Mintegy 100 millió nő él a 210 milliós iszlám országban, Pakisztánban. Sokfélét hallunk felőlük a fényűzéstől a szegénységen át az erőszakig. Életüket 800 ezer négyzetkilométeren, négy nagy tartományban, négy nagy nemzetiségben, azon belül számos törzsbe és kasztba olvadva élik, óriási társadalmi és gazdasági különbségek közepette – olvashatjuk Franka Tibor írásában a Magyar Nemzetben.
Pakisztánban csaknem mindennapos hír, hogy egy keresztény lányt négyen megerőszakoltak valahol egy távoli faluban. Ugyanakkor törzsi viszonyok között létezik olyan „alsóbb kaszt”, ahol sort kerítenek a szabad szerelem éjjelére. Azon az éjszakán a kaszt minden lánya és asszonya köteles magát egyszer odaadni annak a férfinak, aki megkívánja. A sötétségben tomboló kéjelgésnek és féktelen erőszaknak az aranyló napkelte vet véget: a kielégültek alszanak, a megszégyenített gyermekanyák menekülnek.
Az országban 100 millióra tehető az írástudatlanok száma, közülük ötvenmillió – öt Magyarországnyi – a nő. Ebben is megmutatkozik, hogy olyan itt az élet a legtöbb területen, mintha megállott volna az idő. A megosztott nemzetet az iszlám vallás egyesíti. Aki nem muzulmán – hindu vagy keresztény –, azt üldözni és téríteni kell!
A munkahelyen és áruházban a nőkkel előzékenyek, tisztelettudók. Fekete burka mögé rejtett asszonyokat csak ritkán látni, a tulajdonlás, a többnejűség nagy közösségekben visszaszorult: idejétmúlt és gazdaságtalan. A többnejűség sem vallási, inkább törzsi szokás. Rejteni és tulajdonolni a nőt a férfi gyengeségére, ugyanakkor anyagi jólétre utal: csak elzárt közösségek tagjai, illetve fényűző uraságok tehetik meg.
Az újságíró a helyi magyar nagykövet rezidenciáján volt vendégségben, ahol a keresztény vallású szakácsnő büszkén készítette a nagykövet feleségétől átvett magyaros ételeket. Elmondása szerint sok az árván maradt gyermek: ők a terrorizmus, a családi viszályok, másrészt pedig a sorozatos nemi erőszak áldozatai.
hirdetésTovábbá érdekességként osztja meg Franka, hogy létezik olyan kaszt Pakisztánban, a bradik csoportja, amelyet vérrokon családok alkotnak, akik egymás között házasodnak. A családfők előre megkötött szerződés alapján kötelezik egymáshoz fiú és lány gyermekeiket, amikor jónak látják. Muzulmán hinduval vagy kereszténnyel nem ismerkedhet. Ha mégis, akkor becsületbosszút állnak, ami gyakran üldözéssel, gyújtogatással, emberrablással kezdődik és gyilkosságokkal végződik.
Összegzésként azt a következtetést vonja le írásában Franka Tibor, hogy Pakisztán a végletek országa. A nő életét az határozza meg, hová születik. A társadalmi csoportok között nincs átjárás.
Kiemelt képünk forrása: unsplash.com
A teljes írás itt olvasható.
