Nyuli Gábor: A természetfölöttiben való élet a természetes keresztény élet

A Cor et Lumen Christi angliai gyökerű, katolikus keresztény közösség. Az Istennel történő találkozásban akarnak segítséget nyújtani az alkalmaikon résztvevőknek. Szeptember 23-án, este hét órától újra fiatalok és idősek töltik meg a kelenföldi Szent Gellért templomot, ahol dicsőítő szentségimádást tartanak Tűz és Fény elnevezéssel. Az alkalmak során megtérések, lelki felismerések, testi gyógyulások történnek, amely a közösség vezetője, Nyuli Gábor szerint a katolikus egyház öröksége, és nem száz évvel ezelőtti, más felekezet által kitalált vagy újra felfedezett isteni ajándék. Az ünnepi eseményen fókuszba kerül a közösség kiemelt védőszentje, Szent Pió atya. A keresztény könnyűzenei szolgálat – amelyet a Te Deum zenekar vezet – nem választja szét a különböző generációkat, mert a résztvevők számára Isten jelenléte mindennél fontosabb.

– Minek köszönhető, hogy a ma esti Tűz és Fény alkalmon megtöltik majd a fiatalok a kelenföldi Szent Gellért templomot?

– Fontos tisztázni, hogy a fiatalok is megtöltik. Mert az egyévestől a nyolcvanévesig minden generáció képviselteti magát. Sokan vannak természetesen tinédzserek és huszonévesek. Az ok, amiért ilyen sokan jönnek el, talán abban keresendő, hogy a Tűz és Fény alkalmak kapcsán az a Cor et Lumen Christi közösség ars poétikája: találkozást katalizálni Istennel. Minden szentségimádásban jelen van Jézus Krisztus, ám, hogy az oda érkező ember ne csak fizikailag legyen ott, hanem lélekben is, ez a nagyobb feladat. Mi ebben szeretnénk segíteni.

– Milyen eszközökkel lehetséges ezt katalizálni?

– A szentségimádás alatt végig dicsőítés folyik, a legelején elhangzó néhány buzdító gondolatot követően. Az első felében inkább lendületesebb, az embereket megmozgató, őket aktívan bevonó dalok hangoznak el a Te Deum zenekar szolgálatával. Így egy olyan dicsőítés alakul ki, amelynek mindenki résztvevője. Az este második fele az imádó, csendesebb daloké, amely alatt lehetőség van befogadni mindazt, amit Isten az egyes embereknek személyesen készített. Ilyenkor közbenjáró imaszolgálatot is végzünk: amit Isten az este alatt cselekszik, azt áldják meg, az emberekhez odalépve.

– Van arról visszajelzés, hogy mi történik ilyenkor az emberek szívében?

– Ahol Isten cselekszik, ott valóban történnek megtapasztalások: felismerés, gyógyulás.

– A keresztény könnyűzene nem taszít vissza némelyeket, mondjuk a klasszikus zene kedvelőit attól, hogy részt vegyen egy ilyen alkalmon?

– Aki eljön egy Tűz és Fény alkalomra, többé-kevésbé tudja, hogy mire érkezik. Van létjogosultsága az ilyen dicsőítő szentségimádásoknak.

Ha valaki elolvassa a Jelenések könyvét, látni fogja, hogy Isten tróntermében hétszer huszonnégy órában zeng a dicséret.

A Bibliában számtalan helyen lehet hasonlókat olvasni. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ezek az alkalmak csak a mai fiatalok ötletei. Az aktív, hangos dicsőítés Isten jelenlétében igenis nagyon fontos része a keresztény életünknek. Akik mégis valami miatt ellenérzéssel lennének a zene iránt, még azok is kevésbé tartják ezt fontosnak, mint azt, hogy megtapasztalhatnak valamit Isten jelenlétéből.

– Vagyis a keresztény könnyűzene napjainkban már nem szétválaszt, hanem összeköt?

– Ma már ez a zenei nyelv annyira a közkincs része, hogy képes a másfajta ízlésűeket is bevonni. Ebben minden bizonnyal szerepe van annak, hogy erősebb az Isten megtapasztalásának élménye, amely mellett a körülmények – legyen az a zene vagy bármi más – eltörpülnek. Az élő Istennel való találkozás áll a középpontban. Biztosan annak is nagy szerepe van, hogy a zenészeink és a többi szolgálattevőnk is mély, Istenben élő életmódot folytatnak.

