„A pedofília nem bűncselekmény”?!?

Vajon mikor nyilvánítják elfogadandó szexuális irányultságnak, puszta identitásnak a pedofíliát? – teszi fel a költői kérdést a Mandineren megjelent írásában Szilvay Gergely, miután Révész Sándor a HVG online kiadásában publikált minimum megdöbbentő gondolatokat.

„A pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy” – írta Révész Sándor a hvg.hu-n, amire Szilvay Gergely írt ütős választ a Mandineren. 

Szilvay leszögezi: büntetni csak cselekedetet büntetnek, de ezen kívül is sok probléma van Révész szövegével. 

Rekonstruálja a pedofília megítélésének történetét. Emlékeztet: először puszta akarati cselekedetnek tekintettük, amiért büntetés (többnyire szabadságvesztés) járt. „Aztán: szegény pedofilok, nem tehetnek róla, ilyen vágyat éreznek, de azért nem kellene megadniuk magukat. Megoldás: pszichológus és börtön.” Mint rámutat: a pedofília „pedofil zavarként” szerepel az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyvében. 

„A pedofília legalizálásáért küzdők szeretik hangsúlyozni, hogy szerintük a gyermekek is bele tudnak egyezni szexuális aktusba, sőt gyakran puszta társadalmi konstrukciónak minősítik a korhatárokat” – írja Szilvay Gergely, majd hozzáteszi: „egyébként a melegek közt háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál”. 

Mondhatnám – így Szilvay –, hogy nemsokára majd elkezdik keresni a pedofília génjét vagy más „veleszületett” okát, közlik, hogy a pedofilok „born this way”, nincs mit tenni, aki pedig kezelni akarja őket, az pedofób tuskó, csakhogy nyitott ajtón kopogtatnék, ezen már túl vagyunk. 

Hangsúlyozza: számos kutatás szerint pszichológiai problémák állnak a háttérben, amelyeknek oka lehet többek közt gyermekkori erőszak is. 

„Olyan korban élünk, amikor mindennek igyekeznek megtalálnia a genetikai okát, ezzel felmenteni minket a felelősség alól, legyen szó pedofíliáról, hűtlenségről, alkoholizmusról, gyilkosságról, akármiről.

És persze lehet, hogy hajlamosító tényezőt találnak is. Csak épp ez nem kifogás, a hajlamosító tényezők ugyanis nem jelentenek elkerülhetetlen determinációt. A minél nagyobb szabadság korában tehát megpróbáljuk kimutatni, hogy nincs szabad akaratunk, minden genetikailag meghatározott, mert akkor mindenre találunk kifogást…” – írja Szilvay Gergely.

A szerző hozzáteszi: „én elhiszem, hogy sok mindenre lehet hajlama az embernek, akár veleszületetten is. De senki ne mondja nekem, hogy nem tudja megállni, hogy gyerekeket lökjön ágyba”.

A teljes, eredeti írás ide kattintva olvasható, kapcsolódó írásunk pedig itt nyílik.