Történész: Kornis Gyula megérdemli a szobrot!

Vácon – a helyi tanévnyitóval egybekötve – szobrot avattak hétfőn a tanító, piarista, politikus és irodalmár Kornis Gyula tiszteletére. Az eseményt követően balliberális oldalról támadás és kritika érte a szoboravatón résztvevő kormánypárti képviselőket, egyúttal az antiszemitizmus bélyegét próbálták rásütni a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökére. A történelmi tények tisztázása érdekében felkerestük Ujváry Gábor történészt, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetőjét.

„Tűrhetetlen, hogy a kormány annak a nyíltan antiszemita politikusnak az emlékét próbálja rehabilitálni, aki a zsidóságra a magyarság szellemét megrontó, külön fajként tekintett. Aki a holokauszt borzalmait készítette elő, és a későbbi mészárlásokat elfogadhatóvá tette a többségi társadalom számára” – olvasható a Sermer Ádám által, a Magyar Liberális Párt nevében közzétett petíció bevezetőjében, mely azzal zárul: követelik a szobor eltávolítását.

„Az alaptalan vádakat történelmi tények cáfolják. Kornis Gyula nem hogy nem volt náci szimpatizáns, de éppen a Gestapo hallgatta ki huzamosan, majd később négy hétre be is börtönözte. Még amikor a német titkosrendőrség hét órán keresztül vallatta, ő akkor is a németek fajtisztasági elméletét cáfolta kihallgatóinak. Az egyetemen erővel lépett fel az antiszemita diákmozgalmakkal szemben, és nyíltan kiállt az általa becsült zsidó emberek mellett. A náci eszmék követőivel való szembenállása miatt tüntettek ellene, és Dunába dobással fenyegették” – ezt már Rétvári Bence államtitkár írta szerdán hivatalos Facebook-oldalán a balliberális támadásokra reagálva.

Somos Róbert: Kornis Gyula, a filozófus és politikus, Kairosz Kiadó, 2019. – Kornis Gyula: A könyv dicséreti

Az államtitkár így folytatta: „Kornis Gyula sem antiszemita, sem nácibarát nem volt, de hitt az erős magyar nemzetben, és a magyar nemzeti kultúra fontosságában, ezért balliberális oldalról ma is támadják”.

Ha valaki az ősei, elődei útján jár annak leutánozása nélkül, de ugyanabba az irányba halad, ő jár a megmaradás és az identitás megőrzésének az útján – az államtitkár erről beszélt a tanévnyitó szoboravatóján. Rétvári Bence akkor a diákokhoz szólva megerősítette: „Kornis Gyula nem arra nevel, hogy behúzott nyakkal, leszegett fejjel járjatok, hanem arra, hogy legyetek büszkék a magyarságotokra, a kereszténységetekre és a családotokra! Egyenes háttal, magatokat kihúzva, felemelt fejjel járjatok!”.

Úrnapi körmenet, 1938. június, Herczeg Ferenc, Teleki Pál, Kornis Gyula – Horthy Miklós Úrnapi körmenetre indul a Várból (háttérben Kornis Gyula), 1938 – Hungaricana, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Az „eseménysorozat” kapcsán megkerestük Dr. habil. Ujváry Gábort, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetőjét, hogy közreműködésével tiszta vizet önthessünk a pohárba.

– Sermer Ádám a Liberálisok részéről szerdán – két nappal az eseményt követően – kifogásolta Kornis Gyula szobrának felavatását, mondván, a piarista „a holokauszt borzalmait készítette elő, és a későbbi mészárlásokat elfogadhatóvá tette a többségi társadalom számára”. Nem túlzás ilyesmit állítani Kornis Gyula élettörténetének és munkásságának ismeretében? 

– Mindenképpen túlzás, de ennél azért árnyaltabban kell a problémát megválaszolni, hiszen sokan érzelmi alapon közelítenek a témához. Kornis esetében egyértelműen kijelenthetjük: ő semmiképpen sem dolgozott a holokauszt előkészítésén, és nem volt részese a borzalmaknak. Ez a fenti idézet egy kontextusból kiragadott mondat, amit Kornis a Tanácsköztársaság után közvetlenül írt a Kulturpolitikák irányelvei című tanulmányában, ami 1921-ben jelent meg az Új Magyar Szemle című, kis példányszámú lapban. Ebben szerepel az a bekezdés, amire a balliberálisok – hangsúlyozom – részben hivatkoznak. Kornis itt valóban szót ejt arról – statisztikai adatokkal alátámasztva – , hogy a zsidóság milyen erős szerepet játszik a magyar kultúrában, illetve, hogy ez ellen a magyarság nem tett semmit. Ugyanakkor kijelenti azt is: „nem a jelszavas antiszemitizmus segít, hanem a keresztény magyar ifjúságnak komoly, rendszeres szellemi munkához való szoktatása az ázsiai lustaság és kvietizmus (tévtanítást jelent, a misztika egyik irányzata – a szerk.) levetkőzése.” Ezt a részt pedig már nem is idézik a balliberálisok, pedig itt a keresztény magyarság ellen kel ki Kornis – ilyen alapon minden magyar meg lehetne sértődve, hogy ázsiai lustasággal és kvietizmussal vádolják.

