Tarlós pokoli fái (és egyéb lebilincselő rémtörténetek)
Szóval Tarlós Istvánék elültettek 10.000 fát Budapesten, és ez kicsit se frankó dolog ellenzéki szempontból.
Tudniillik a tízezer fa, az bizony nem két-háromszáz fa például, de még csak nem is egy darab élénkpiros Wartburg 353-as személygépkocsi vagy valami hasonló, sőt szilárd álláspontom szerint a tízezer fát nyolc darab kéklő bokornak vagy sünnek is kizárólag abban az esetben lehet látni az Orbán által finanszírozott minden kétséget kizáróan és stabilan, ha az ember Rónai Egon homlokától fut neki az irgalmat hírből sem ismerő nézésnek, útközben Márki-Zay Péter eteti őt gőzgombóccal s valamint gyanús gombákkal Gulyás Balázs hasáról nagy boldogságára, aztán az utolsó, joggal létfontosságúnak nevezhető métereken ex nihilo iszonytató erővel belecsap direkte az agyába a Soros György ágyékából szilaj paripaként és dévaj taligaként őrült hangerő meg fényjelenségek kíséretében kirobbanó szupra-poszt-meta-klubrádióiánus fekete-fehér vér belek szétlopták kaki sétáló habonymédia emile m. cioran kapitány kapitányom horvát kiadatlan pelenka virslis brüsszel apu azért iszik ma ontják véremet oktatás nem fúj a porcukor bíró GDP salátaágyon
méla.
Magyarán azt szeretném kifejezni, hogy sehogy sem lehetséges a tízezer fát nyolc darab kéklő bokornak vagy sünnek látni Budapesten. Hülyeségek az effélék, totális.
Ezt amúgy különböző szakemberek vélhetően Gy. Németh Erzsébetnek (DK) is alaposan az értésére adták, aki aztán, okulvánd, nem is a mindenünnen randának tűnő vulgárszámszaki irányból támadta meg a Tarlósát meg a tízezer csoffadt karót az MTI-hez húsmentes belga lovon eljuttatott izéjében, hanem merőben más irányból. Azt írta a Gy. Németh Erzsébet ugyanis, hogy konkrétan
„A mostanában elültetett fák csak évtizedek múlva lesznek képesek pótolni azt az oxigént, amit a kivágottak már nem termelhetnek meg. Nekünk viszont addig is lélegeznünk kéne valahogy”.
Ha!
Azért ez jó! Nem? Lefordítom: plántálhatott volna főpolgármester úr akár
fejenként négymilliárd fát is egyenest a DK politikusainak a se*gébe,
ha egyszer azok ilyen nagy csomó ideig semmit se csinálnak, érted, már réges-régen le- és felbabázott mindenki gyerekének a gyerekének a gyereke a Szolgálólány meséjében, ezek meg csak tétován bólogatnak, levedzenek meg szuszognak, mint az idióták. Akármennyi fát plántálhatott volna a Tarlós István – vagy ami azt illeti, bárki más –, az se lenne elég.
A neozöld retorikának ti. egész egyszerűen az a lényege, hogy
most mi beszélünk, te pedig szerfelett mélyen kussoljál,
hogy hiába mocorogsz és ültetgetsz itten össze-vissza a szabadidődben, ha tovább nő is, elporlad kezeid között a fa, mint a bokor meg a személygépkocsi és minden butaság, amit fentebb kitaláltál, mi meg előbb vagy utóbb úgyis elkapunk, és valamilyen szigorúan békés célszerszámmal tiszta erőből pofán vágunk. – Kivágtad a törökmogyorót a sarki nagyközértben, három éve, tizenhárom éve vagy gyerekként, teljesen mindegy, nincs bocsánat. Mert mi azt mondtuk.
Eléggé tisztán érezhető, hogy a zöldhisztiből súlyos pofonok fognak sarjadni egykor, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor tökéletes ismeretlenek leütnek téged este az utcán, és odarikoltják neked, hogy a hóbagolyokért kaptad. Kik ezek, mik ezek? Nem tudni, itt vannak, már nagyon itt akarnak lenni. Ember – válaszoljuk majd –, azt se tudom, mi az a hóbagolyok (ők se tudják egyébként istenigazából, el is bizonytalanodnak kissé, amikor azt mondod, hogy a hóbagolyok), hazagurultam volna csupán, a szám azonban vérzik, vérezgetek, tedd ide a te ujjadat, jöjj és lásd, valódi vér az, nemkamu, úgy kaptam csomagból.
*
Egyvalamiben persze igaza van Gy. Némethnek és társainak a DK-ból, tudniillik abban, hogy a tőből kivágott fa nehezen gyógyul. Valóban, nagyon nehezen, körülbelül annyira, mint a gumilövedékkel kilőtt szem, az azonosítószám hűlt helye a rohamrendőri egyenruhán, vagy a jezsuita szerzetespap bevert feje. 
