„Magam számára is misztérium vagyok” – Pio atyára emlékezünk

Pio atya a huszadik század egyik legkülönlegesebb alakja volt, aki körül folyamatosan csodák történtek. Látta a lelkeket, több helyen is képes volt lenni egyszerre; II. János Pál pápának is megjósolta sorsát.

Pio atya 1887. május 25-én látta meg a napvilágot Francesco Forgioneként az olaszországi Pietrelcinában. Már gyermekként mély és egyedi kapcsolata volt Istennel. Komoly vallásossága fiatalon nyilvánvalóvá vált szülei számára is, ezért apja Morconéba vitte, ahol felvételt kért az ottani kapucinus kolostorba.

„A bűnöst szeretni kell!”

1910-ben szentelték fel, és megkapta a padre Pio, vagyis a Pio atya nevet. Nem sokáig tehetett eleget papi hivatásának, mert a háború kitörésekor őt is behívták. Küldöncként és laktanya-takarítóként szolgált a seregben, és itt tanulta meg szeretni a bűnösöket.

„A bűnt el kell választani a bűnöstől. A bűnt lehet gyűlölni, de a bűnöst szeretni kell!” – tanította. Miután hazatért a frontról, 1918. szeptember 20-án imádkozás közben megjelentek rajta a stigmák, a szenvedő Krisztus sebei. Pio atya híre kezdett terjedni a világban, és egyre többen ismerték nevét és a körülötte zajló csodákat.

Vatikán, 2002. június 16. Mintegy 300 ezer ember gyűlt össze Pio atya szentté avatási szertartására a Szent Péter téren, Vatikánvárosban. Ezen a napon II. János Pál pápa kanonizálta a 34 évvel korábban elhunyt olasz szerzetest. MTI Fotó: Sándor Katalin

Csodák, amik körülvették

Az egyik ilyen csoda volt a bilokáció. Pio atya több alkalommal is egyszerre két helyen volt. A beszámolók szerint miközben a kolostorban tartózkodott, több ezer kilométerrel odébb is feltűnt.

A testhőmérséklete is többször az egekbe szökött, de nem pusztán lázba, hanem szinte lángba borult a teste. Volt, hogy 48 fokot mértek nála – amihez már külön, a lovaknál használt hőmérőt kellett alkalmazniuk. „Mintha kemencében lennék, de mindvégig öntudatomnál” – így írta le ezt az állapotot.

A stigmák mellett a vállán is jelent meg sérülés, amely Krisztus keresztjének nyomát mutatta. Mint mondta, mind közül ez volt a legfájdalmasabb. A Passió más jelei is megmutatkoztak rajta, például a töviskoszorú nyomai. Sebei nagyon komoly fájdalmakkal jártak, de egy orvos sem akadt, aki képes lett volna begyógyítani őket. Az Úr Jézus egyszer azt mondta Pio atyának: „50 évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz”.

Sebeiből és egész testéből áradt a levendula illat, amelyet a „szentség illatának” is neveztek. Amikor elhaladt az emberek mellett, vagy valahol nemrégiben ült, ott érezni lehetett ezt a tiszta illatot. Még a sebeinek kötéséből és régen levágott tincseiből is ki lehetett érezni. Egyvalaki volt csak, aki sosem érezte: Pio atya.

A soha véget nem érő gyóntatás

Pio atya híres volt a gyóntatásról, Európa minden részéből érkeztek hozzá a hívők. Mindenki hozzá akart bejutni, hiszen belelátott a lelkükbe, és az elrejtett bűnöket is a felszínre hozta. Kígyózó sorokban álltak az emberek a gyóntatószék előtt, 10 napos várakozási idő volt. Végül jegyrendszert kellett bevezetniük a tömeg miatt. Volt olyan nap, amikor az atya 19 órát is a gyóntatófülkében töltött.

A jövőt is előre látta

Sok mindent látott előre, például azt is, hogy az ifjú pap, aki egyszer ellátogatott hozzá, pápa lesz egy napon. II. János Pál pápa később be is teljesítette a jóslatot.

Az egyik látomása – amelynek valódiságát sokan kétségbe vonják – a magyarok jövőjéről szól: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”.

Annyi csoda vette őt körül, hogy egyszer maga is így fogalmazott: „Magam számára is misztérium vagyok”.

Élete végére nagyon súlyos egészségi állapota ellenére továbbra is éjszakákon át gyóntatta a hívőket. 1968. szeptember 20-án csendben megünnepelte sebei megjelenésének 50. évfordulóját, majd két napra rá, 22-én hajnalban eltávozott az élők sorából. A 20. század egyik legnagyobb csodájára, Pio atyára szeptember 23-án emlékezünk.

Forrás: magyarkurir.hu