Ünnepelünk: Isten személyes szeretetét élhetjük át!

Szent István király ünnepén egyszerre kerül elénk annak egyházi, keresztényi vonatkozása és egyben nemzeti jelentősége. Mindazok, akik csak az egyik részét hangsúlyozzák, félreértik valódi üzenetét.

Államalapító királyunk – jóllehet a magyarok őshitének talaján – felismerte a keresztény szabadság értékét. Ezzel együtt azt is látta: bármely irányba – keletre vagy nyugatra – nyitna is, a magyarok népe elvesztené szuverenitását.

Egyetlen útja maradt a bölcs uralkodónak: a kereszténység, amelynek ereje Isten személyes közeledésében rejlik. Éppen ezért rendelt mindent ezen hitbeli értékek alá a Vajkból Istvánná keresztelt államférfi.

Döntése mindmáig hatással van mindennapjainkra, és utat mutat a jelen kihívásai közepette is. Amikor a globalista elit istentelen nyomásának kell ellenállnia az ország vezetésének, ma sem marad más biztos út a nemzet megmaradásához, mint a keresztény szabadságé.

Hiszen ez a szabadság abban áll, hogy mindent szabad az embernek, amire Isten törvénye engedélyt ad, és nem pedig abban a rosszul értelmezett liberalizmusban, amely már nem kíván különbséget tenni az objektív jó és rossz között, ezért értékevesztett állapotot eredményez, ahol mindaz, aki bármiféle értéket kívánna megőrizni, az ellenség.

A keresztényi szabadság ajándéka, hogy miközben Isten elküldte az ő egyszülött Fiát ebbe a világba, aki a kereszten feláldozva az életét meghalt az egész világért engesztelő áldozatként, addig ugyanez a Megváltó személyesen értem jött el, és személyesen törődik velem. Fontos vagyok Istennek.

A kereszténység ezért lehet méltó képviselője az erős nemzeteken alapuló Európának is, mert úgy globalizál, hogy eközben nem rabolja el a nemzetek önállóságát, sőt felemeli azt, hogy Isten személyes szeretetét ki tudja nyilvánítani.

Ezek alapján a mai nemzeti ünnep kettős vonatkozásában azt ünnepeljük, hogy Isten személyesen szereti a magyar nemzetet. Isten számára személyes ügy Magyarország léte!