Lassan megszokott jelenséggé válik, hogy a Pride, valamint az LMBTQ mozgalmak életünk különböző területeire próbálnak úgy belopózni, hogy jelenlétük szinte észrevétlen maradjon, más esetekben teszik mindezt döngő léptekkel, például Lengyelország, Írország, Németország vagy Portugália esetében. A magyar társadalom a Budapest Pride (és a vele karöltve járó LMBTQ+ mozgalmak) jelenlétét és rendezvényeit illetően igen megosztott, az említett szereplőket ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy ahol csak tudják, hallassák hangjukat celebeken, gigacégeken vagy érzékenyítő kampányokon keresztül. 

Éppen ezért történhet meg az 2019-ben, hogy a Budapest Pride 

választási kampányt indít, melynek célja, hogy minél többen részt vegyenek az október 13-i önkormányzati választásokon.

Ebben a kezdeményezésben olyan szervezetek működnek együtt a Budapest Pride-dal, mint a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi civil szervezet) – mely szervezet esetében az alapvető emberi jogokért való küzdelem nagyjából egyenlő az LMBTQ+ személyek mindenki mással szembeni piedesztálra állításával –, a CKA (Civil Kollégium Alapítvány), valamint nem meglepő módon a Magyar LMBT Szövetség.

hirdetés

Fotó: Unplash.com

A kezdeményezés – melynek programját a linkre kattintva lehet megtekinteni –, az LMBTQ+ mozgalmaknak egy olyan területre, vagyis a politikába történő nyílt belépését jelenti, ahol egyébként burkoltan vagy kevésbé burkoltan mindig is jelen kívántak lenni. Tulajdonképpen nem is programról van szó, hanem bizonyos „javaslatokról”, melyek a politikai pártoknak és jelölteknek szólnak a 2019-es önkormányzati választások apropóján. Ezek között olyan törekvéseket találunk, mint például

• érzékenyítő programok és szakmai továbbképzések az önkormányzati fenntartású szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális intézmények dolgozóinak

• az önkormányzati tulajdonú hirdetési felületek ingyenes / kedvezményes áron történő biztosítása LMBTQI témájú tudatosságnövelő kampányokhoz

• a helyi LMBTQI civil szervezetek és kezdeményezések megerősítése, bevonásuk az LMBTQI embereket érintő közpolitikák előkészítésébe és végrehajtásuk nyomon követésébe

• az LMBTQI embereket érintő témák nevesített megjelenítése a pártok választási programjában és kampányában.

A Budapest Pride kampányát #szivárványváros elnevezéssel hirdeti, mely

arra is buzdít, hogy minél többen írják meg a véleményüket arról, mit jelent számukra egy szivárványváros ötlete, és mik azok a dolgok, amik jelenleg hiányoznak a városból, ahol élnek.

Ha igazán őszinték akarunk lenni, a Budapest Pride kezdeményezése valahol érthető, mivel – ahogyan az például a Pride felvonulásokon készült videókból is kiderül –, szimpatizánsaik többségének nem sok fogalma van arról, mi is az a politika, sem annak szereplőiről, folyamatairól nem tudnak. Természetes, hogy ilyen tendenciák mellett az LMBTQ mozgalmaknak és vezetőiknek, akiknek ez legfőképpen érdeke, nem sok esélyük van arra, hogy politikában való részvételük számottevő legyen. Habár a Momentum és a balliberális pártok nyíltan kiállnak e közösség mellett, úgy tűnik, ez nem elég számukra, saját hangjukat még inkább hallhatóvá szeretnék tenni.  

Vegyük azonban észre politikai törekvésükben a nyilvánvaló visszásságot:

az önmagát oly sokszínűnek, a másság elfogadását legelszántabban hirdetőnek tartó mozgalom éppen a politizálással veszi egy kalap alá az összes embert, és teszi szürkévé a maga sokszínű közösségét. 

Ennek legalább egy nyilvánvaló célja mindenképpen van: mégis ki másra szavazna egy LMBTQ+ személy vagy szimpatizáns, ha nem arra, akit közössége, annak szószólói vagy vezetője preferál? Kicsit olyan ez, mint a feminista mozgalmak esetében: ha esetleg valaki nőként nem ért egyet minden szélsőséges törekvésükkel, akkor bizony rossz ember, hiszen nőként kvázi a nők ellenében áll ki. 

Hogy miért nem jó, ha egy közösség meg akarja mondani tagjainak, hogy kit preferáljanak a választások alkalmával? Azért, mert az LMBTQ+ közösségben nem csak baloldali vagy balliberális személyek vannak. Vannak köztük kormánypártiak, nem kormánypárti jobboldaliak és még sok más politikai orientáltságú személy. Miért lenne törvényszerű, hogy egy homoszexuális személy baloldali pártra szavazzon? Igen, lehet, hogy bizonyos szempontból, például szexuális identitását tekintve előnyösebb lenne számára, de az identitáson kívül a politika ezer más dologról szól. Mi van, ha ez a személy nem pártolja a bevándorlást, vagy például családjában sokan vannak, akik szívesen élnének a kormány családtámogatásával, és mivel ők fontosak számára, e szerint adná le szavazatát? Ha például jó egzisztenciális helyzetben van az adott LMBTQ+ személy, miért ne örülhetne a kormány egykulcsos adójának? Az is köztudott, hogy nem minden homoszexuális személy jár Pride-ra, vagy szeretne beállni az LMBTQ+ mozgalom mögé. 

Nem másról van itt tehát szó, mint hogy az LMBTQ+ közösség, tagjainak irányában erőszakos politikai elvárásokat fogalmaz meg, kvázi egy kalap alá veszi őket. Ha pedig ennek az illető nem felel meg, akkor bizony nincs is joga a közösséghez tartozni. 

A hasonló törekvések által az a helyzet áll elő, hogy egy csoportot az identitása alapján erőszakkal próbálnak bevonni a politikába, amivel paradox módon éppen hogy az elnyomásukat segítik elő. Egységesíteni próbálják őket, holott nem egységesek, politikailag legalábbis semmiképp. Sokszínűből egyszínű. És azt is megmondják, hogy melyik szín legyen az az egy szín a szavazólapon. 

A legfontosabb, hogy kormányellenes párt legyen, ezután pedig azok maradnak versenyben, akik a legtöbbet teszik az LMBTQ+ közösségért.

Színtiszta identitáspolitizálást folytat a Budapest Pride, melyben a fent említett javaslatok semmi másra nem épülnek, mint egy adott közösség identitására, magára a közösségre. De mi van ezen túl? Mi lesz a várossal, az intézményekkel, más közösségekkel, mik a tervek, a célok, a jövő?

Az LMBTQ+ mozgalmak nem látnak tovább saját csoportjuk törekvéseinél, ami a társadalom megnyeréséhez édeskevés, pláne, ha valaki történetesen nem szimpatizál velük. 

Hashtag-szivárványváros… egy komoly, megfontolt szavazónak ez a szlogen semmi mást nem jelent egyszerű bohóckodásnál. Vajon az LMBTQ közösség tagjai mikor veszik észre, hogy marionettbábúként használják fel őket az állítólagosan sokszínű érdekeiket képviselő szereplők? 

Egy biztos: ha a kedves olvasó nem szeretné, hogy Budapest csillivilli „hashtag”-szivárványvárossá torzuljon, nem kell mást tennie, mint hogy semmiképpen nem szavaz a Budapest Pride és az LMBTQ közösség preferált jelöltjére. 

Nyitókép: MTI/Mónus Márton