A Te Deum zenekar nem pusztán zenél, hanem valóban dicsőít is. Náluk a dicsőítés a mindennapokban kezdődik.

– A hiteles hozzáállás lehet a vonzerő tehát?

– A Cor et Lumen Christi sok imával, lemondással, böjttel elkötelezett közösség. Minden Tűz és Fény alkalomért kilencedet végzünk. Mélyen átimádkozott alkalmak ezek. Istennek ajándéka mindegyik. Immár hatodik éve tapasztalhatjuk ezt meg. A radikális, Isten melletti elköteleződés bizonyosan szerepet játszik abban, hogy sokan érdeklődnek a Tűz és Fény esték iránt.

– A résztvevők is hoznak Jézus Krisztus melletti radikális döntéseket?

– A körülbelül ötszáz ember visszajelzését nem ismerhetjük. Van, aki megszabadul valamilyen lelki megkötözöttségétől. Más testi gyógyuláson megy keresztül. Radikális döntésekről, megtérésekről is tudunk. 

– Az őszi Nagymarosi Találkozón főelőadóként a radikális elköteleződésről fogtok beszélni.

– Afrikában vagy Ázsia legtöbb részén az a fogalom, hogy „radikális kereszténység” egyáltalán nem is értelmezhető, mert valaki vagy keresztény vagy nem az. A mi kontinensünkön, európai körülmények között nyer létjogosultságot ez a megkülönböztetés. A valóban megélt kereszténységet jelenti.

Az európaiak előnye, hogy keresztény kontinensen tudnak felnőni. A hátrányuk azonban az, hogy „keresztény díszletek” között nőnek fel. Ezzel abba az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy ennyi a kereszténység.

Megkereszteltek minket, esetleg vasárnap még el is megyünk templomba, de ettől még az életünk nem biztos, hogy más, mint a munkahelyen Jézust nem ismerő kollégánké. A kereszténység nem lehet más, mint radikális. Amióta megkereszteltek bennünket, az a feladatunk, hogy kövessük Jézus Krisztust, legyünk a tanítványai, szoros kapcsolatban vele. Vállaljuk azt a nehézséget, amely a mai világban is együtt jár azzal, ha kereszténynek valljuk magunkat, azért, hogy már itt a földön megtapasztalhassuk azokat a gyümölcsöket: a jeleket és csodákat, a gyógyulásokat, a megtéréseket, az örök isteni örömöt. Ehhez azonban előbb döntenünk kell Jézus mellett.

– A Jézus mellett történő döntés lemondással is jár. Ez miért lenne vonzó a fiataloknak vagy bárkinek?

– Meg kell nézni, mi van a mérleg másik serpenyőjében. Ha az ember lemond a bűnről, a fényesnek látszó negatív dolgokról, erőt ad ahhoz, hogy az igazán fontosat láthassuk: az Isten rólunk megálmodott vízióját. Ha egyszer valaki megtapasztalta, hogy Isten szeret jobban, mint mi saját magunkat, akkor már nem valami fájdalmas lemondásról van szó. A kereszténység nem egy savanyú-sanyarú út. Amikor Jézus mellett dönt valaki, céltudatosabban, örömben és bizonyosságban élünk, hogy Isten velünk van, visz bennünket, beteljesíti a legtitkosabb vágyainkat.

Isten sokkal nagyobb örömet és boldogságot ad, mintha nélküle élnénk.

– Mi a hétfő esti Tűz és Fény alkalom különleges üzenete?

– Szent Pió ünnepe van, aki a közösségünk különleges patrónusa. Az ő példája lesz ma a fókuszban. Tőle sokat tanulhatunk akár radikális kereszténységből, akár a jelekről, csodákról, karizmákról, amelyek egyébként a keresztény örökségünk és meghívásunk részei.

Jézus mondta: „Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: nevemben ördögöket űznek, kezüket betegekre teszik, és meggyógyulnak”. Ez a keresztény örökségünk része. Ahol ezek a jelek és csodák tartósan hiányoznak, ott valami hiányzik a keresztény közösségből.

Ez az egyház öröksége, nem az utóbbi húsz vagy száz évben „találták ki” a más felekezetű keresztények. A természetfölöttiben való élet a természetes keresztény élet.

„Magam számára is misztérium vagyok” – Pio atyára emlékezünk

Fotó: Cor et Lumen Christi Közösség Facebook-oldala