„A pedofília nem bűncselekmény”?!?
„A pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy” – írta Révész Sándor a hvg.hu-n, amire Szilvay Gergely írt ütős választ a Mandineren.
Szilvay leszögezi: büntetni csak cselekedetet büntetnek, de ezen kívül is sok probléma van Révész szövegével.
Rekonstruálja a pedofília megítélésének történetét. Emlékeztet: először puszta akarati cselekedetnek tekintettük, amiért büntetés (többnyire szabadságvesztés) járt. „Aztán: szegény pedofilok, nem tehetnek róla, ilyen vágyat éreznek, de azért nem kellene megadniuk magukat. Megoldás: pszichológus és börtön.” Mint rámutat: a pedofília „pedofil zavarként” szerepel az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyvében.
„A pedofília legalizálásáért küzdők szeretik hangsúlyozni, hogy szerintük a gyermekek is bele tudnak egyezni szexuális aktusba, sőt gyakran puszta társadalmi konstrukciónak minősítik a korhatárokat” – írja Szilvay Gergely, majd hozzáteszi: „egyébként a melegek közt háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál”.
Mondhatnám – így Szilvay –, hogy nemsokára majd elkezdik keresni a pedofília génjét vagy más „veleszületett” okát, közlik, hogy a pedofilok „born this way”, nincs mit tenni, aki pedig kezelni akarja őket, az pedofób tuskó, csakhogy nyitott ajtón kopogtatnék, ezen már túl vagyunk.
Hangsúlyozza: számos kutatás szerint pszichológiai problémák állnak a háttérben, amelyeknek oka lehet többek közt gyermekkori erőszak is.
„Olyan korban élünk, amikor mindennek igyekeznek megtalálnia a genetikai okát, ezzel felmenteni minket a felelősség alól, legyen szó pedofíliáról, hűtlenségről, alkoholizmusról, gyilkosságról, akármiről.
És persze lehet, hogy hajlamosító tényezőt találnak is. Csak épp ez nem kifogás, a hajlamosító tényezők ugyanis nem jelentenek elkerülhetetlen determinációt. A minél nagyobb szabadság korában tehát megpróbáljuk kimutatni, hogy nincs szabad akaratunk, minden genetikailag meghatározott, mert akkor mindenre találunk kifogást…” – írja Szilvay Gergely.
A szerző hozzáteszi: „én elhiszem, hogy sok mindenre lehet hajlama az embernek, akár veleszületetten is. De senki ne mondja nekem, hogy nem tudja megállni, hogy gyerekeket lökjön ágyba”.
A teljes, eredeti írás ide kattintva olvasható, kapcsolódó írásunk pedig itt nyílik.