Kornis Gyula szobra Székesfehérvárott (Pető Hunor alkotása) – Kornis Gyula rektori öltözékben

– Azok a Kornis-kijelentések, amelyekre most a balliberális oldal és a Mazsihisz hivatkozik, árnyalhatók-e, amennyiben abba a sajátos történelmi helyzetbe helyezzük, amikor elhangzottak? 

– Több probléma is van az idézettel. Az egyik ezek közül az 1920-as évek legelejének szellemi környezete, hiszen amikor ezek a gondolatok megszülettek, az az időszak volt, amikor a keresztény magyar értelmiség döntő többsége sajnos ennél is sokkal vadabb megnyilvánulásokkal illette a zsidóságot. Ennek megértéséhez szem előtt kell tartanunk, hogy rögtön a Tanácsköztársaság után vagyunk, a kommün vezetőinek többsége pedig zsidó leszármazott volt. Ebből alakult ki durva általánosítással a Tanácsköztársaság leverése után jellemző óriási antiszemita indulat. Kornis ebben a légkörben írta az idézett sorokat. A másik fontos szempont, ami miatt problémás az idézet, hogy Kornis mondatai sokkal enyhébbek, mint a korra jellemző azon megnyilvánulások, amiket akár Kosztolányi, Babits vagy Krúdy is tett. Ők sem voltak antiszemiták, de ebben az időben tettek zsidóellenes kijelentéseket. Fontos megemlíteni azt is, hogy az idézett szövegrészt tartalmazó írást nem az eredeti, fent említett forrásból ismerik a legtöbben, hanem egy későbbi, 1927-ben megjelent kötetből (Kultúra és politika), amelyből ez az említett bekezdés tudatosan kimaradt, hiszen Kornis sem tartotta már ekkor vállalhatónak korábbi szavait.

Kornis Gyula és Kassák Lajos a Könyvnapon 1941-ben – Hungaricana, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Politikusként a későbbiekben pedig az idézett kijelentésnek éppen az ellenkezője volt jellemző Kornis Gyulára.

Államtitkárként szerepet játszott a a klebelsbergi népiskola-építési program beindításában. Amikor napirendre került a második zsidó törvény, ő maga és az elnökletével működő párt is hevesen tiltakozott ellene. Számos kötetében, így az 1944 elején megjelent Tudomány és társadalom című írásában is kikelt az általa politikai-biologizmusnak nevezett német fajelmélettel szemben, és fölöttébb kritizálta azt.

Fontos megemlíteni azt is, hogy az 1910-es években, de még 1920 körül is, például

Jászi Oszkár, aki kikeresztelkedett zsidó volt, és a polgári radikálisok egyik vezetőjeként ismerték, sokkal vadabb sorokat írt a zsidóság szerepéről, mint Kornis. Jászi pedig – akinek magam is tisztelem a szakmai munkásságát – épp az egyik példaképük Sermer Ádáméknak.

– Summázzuk: a valós tények ismeretében milyen embernek mondható Kornis Gyula? A történész szemszögéből nézve példaképként állítható a mai magyarság számára?

– Kornis politikai, kultúrfilozófiai, történetfilozófiai munkássága rendkívül fontos része a két világháború közötti magyar tudománynak. Sokat író ember volt, műveinek egy része még napjainkban is kiválóan használható.

Mindenképp egy olyan szakember volt, akire a Horthy-korszak pozitív szereplőjeként tekinthetünk. 

Egy történésznek különösen nehéz megmondani, hogy ki lehet példakép, hiszen jól tudjuk: sajnos nincs sok olyan magyar hősünk, akit minden fenntartás nélkül a Magyar Pantheonba állíthatnánk. Kornis Gyula, úgy látom, hogy megérdemli a szobrot. Elfogadom azoknak a többnyire érzelmi indíttatásból született gondolatait, akik nem így gondolják, de őket arra kérem, hogy nézzenek alaposabban utána, hogy ki az, akit kritizálnak, és ne két-három olyan kiragadott gondolat alapján támadják őt, amiket életében aztán soha többé nem osztott.

Szilvásy László tartományfőnök, Fördős Attila polgármester, Juha Richárd, a szobor alkotója, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Kalász Ákos iskolaigazgató (b-j) leleplezi Kornis Gyula katolikus pap, piarista szerzetes, filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus szobrát a Piarista Gimnázium és Kollégium épülete előtt 2019. szeptember 2-án. – MTI/Kovács Attila