Az egyházüldözés után reményekkel telve

A portugál gyarmatosítás magával hozta a missziós tevékenységet, azonban az önálló mozambiki vezetés a hetvenes-nyolcvanas években adminisztratív kiutasította az európai misszionáriusokat.

Ferenc pápa az elmúlt egy hét során afrikai útjának keretében Mozambikba is ellátogatott, aminek alkalmával tárgyalt Filipe Nyusi elnökkel, hogy megerősítse a kormány és az ellenzéki, lázadó Renamo párt közötti régóta várt békemegállapodást. Az esemény apropóján a VaticanNews rövid háttérelemzésében tekintette át az egyház múltját az afrikai országban.

Rövid történelem

Az ország evangelizálása szorosan összekapcsolódott a portugál gyarmatosítással. Mozambik 1498-as felfedezését követően mintegy hatvan éven át csak elszórt jelleggel indult meg a hittérítés. 1560 és 1780 között több mint kétszáz éven át több hullámban érkeztek jezsuita, domonkos, ferences, verbita szerzetesek a portugál gyarmattá vált Dél-indiai Goa tartományából, aminek következtében a mozambiki missziós állomások automatikusan a goa-i egyháztartomány részét képezték. 1780 és 1940 között megszakításokkal folyik az evangelizáció.

Jelentős dátum a Szentszék és Portugália közötti az 1940-es „Missziós megegyezés”, mely végre lehetővé tette önálló egyházkerületek létrehozását Mozambik területén. Így születik meg egy érsekség két alárendelt egyházmegyével. Egyre másra egyházi iskolák és kórházak nyílnak, újabb egyházmegyék születnek: az 1975-ös függetlenség kivívásakor már kilenc egyházkerület működik Mozambikban.

Sajnos a fekete bennszülött lakosságot hátrányos megkülönböztetés éri az egyház részéről is. Erre példa, hogy az első bennszülött püspököt csak 1975-ben szentelték, korábban a gyarmatosító Portugália küldte a saját püspökeit.

Marxista-leninista egyházüldözés és az 1988-as pápalátogatás

A függetlenség kivívása után az ateista marxista-leninista Fremlino párt szabályos és nemzetközileg begyakorlott egyházüldözésbe kezdett. Kiutasították a szerzeteseket, az iskolákat, a kórházakat és egyéb szociális intézményeket államosították, a vallásszabadságot felszámolták.

Az egyház szerepe akkor változott meg, amikor az olasz Szent Egyed közösség közvetítésével megindultak a béketárgyalások a szembenálló felek között. A megbékélést és az egyház szerepének a stabilizálást jelentette Szent II. János Pál pápa látogatása 1988 szeptemberében.

Az 1990-es új alkotmány már garantálta a vallásszabadságot és az egyházak jogát intézmények működtetéséhez.

Erősödő szektarianizmus és az iszlám terjedése

Ma az egyház 3 érsekségben és kilenc egyházmegyében közel nyolcmillió hívet számlál és így az ország legnagyobb felekezete. Viszont egyre erősebben terjednek a különféle keresztény szekták, ugyanakkor jelentős még az animista törzsi vallás is. Erős és terjeszkedő az iszlám jelenléte, főként az ország északi részében, mint általában az afrikai országokban.

A remény jelei

23 püspök munkáját 659 pap segíti, mintegy 1200 szerzetesnővérrel. Örvendetes módon nagyon sok a katekéta: 57 ezer férfi és női hitoktató végzi a felkészítést a keresztény életre. Az egyház sokat tesz az oktatás-nevelés és gyógyítás terén, de az 1970-es államosítást követően a mozambiki kormány még mindig nem rendezte az egykori egyházi javak közel felének a visszaadását.                 

Az eredeti írás ide kattintva olvasható.

 

Fotó: Tsvangirayi Mukwazhi / AP