A mai embernek már természetes, hogy globalizált világban él, épp ezért sokan nem is gondolnak bele a kifejezés mélyebb jelentésébe. Lóránt Károly Magyar Hírlapban megjelent írása a fogalom értelmezésén túl arra keresi a választ, hogy miként élhetünk a világszintű egységesedés előnyeivel úgy, hogy közben távol tartjuk magunktól a folyamat negatívumait.
Globalizált világunkban nemcsak arról van szó, hogy a Földön oda utazunk, ahova akarunk, hanem arról is, hogy a tőlünk több ezer kilométerre történő – akár pozitív, akár negatív – események is befolyásolnak bennünket.
Tegyük fel a kérdést: muszáj-e, hogy ez így legyen, vajon nem tarthatjuk meg a jó dolgokat úgy, hogy közben védekezünk a rosszak ellen? E kérdés megválaszolásához érdemes tanulmányozni a globalizáció fogalmához/valóságához tartozó jelenségeket. Ezek közül a legfontosabb a tőke és az áruk szabad mozgása. Multinacionális cégek ruháznak be nálunk, adnak munkát és javítják a fizetési mérleget. Bemegyünk a boltba, és a világ minden tájáról találunk árut, bár a legtöbbre az van írva, hogy „Made in China”. Mint fogyasztók, kitűnően érezhetjük magunkat, azonban mint munkavállalók vagy mint egy közösség, egy nemzet, annál kevésbé.
„Az eszmék, a tudomány, a vendégszeretet, az utazás – ezek azok, amelyek természetüknél fogva nemzetköziek. De a javak készüljenek helyben, amikor csak az racionálisan lehetséges, és mindenekelőtt a hitelezés maradjon nemzeti keretek között. ”
Bár Keynes e gondolatokat 1933-ban vetette papírra a The Yale Review-ban, ma is ugyanúgy érvényesek. Valóban, a globalizáció akkor lehet hosszú távon elfogadható mindenki számára, ha az említett dolgokra korlátozódik, vagyis nem eredményezi egyes országok vagy térségek túlzott függését más országoktól vagy térségektől.
hirdetés„Az átalakítás nem történhet a gyökerek feltépésével, hanem úgy, hogy egy növény fejlődésének lassan új irányt szabnak” – mintha csak nekünk szólna John Maynard Keynes. Magyarország ötszáz éve függetlenségének helyreállításáért küzd, amelybe beleértendő a politikai és gazdasági függetlenség, amely ugyanazon függetlenség két oldala.
A szovjet birodalom összeomlásával visszanyertük politikai függetlenségünket, de a világgazdasági válság és a rossz politikai döntések miatt kialakult egy másik, a nemzetközi pénzvilágtól való függés. A rendszerváltoztatás hevében ugyanis leromboltuk vagy eladtuk a magyar ipar túlnyomó részét, és nemcsak magukat a termelő üzemeket, hanem a mögöttük lévő kutatóintézeteket, a szellemi bázist is felszámoltuk – írja az összefoglaló elemzésében Lóránt.
„A globalizáció, a nemzetközi kapcsolatok fejlődése alapvetően jó dolog, de nem mehet a nemzetbiztonság rovására, emiatt nekünk arcunkat már a hazai tulajdonú gazdaság fejlesztése irányába kell fordítanunk, megszívlelve Keynes tanácsát, nem kell sietnünk, óvatosaknak kell lennünk, de a hazai vállalatok támogatásával fokozatosan csökkenteni kell az ország külföldnek való túlzott kitettségét” – állapítja meg cikkének végén a szerző.
A teljes írás itt olvasható.
