.« Ez tévedés!

Ha valaki az Egyház hivatalos tanítását lazábban tanítja, igenis tévedés. De ha valaki szigorúbban tanítja, az is tévedés. Kellenek a bátor hangok, akik merik ezt kimondani, hogy nem vagyunk attól katolikusabbak, hogy rigoristák vagyunk.”

Egy másik helyen így fogalmazott:

„Úgy érzem, szerintem Argentínából kellett az a pápa, aki jobban rálátott Európára és az európai katolicizmusra, hogy egy zárt klub lettünk. Az a jó katolikus, akinek a hite úgy van, ahogy az a Katekizmusban van.

Szerintem Magyarországon a legjobb dogma tanár Puskás Attila; ha bárkinek le kéne szigorlatozni nála dogmatikából, nem tudom, hányan mennénk át. 

Mindent pontosan úgy hiszünk, ahogy azt az Egyház előírja?

Mindegyikünk hitében vannak cölöpök, vannak ingoványok, vannak homályok. Az a jó katolikus, aki morálisan tökéletesen hibátlan? És az a jó katolikus, akinek kánonjogilag a keresztsége, bérmálása, házassága tökéletesen rendben van?

Ha ezt keressük, az nagyon kevés ember.

És szerintem Ferenc pápa ezt látta meg; hogy magunkra zárjuk az ajtót. Hogy csak aki katolikus, aki mindent úgy hisz morálisan is, kánonjogilag is, házassága is és mindene tökéletesen rendben van, az a katolikus. Ez így nem jó.”

Robert Sarah bíborost, vatikáni Istentiszteleti Kongregáció elnökét kérdezték a Corriere della Sera című olasz napilapban megjelent októberi interjújában. A híresen konzervatív szemléletű bíborost sokan mint Ferenc pápa tökéletes ellenpólusát szeretik beállítani, azonban nyilatkozataiban erre minduntalan rácáfol.

„Az egyházat a földön Krisztus földi helytartója képviseli, azaz a pápa. Aki a pápa ellen van, az automatikusan kilépett az egyházból, nem tagja többé az egyháznak, szakadár. Egy sátáni mesterkedés az, mely engem is be akar vonni ebbe a szakadásba, s úgy állítanak be, hogy szemben állok a pápa véleményével vagy személyével.”

Később hozzátette: „Minden pápa jó a maga idejében. A Gondviselés tudja nagyon pontosan, hogy mikor ki lesz a pápa. Ezt kell felfedeznünk. És ha valaki különbséget lát Benedek pápa és Ferenc pápa között, vegye észre, mennyi kapcsolat van köztük, és micsoda folyamatossága a tanításnak. Ezt mindenki láthatja, aki ismeri tanításukat. Hasonló a folyamatosság II. János Pál és VI. Pál viszonylatában is”.