Szent István király ünnepén egyszerre kerül elénk annak egyházi, keresztényi vonatkozása és egyben nemzeti jelentősége. Mindazok, akik csak az egyik részét hangsúlyozzák, félreértik valódi üzenetét.
Államalapító királyunk – jóllehet a magyarok őshitének talaján – felismerte a keresztény szabadság értékét. Ezzel együtt azt is látta: bármely irányba – keletre vagy nyugatra – nyitna is, a magyarok népe elvesztené szuverenitását.
Egyetlen útja maradt a bölcs uralkodónak: a kereszténység, amelynek ereje Isten személyes közeledésében rejlik. Éppen ezért rendelt mindent ezen hitbeli értékek alá a Vajkból Istvánná keresztelt államférfi.
Döntése mindmáig hatással van mindennapjainkra, és utat mutat a jelen kihívásai közepette is. Amikor a globalista elit istentelen nyomásának kell ellenállnia az ország vezetésének, ma sem marad más biztos út a nemzet megmaradásához, mint a keresztény szabadságé.
hirdetésHiszen ez a szabadság abban áll, hogy mindent szabad az embernek, amire Isten törvénye engedélyt ad, és nem pedig abban a rosszul értelmezett liberalizmusban, amely már nem kíván különbséget tenni az objektív jó és rossz között, ezért értékevesztett állapotot eredményez, ahol mindaz, aki bármiféle értéket kívánna megőrizni, az ellenség.
A keresztényi szabadság ajándéka, hogy miközben Isten elküldte az ő egyszülött Fiát ebbe a világba, aki a kereszten feláldozva az életét meghalt az egész világért engesztelő áldozatként, addig ugyanez a Megváltó személyesen értem jött el, és személyesen törődik velem. Fontos vagyok Istennek.
A kereszténység ezért lehet méltó képviselője az erős nemzeteken alapuló Európának is, mert úgy globalizál, hogy eközben nem rabolja el a nemzetek önállóságát, sőt felemeli azt, hogy Isten személyes szeretetét ki tudja nyilvánítani.
Ezek alapján a mai nemzeti ünnep kettős vonatkozásában azt ünnepeljük, hogy Isten személyesen szereti a magyar nemzetet. Isten számára személyes ügy Magyarország léte!
